Megérkezett a tavasz, és erre az alkalomra egy friss és üde példányt szedtem elő a gyűjteményemből. Viszonylag későn került a látókörömbe a PEVDI AIDA golyósirón, és sajnos először csak képet sikerült szereznem róla. Túlzás nélkül állíthatom, hogy utána évekig vadásztam rá, míg sikerült egy külföldi gyűjtő barátomtól beszerezni ezt a ritkaságot. A rá következő években aztán egyre többet találtam belőle, és ha nem is minden bokorban, de sok helyen felbukkant.
AIDA golyósirón PEVDI gyűjtődoboz borítóján (balról a negyedik)
A tapasztaltak egybecsengenek azzal az évek során kialakult véleményemmel, miszerint a gyűjtemény bővítéséhez vagy tekintélyes vastagságú pénztárca kell, vagy sok türelem. Aki gyorsan szeretné megszerezni az összes áhított tollat, az ki kell fizesse a valóságtól sokszor elrugaszkodott gyűjtői árakat. Ha viszont az ember hajlandó várni az alkalmi vétel lehetőségére, általában jobban jár. Mindenki maga dönti el, melyik utat választja.
Az AIDA egy hosszúkás, filigrán toll, melyet színes műanyag testtel, fémből készült felső résszel és díszítő elemekkel gyártottak. A nyomógomb mindig a műanyag testtel azonos színű.
A névválasztás talányos. Lehet, hogy a modellt női tollnak szánták, melyre a kivitel alapján látok némi esélyt. De az is elképzelhető, hogy Giuseppe Verdi híres operájáról kapta a nevét. Egy biztos, eddig még semmiféle információt nem sikerült kiderítenem az eredetére vonatkozóan.
A klipsz érdekessége, hogy bele van ütve a toll neve. A PEVDI gyárában készült írószerek közül egyedül az "MG" sorozatnál találkoztam hasonlóval, a többi terméknél egyáltalán nem volt jellemző. A felirat nagyban megkönnyíti a gyűjtők dolgát, hiszen más korabeli tollak nevének kiderítése sokszor fejtörést okoz, és még komoly kutatómunka árán sem mindig lehetséges. A név mellett a másik elem a klipsz tetején található stilizált P betűs márkajelzés, amely azonban gyakori a PEVDI termékeken.
Szerkezetét tekintve a toll nem egy nagy eresztés. A műanyag és fém rész valószínűleg tartósan egybe van gyógyítva, ezért a betétet kivenni a hegy felőli fémvég kicsavarásával lehetséges. Gyakori betétcserével a műanyag testben található menetet könnyen használhatatlanra lehet koptatni.
Azonban mégsem ez tűnik a legjellemzőbb problémának a fennmaradt példányoknál, hanem a kapcsolószerkezet meghibásodása. Egybegyártott kiviteléből fakadóan a javítás valószínűleg nem lehetséges. A másik érdekesség a műanyag fakulása, mely az első képen látható, a zöld tollon. Talán túl sokat tartották napon?
Jó eséllyel 1973-as tervezésű a toll, mely az A3 szabványú, alacsony árú műanyag és réz tollbetétekkel került forgalomba. (A nálam lévő példányokban kivétel nélkül réz betét található.) A gyártói adatok alapján legalább 10 évig volt forgalomban, azonban a fennmaradt kis mennyiségből ítélve nem volt különösebben népszerű.
AJÁNLÓ - korabeli propaganda a szentendrei írószergyárról
Tetszenek a retró cikkek? Vagy inkább porosodjanak tovább a szekrény mélyén ezek az ócskaságok? Esetleg volt ilyened? Szólj hozzá a cikkhez itt, vagy Facebookon!
Az írás elkészítéséhez nyújtott felbecsülhetetlen értékű segédanyagokat ezúton is köszönöm Kovács Zolinak.