Egy elgondolkodtató cikk, amely valahogy elkerülte a figyelmem eddig, és csak tegnap bukkantam rá.

http://index.hu/belfold/2012/08/28/a_keziras_vagy_a_folyoiras_hal_meg

Szomorú, de valahol igaza van a szerzőnek. Legutóbb egy tizenvalahány fős megbeszélésen vettem észre, hogy én vagyok az egyetlen, akinél füzet és toll van a jegyzeteléshez, mindenki más a notebookján pötyög. Teljesen egyetértek, hiszen így gyorsabb, és könnyebben olvasható az anyag. Rajzolásra viszont szerintem kevésbé alkalmas. Talán az érintőkijelzők fejlődése majd változtat ezen, addig pedig jót mulatok azokon, akik például a Microsoft Visio nevű programmal kínlódnak, vagy a pontatlan, bumszli vonalakat író műanyag ceruzával próbálják legyőzni a tabletjüket.

Egyetértek azzal, hogy az iskolában a korrekt gépírás megtanulására kellene helyezni a fő hangsúlyt, és hogy a hagyományos "szépírás" nem állja a meg a helyét akkor, amikor gyorsan kell jegyzetelni. Az amerikai ötlet, a "nagybetűsített" kézírás viszont taszít. Annak a gondolata pedig, hogy valaki ne boldoguljon számítógép nélkül, ha talál egy ceruzát, és egy papírt, megijeszt. Lehet, már nem is kell olyan sokat várni erre?

Nan Jay Barchowsky kézírás oktató könyve, felnőtteknek

Szó se róla, én is elcsodálkozom, mikor rozzant lovaskocsit látok, és nem gondolom, hogy át kellene szállni az autóból a bakra. Ugyanígy, a postán mindig gúnyos tekinteteket, és néha elmormolt beszólásokat is kapok a pult mögül, mikor a postakész boríték helyett kifejezetten bélyeget kérek (igen, vannak olyan perverz emberek, akik még mindig gyűjtenek bélyeget). Igen, küldök kézzel írott leveleket, néha képeslapot is, mert ezek többet jelentenek, mint egy 10 másodperc alatt becsépelt hozzászólás a Facebookon. A kézzel írt bevásárlólistának és a Post-It cetliknek is megvan a maga haszna. De be kell ismerni, hogy az emberek leszokóban vannak a kézírásról, és ez a trend várhatóan már nem fog megfordulni.