Szinte mindenki ismeri a híres Parker Jotter golyóstollat, azonban kevesen vannak tisztában vele, hogy milyen komoly történelme is van. Ennek a cikksorozatnak a célja, hogy áttekintse a toll megjelenésének történetét, és sorra vegye a fontosabb változásokat a típus életében, bemutatva, hogy honnan, és milyen úton jutottunk el a mai napig kapható példányokhoz. 

Parker "First Year" Jotter
Gyártási év: 1954-1956

Előzmények

Bíró László és Goy Andor az 1930-as és 1940-es években kezdte meg a munkát, és tökéletesítette a golyóstollat olyanra, hogy alapvetően használható legyen. Természetesen ahogyan az ilyenkor szokás, azokon a piacokon, ahol ők nem kívánták a terméket értékesíteni, eladták a gyártás jogát más cégeknek. Így történt, hogy Észak-Amerikában az Eberhard-Faber vállalat, és a velük szerződő Eversharp vált jogosulttá a Bíró-féle golyóstollak gyártására, így aztán el is kezdték hirdetni a valójában ekkor még nem létező, forradalmian új, golyó segítségével író tollukat.

Ezt azonban nem nézte tétlenül Milton Reynolds, az amerikai üzletember, aki szintén komoly fantáziát látott az újfajta íróeszközben. Miután vásárolt néhányat Argentínában, úgy döntött, hogy a gyártással beelőzi az arra valójában jogosult cégeket, és piacra dobja saját golyóstollát.

Mit keres ez az információ egy Parkerről szóló írásban? - merülhet fel a kérdés, teljesen jogosan. Nos, a Reynolds féle golyóstoll az elkapkodott tervezés és gyártás következtében igen gyenge minőségű, már-már használhatatlan termék lett. Ettől függetlenül azonban az újdonságra kiéhezett tömegek - a hatalmas reklámhadjáratnak köszönhetően is - azonnal elkapkodták. A rendkívül olcsón gyártott, és ehhez képest csillagászati áron értékesített Reynolds golyóstollból több milliót adtak el, azonban a működésben csalódott vásárlók rövid időn belül megrohamozták az üzleteket, és visszakövetelték a vételárat. Reynolds végül 1948-ban fejezte be a golyóstollak előállítását, miután irdatlan összeget tett zsebre, az egyébként silány termékével.

Tekintve, hogy a Reynolds toll minősége messze elmaradt az akkor használatos töltőtollakétól, a csalódott vásárlók hosszú időre visszarettentek a golyóstollaktól. Az Eversharp erre a piacra lépett be saját termékével 1946-ban. Nem kevés pénzt fordítottak kutatásra és fejlesztésre, aminek az eredménye egy jobban használható, ámde még mindig a tökéletestől távol eső toll lett, amely azonban az előzmények miatt mégsem aratott sikert. A bizonytalan működés, és az örök garancia miatt komoly fejfájást okozott a gyártónak. Több veszteséges év után Martin Strauss, az Eversharp elnöke, aki ebbe az irányba terelte a céget lemondott, és bár távozása után is tovább folytatták a golyóstollak gyártását, ez az üzletág sosem lett igazán sikeres.

A Parker tervei

A Parker ekkor már a piacelső amerikai töltőtollgyártó volt, és a céget vezető Kenneth Parker közelről követhette végig a Reynolds és az Eversharp boldogulását a piacon. A zseniális üzletember azonban szándékosan nem lépett, okulva a történtekből.

Egy idő után már a média, és a saját kereskedőik is aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy mikor szándékozik a Parker is piacra dobni saját golyóstollát. Az ilyen megkeresésekre Kenneth Parker általában nyílt levélben válaszolt. A válaszokból egyértelműen kiderül, hogy nem zárkóznak el az új íróeszköztől, azonban mivel a céljuk, hogy igazán jól működő golyóstollat alkossanak, alaposak lesznek, és addig várnak saját termékük megjelentetésével, ameddig csak szükséges.

A felszín alatt azonban a Parkernél ekkor már igen komoly kutatómunka folyt. 1945-től kezdődően a legendás Parker 51 töltőtollat megalkotó csapatot bízták meg egy olyan minőségű golyóstoll kifejlesztésével, amelyre jó szívvel írhatják rá a Parker márkanevet. 

Érdekes módon, a Parker már a Jotter megjelenése előtt is készített egy golyóstollat, mellyel a Hopalong Cassidy nevű westernhős sikerét kívánták meglovagolni. Kissé tudathasadásos módon, a kereskedőiknek a golyóstoll árukészlettel együtt egy tájékoztató levelet küldtek, melyben leírták, hogy a Parker továbbra sem lépett be a golyóstollak piacára, és amit árusítani fognak, az igazából nem egy Parker golyóstoll. Ennek megfelelően a Hopalong Cassidy toll Parkette márkanév alatt futott, amely a gyártó belépőszintű töltőtollainak márkaneve volt.

