Egy ideje már töröm a kobakom azon, hogy hogyan lehetséges jóval 100 Ft alatti áron, fémből készült, koronás tollbetétet (Parker/PAX tollba való, ún. G2 formátum) vásárolni. Némelyik boltban egyenesen 50 Ft körüli összegért kapható, sőt, legutóbb az egyik hipermarketben láttam egy másik típust akciósan, 35 Ft-os darabáron, ötös csomagban. Ez már annyira kevés, hogy csak kíváncsiságból is vettem egy csomaggal, kipróbálni.

Felhívom a figyelmet, hogy ezek bruttó végfelhasználói árak, amelyben igazából az előállítási költség viszonylag kicsi. Az ÁFÁt, a kiskereskedő, és a nagykereskedő árrését levonva máris érthető, hogy hogyan lehet például az Alibaba nevű nagybani online piactéren kb. 0,03 és 0,15 dollár között (kb. 7 és 33 Ft között) beszerezni a noname,  nagytartályos, fém tollbetétek darabját, 10.000 db-os tétel esetén.

Magyarországon is kapható fém tollbetét

Tekintsük át, hogy miből tevődik össze egy ilyen tollbetét gyártása:

Írócsúcs. Ahhoz hogy ilyesmit gyártsunk, igen költséges fémmegmunkáló berendezések szükségesek, ezért több cég inkább készen vásárolja. Nemrég olvastam egy viszonylag friss piaci áttekintést, amelyben Kínában működő írószer gyárak szerepeltek. Több helyen azt írták, hogy az írócsúcsokat nem házon belül gyártják, hanem például Svájcból veszik, például az iparágban piacvezető Premec nevű cégtől. A vásárolt írócsúcs miatt természetesen a tollbetét ára magasabb lesz.

A saját gyártású darabok magukban hordozzák azt a veszélyt, hogy a tollbetét nem fog írni, vagy rövid idő után tönkremegy kopás miatt. Láttam már olyan esetet, amikor a golyó egyszerűen megszorult a fészekben, vagy darabosan írt, mert nem volt megfelelően megmunkálva a hegy.

Az írócsúcs és a golyó anyaga meghatározza a tartósságát. A puhább fémekből, mint például sárgarézből, vagy alpakkából készült foglalat kevésbé ellenálló, mint a rozsdamentes acélból készült. Hasonlóképp, a golyó esetében is számít, hogy acélból, vagy a lényegesen keményebb volfrám karbidból készült.

A minőségbiztosítás ráadásul egy olyan terület, ahol könnyű spórolni. Ellenpéldaként, a blogon korábban szereplő BIC mikroszkóppal vizsgálja az általuk csiszolt golyókat, a Schneider pedig minden egyes legyártott tollat automata tesztelésnek vet alá.

Tintatartály. Elvileg a fém tollbetét előnye a műanyaghoz képest, hogy a fala sokkal vékonyabb, és így több tinta fér bele. Gyakorlatilag viszont ezen a ponton könnyen tetten lehet érni egy disznóságot. Ha a kis műanyag kupakot kihúzod a tollbetétből, és belenézel, rögvest kiderül az igazság. (Némelyik betétnél csak fogóval lehet kieszedni, és vigyázni kell, hogy meg ne sérüljön.)

Az összes általam vizsgált, olcsó tollbetétnél azt láttam, hogy a tinta nem tölti ki a betét tartályát, hanem egy belső, szűk kis furat van csak megtöltve. Ennek hatására azonnal szétszedtem az összes többi fém tollbetétemet, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy még patinásabb márkáknál is előfordul, hogy csak kevés tintát tartalmaz (pl. nagy csalódás a Platignum). Alattomos, sunyi spórolási módszer, amit az ember csak onnan vehet észre, hogy hamar kifogy a tollbetét.

Tintapaszta. Van olyan cég, aki maga keveri, van aki készen vásárolja. A már említett piaci áttekintésben több helyen német tinta beszállítóról írnak, ami valószínűleg a piacvezető Dokumental nevű céget takarja. A rossz minőségű (olcsó) tinta csúnyán pacáz, gyorsan beszárad, és nehezen kezd írni, arról nem beszélve, hogy könnyen ki is fakulhat. A jó minőségű tinta viszont valamivel drágább, így megdobja a tollbetét árát.

Tintakövető. Ez az a zsíros kotyvalék, ami a tinta mögött helyezkedik el, megakadályozza a beszáradást, a tinta kifolyását a betét végén, valamint a fogyás ütemében nyomja azt lefelé, így biztosítva, hogy ne maradjon a tartály falára kenődve. Nem minden tollban találunk ilyet (például az eldobható, áttetsző golyóstollaknál gyakran megfigyelhető, hogy nincsen), de állítólag sokat segít.

A rossz hírem, hogy a legolcsóbb tollbetéteknél ez hiányzik, így tovább rovidíti az élettartamot. Ha belevilágítasz zseblámpával a betét végébe, és fehér szmötyi látszik benne, akkor az a tintakövető. Ha sötét színű, akkor nincsen, és a tintát látod.

Be kell valljam, mikor kipróbáltam az említett 35 Ft-os tollbetétet, meglepően kellemesen írt. HIrtelen eszembe is jutott, hogy kár görcsölönöm azzal, hogy több száz forintos tollakról írjak, majd jól leírom hogy vegyetek egy raklappal ebből a bizonyos tollbetétből, amíg akciós, aztán bezárom a blogot.

Persze aztán inkább úgy döntöttem, hogy írok ezeknek a termékeknek az árnyoldalairól, és arról, hogy hogyan lehet a lehető legolcsóbban legyártani ezt a betétet, azaz miben különbözik egy tisztességes tollbetéttől.

Összefoglalva, nem biztos, hogy a legolcsóbb tollbetéttel jársz jól, még akkor sem, ha keresztrejtvényt fejteni veszed. Itt is igaz a mondás, hogy olcsó húsnak híg a leve, és hogy a legolcsóbb vétel valójában drága lesz. Érdemes inkább az ár szempontjából a középmezőnybe tartalmazó darabokat megvásárolni, ha  tűrhető minőséget szeretnél.