Golyóstoll blog

Golyóstollakkal, tollbetétekkel, és egyéb irodaszerekkel foglalkozó blog azoknak, akiknek nem mindegy, mivel írnak.

Friss topikok

Teszt: Viking ceruzák - Skoleblyanten, Skjoldungen, Element 1

2018.12.05. 07:01 golyóstoll

Nem tudom, hogy a gyorsuló digitalizáció, vagy a modern társadalom, és a feszített munkatempó okozza, de kétségkívül egyre több apró, mégis észlelhető forradalom zajlik életünkben. Stílusidegen lenne ezen a blogon az újhullámos bisztrókonyhákról írni, ezért maradok az írószervilágnál. Sorban jelennek meg, a jobbnál jobb golyóstollak. Bizonyos körökben ismét divatba jönnek a rég elfeledett töltőtollak. Néhány éve pedig a grafitceruzák világában érhető tetten valami megújulás, mely lehet, hogy visszahelyezi a kiégett infomunkások kezébe az iskolában használatos, egyszerű írószert.

Bár az utóbbi írásaimban én is sok gondolatot szenteltem a témának, mégis meglepett, mikor megkeresett a Budapest Pencil csapata. Talán őrültségnek tűnhet, de ők elsősorban ceruzákat, és ehhez kapcsolódó apróságokat árulnak a magyar közönségnek. Ami felkeltette az érdeklődésemet, hogy terveik között olyan márkák forgalmazása szerepel, melyeket itthon eddig nem, vagy csak igen nehezen lehetett beszerezni. Bevallom, a felsorolásban azonnal lecövekeltem a második névnél, így felajánlották, hogy küldenek néhány Viking márkájú ceruzát kipróbálásra. 

vikingpencil01-500.jpg

Viking Skoleblyanten 029 HB, Viking Skjoldungen 400 HB, Viking Element 1 HB

A Viking ceruza attól olyan különleges számomra, hogy már évek óta szerepel a kívánságlistámon, de mindeddig nem találtam megfizethető, és nem túl macerás beszerzési forrást, hogy ki tudjam őket próbálni. Mindeközben sok jót olvastam már az 1914-ben alapított dán márkáról és termékeikről, és egyre jobban vágytam rá, hogy magam is kézbe vehessek egy példányt.

A márka történetének megfejtése azért ütközhet nehézségekbe, mert a Viking weboldala kizárólag dán nyelven érhető el, és terjeszkedésüket csak nemrég kezdték meg a nemzetközi piacon. Annyit azért könnyen ki lehet hámozni, hogy a márkanevet bevezető cég profilja eredetileg gyufakészítés volt, és 1914-ben kezdtek ceruzagyártásba. Az üzletág sorsát mindenféle vállalati felvásárlások bonyolították, minek folytán később a gyártás teljesen meg is szűnt, és csak a hányatott sorsú márkanév maradt, melyet 2011-ben vásárolt fel a Creas nevű dán művészellátó cég.

Alapvetően bizalmatlan vagyok a márkanevek adás-vételével kapcsolatban. Egy darabig sikertelenül próbáltam kideríteni, hogy magának a ceruzának van-e még bármi köze a világ egyik legboldogabb országához. Több webbolt oldalán írnak a kíváló, Dániában készülő Viking ceruzák érdemeiről, azonban a gyártó taktikusan hallgat a valós származásról, és inkább a márkanévhez kötődő történelmi örökségre helyezi a hangsúlyt. Ezzel szemben nem tudtam nem belebotlani egy írásba, mely a korábbi Viking ceruzagyár területén kialakított dizájnlakásról szól, erősítve a gyanúmat, hogy a modern kori Viking termékek valahol máshol készülnek, és Dániában kizárólag a raktározás és értékesítés zajlik.

Nem maradt más megoldás, mint megkérdezni őket. Levelemre gyorsan reagáltak, és egyenes választ adtak az előállítást firtató kérdésre: nincs saját gyártó egységük. A ceruzák eredetével kapcsolatban azonban csak annyit árult el a válaszoló úr, hogy az EU-ban szerzik be őket. Immár célirányosan keresgélve sem sikerült belebotlanom semmilyen konkrétumba, de annyi biztos, hogy más írószer blogok szerzőjét is izgatja a kérdés.

Túl sok ma is üzemelő ceruzagyárról egyébként nem tudok az EU-n belül. Van Csehországban (Koh-i-Noor), Németországban (Staedtler, Faber-Castell, LYRA), Portugáliában (Viarco), Franciaországban (BIC, Calepino), és az Egyesült Királyságban (Derwent).

vikingpencil02-500.jpg

A hajó a gyártó logója, egyben jópofa dekorációs elem

Mialatt eltöltöttem néhány napot kutakodással, befutott a küldemény is a Budapest Pencil-től. Négyféle ceruza érkezett egy ízléses dobozban, méghozzá a Viking kínálatából az elsősorban írásra szánt típusok, melyek tudtommal csak HB fokozatban kaphatók. 