A Scramble

A Reynolds piacrombolásának köszönhetően az emberek teljesen elfordultak a golyóstollaktól. Szinte alig lehetett valakinek eladni, és a gyártók is komoly veszteségeket szenvedtek. Mindez megváltozott, amikor a Patrick Frawley nevével fémjelzett PaperMate cég belépett a piacra. Fejlesztéseik, és ötletes reklámjaik nyomán a golyóstoll az 1950-es évek elejére ismét kívánatos árucikké vált.

1953-ban ezért a Parker is szükségét érezte, hogy azonnal előálljanak a saját termékükkel, így meghirdették a cégen belül a "Scramble" fedőnevű programot, melynek lényege az volt, hogy 90 nap alatt véglegesítsék az új termék fejlesztéseit, gyártását, és az értékesítéshez szükséges feltételeket.

Sok évnyi várakozás után valami megmozdulni látszott, és a vezetés mindent megtett, hogy hirtelen mindenki úgy érezze, most aztán tényleg igyekezni kell. Megszaporodtak a megbeszélések, a kutatási részleg időt nem kímélve vizsgálta a konkurens termékeket, a pénzügynél minden fejlesztéshez azonnal találtak megfelelő mennyiségű forrást. Mindennapos vendégek lettek a cégnél a formatervezők, és a különböző hirdetési szakemberek.

A munka során ugyanazokkal a problémákkal kerültek szembe, amelyekkel a konkurencia is folyamatosan küzdött. Az igen precíz megmunkálást igénylő írócsúcs és golyó, a tinta összetétele, a működtetési mód és a formavilág kialakítása is sarokpontja volt egy sikeres termék kifejlesztésének.

A név kiválasztására is igen nagy hangsúlyt fektettek. Végül egy reklámügynökség tanácsára elvetették a legjobbnak gondolt "Number One" és "Mark One" neveket, és a Jotter lett a befutó, mely magyarul nagyjából notesznek fordítható.

Parker Jotter - Az első

A szűk határidők ellenére az első 100 db végleges kivitelű Jottert 1953 decemberében sikerült legyártani. Először csak a gyártásban résztvevők próbálhatták ki, de később minden Parker dolgozó kapott ajándékba egy saját példányt. A nagyközönség számára 1954 januárjától fokozatosan vezették be piacra.

Kezdetben fekete, szürke, zöld és piros színekben gyártották, az ára pedig $2.75 volt, melyet a teszt piacokon tapasztalt nagy érdeklődés miatt rövidesen $2.95-re emeltek.

A toll nyomógombja fényes, kissé domború formájú volt, és nem tartalmazott jelölést. A formavilága messziről nézve nagyon hasonló a mai Jotterhez, azonban a toll alsó, műanyag fele barázdált nylonból készült, és nem tartalmazott a végén fém védőkarikát.

A tervek szerint a tolltestnek a barázdák miatt kényelmesebb a fogása, és vékonyabbnak tűnik, mint amilyen valójában. A klipsz sem hordozta még a jellegzetes Parker nyílvessző motívumot, itt egy egyszerű, mélyített fémlemezt használtak, amelynek célja az volt, hogy mutassa a toll alsóbbrendűségét a gyártó magasabb kategóriás töltőtollaihoz képest. (Ún. "trough clip", vagy "V-clip")

A toll legfontosabb újdonságai:

• 1,6 grammos tintatöltete a konkures tollak fél-egyharmad grammjához képest jóval nagyobb, így a tollbetét sokkal hosszabban, akár hatszor olyan hosszan ír.
• Mivel az emberek többsége mindig ugyanúgy tartja a tollat, amikor ír vele, a mechanika gombnyomáskor forgatja a tollbetétet, így az írócsúcsban a golyó és a fészek kopása fele-negyede a konkurens típusokénak, melyek pontosan emiatt sokkal hamarabb elhasználódnak, és működésképtelenné válnak.
• Anyaga kizárólag nylon és fém. A nylon igen tartós, mivel más műanyagoktól eltérően nem reped meg, ha például leesik. Ezt úgy mutatták be, hogy a kereskedő cipővel rálépett a tollra. (Egyes források szerint ráugrott...)
• Az első golyóstoll, amely többféle vonalvastagsággal író tollbetéttel kapható.
• A tinta nem korrodálja el a tollbetét fém részeit, fény- és vízálló, de mégis a legtöbb szövetből kimosható.

Ezek az első Jotterek jelöletlen, sárgarézből készült ún. "zink" tollbetétet tartalmaztak, amelyek végét sárgásfehér műanyag kupakkal zárták le. A tollbetét teljesen kompatibilis a maiakkal, azonban kicsit vastagabb. A külön megvásárolható tollbetétek 69 centbe kerültek, fine, medium és broad vonalvastagsággal voltak kaphatóak, ötféle tintaszínnel.

Parker "Zink" tollbetét

Parker Jotter - Akkor és most...

A sorozat következő részében a Parker T-Ball Jotter golyóstollat veszem szemügyre.

Köszönöm N. Péternek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a mintadarabot, és az írás alapjául szolgáló "Parker Jotter - History of an icon" könyvet, melyet minden a témában érdeklődőnek csak ajánlani tudok.