A sárga festésű Skoleblyanten 029 a Viking által a kezdetektől gyártott iskolai ceruza leszármazottja. A burgundi vörös Skjoldungen 400 egy grönlandi szigetről kapta a nevét, és elsősorban irodai ceruzának szánják. A fekete, matt borítású Element 1 a felső kategóriás típus, melyből Element 2 néven radírral szerelt változatot is kaptam (a képeken nem szerepel). A három, radír nélkül ceruza vége domború, és fényes, fekete festékbe mártották.

Az írószerek származásával kapcsolatos kételyek miatt kissé csalódottan, nem éppen hygge* hangulatban indultam munkába a három ceruzával felvértezve. Már az első nap rá kellett jönnöm, hogy kár volt egyáltalán foglalkozni a körítéssel, és egyedül a termék minőségére kell koncentrálnom.

Amint először papírt ért a Skoleblyanten hegye, feltűnt hogy ez bizony nem egy filléres iskolai ceruza. A legolcsóbb fénymásolópapírt leszámítva simán, és akadálymentesen írt, ezzel határozottan (ismét) felkeltve az érdeklődésemet. A grafitot kiemelkedő minőségűnek találtam, bár a kemény német ceruzákhoz képest puhább, az ő skálájukon talán B vagy 2B beosztásnak felel meg. Gyorsan kipróbáltam a többit is. A Skjoldungen és az Element hegye kicsit kevésbé siklik, de még így is felveszi a versenyt érzésre bármelyik prémium ceruzámmal.

vikingpencil03-500.jpg

A képen a gyári hegyezés látható

A törésállósággal kapcsolatban nincs panaszom. Egyetlen baleset történt, mikor a biztonsági okból radírkupakba szúrt hegy külső behatásra beletört a kupakba, ezzel kb. fél centivel redukálva ceruza élettartamát. A hegy pontosan középre van igazítva, hegyezés közben egyszer sem találkoztam kitört heggyel.

Annak ellenére, hogy közel két hétig tartó használat során érezhető eltérést tapasztaltam a három típus grafitjában, a Viking kérdésemre azt írta, hogy pontosan ugyanazt a ceruzabelet használják mindháromban, és bármilyen vélt vagy valós különbség a gyártási szórás következménye. Sőt, a faanyag is teljesen egyforma, a prémium ceruzák túlnyomó többségénél használt kaliforniai gyantásciprus

Laikus szemmel nézve egyébként a fa anyagában lehet apró eltérés egy luxuskategóriás ceruzától. A néhol nem teljesen egyenes szálirány a prémium kategórián belül alacsonyabb árú alapanyagot sejttet. Szerencsére ez pusztán esztétikai különbség, a ceruza minőségét még hegyezés közben sem befolyásolja. Az összes Viking ceruza vékony, összefüggő szalagban hegyezhető, és ráadásul kellemes illatuk is van.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha a grafit egyforma, és a faanyagban sincs különbség, akkor miért lehet eltérés az árban**? A válasz ezúttal a festésben/lakkozásban keresendő, mely tudomásom szerint az előállítási költségnek kb. a negyedét teszi ki.

A Skoleblyanten festése valószínűleg vékonyabb, mint a magasabbra pozícionált Skjoldungen és Element ceruzáké. Ezt onnan gondolom, hogy néhol sejtteti az alatta megbújó famintázatot. A Skjoldungen érezhetően simább, vastagabb, fényes festéssel rendelkezik, míg az Element kevésbé csúszós, matt felületet kapott.

A konklúziót levonva, igyekszem a továbbiakban az újjáélesztett márkanevekkel kapcsolatos előítéleteket figyelmen kívül hagyni.

 

* hygge = lefordíthatatlan dán kifejezés, a végtelen boldogság érzése

** az írás elkészültekor még nem ismert a ceruzák magyarországi árazása

A írás alapjául szolgáló Viking Skoleblyanten, Skjoldungen, Element 1 és Element 2 típusú grafitceruzákat a Budapest Pencil biztosította, melyért ezúton is szeretnék köszönetet mondani. A leírtak a saját véleményemet tükrözik, az írás elkészítéséért semmilyen ellenszolgáltatást nem kaptam.

Szólj hozzá!

Címkék: viking ceruza

A bejegyzés trackback címe:

https://golyostoll.blog.hu/api/trackback/id/tr8114411058

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.