Biztosan öregszem, de ahogy telik az idő, már nem csigázza fel az érdeklődésem önmagában az, hogy nyomot hagyjak a papíron. Ami igazán érdekel, hogy hogyan lesz az a nyom hosszú életű, vagy örök - már amíg a papír kitart...

Foglalkozhatnánk az ipari jelöléstechnikával, vagy a biztonsági tintákkal, de helyette tegyünk inkább egy izgalmas kitérőt a tintaceruzák világába. Túllendülve azon, hogy ez a GOLYÓSTOLL blog, miközben a téma TINTA meg CERUZA, aztán ráadásul TINTACERUZA, nézzük, mit is takar a tintaceruza fogalom.

Másolásra használatos présgép (kép innen)

Az 1700-as években már készítettek tintával írt dokumentumokról másolatot olyan módon, hogy az elkészült írásra egy nedves lapot préselve, a színanyag a rányomott lapra átütött. A kézi másolással - gyakorlatilag újraírással - összehasonlítva a másolat relatíve gyorsan elkészült.

Az 1800-as évek végén, a kátrányfestékek felfedezése után, a ceruzagyárak olyan ceruzákat kezdtek előállítani, melyben a hagyományos grafitbél helyett vízoldható színezékkel dúsított, vagy nagyrészt színanyagból készült rudat használtak. Az ilyen ceruzával írt dokumentumokról hasonló módszerrel egy, de kellően tömény színezék használata esetén, akár több másolatot is tudtak készíteni. A másolatok minősége mai szemmel megmosolyogtató, azonban modern fénymásoló hiányában igen népszerű megoldás volt. Ezeket a ceruzákat másolóceruzáknak nevezték.

Különösen érdekes módszer volt a hektográf nevű sokszorosító készülék. Az eredeti, speciális tintával, vagy másolóceruzával készült példányt zselatinlapra helyezték, melyre a színanyag egy része rátapadt, és a zselépárnára egy üres oldalt helyezve a papírra került. Kifejezetten erre a célra kifejlesztett íróeszközök használatával akár 20-30 elfogadható minőségű másolatot is lehetett készíteni ugyanarról az eredeti oldalról.

A víz hatására feloldódó ceruzahegy más szempontból is hasznosnak bizonyult. Az embereknek feltűnt, hogy az írás megnedvesítésével a ceruzanyomokból létrejött festéket igen nehéz nyomtalanul eltávoítani a papírból, és a ceruza használata sokkal kényelmesebb volt a mártogatós tollakénál. A golyóstollak 1900-as évek közepén történő elterjedését megelőzően a tintaceruza, vagy kitörölhetetlen ceruza névre átkeresztelt másolóceruza igen népszerű volt azok körében, akik maradandó nyomot szerettek volna hagyni a papíron. Egyfajta szokássá is vált a ceruza hegyének nedvesítése, megnyalása, melyet időseknél még ma is gyakran megfigyelhetünk - annak ellenére, hogy a korabeli másolóceruzák sokszor igen mérgező színanyagok felhasználásával készültek.

L&C Hardtmuth Mephisto másolóceruza reklámja (kép innen)

Azt gondolhatnánk, hogy a tintaceruza egy letűnt kor maradványa, és ma már senki sem használja. Részben igaz is, hiszen a golyóstollak elterjedésével ma már alig van a műfajra igény, így a ceruzagyárak kínálatában is csak elvétve szerepel. Azonban Olaszországban például a mai napig ilyesféle íróeszközt használnak a választásokon. Nagy népszerűségnek örvend még az egészségügyben, ahol egyes források szerint protézisek és ortézisek készítésekor, valamint a fogászatban használják jelölésre. Máshol olvastam, hogy a tetoválók, valamint a hobbikertészek körében is használatos. A lecsökkent kereslet ellenére Európában is van még néhány gyártó, amely értékesíti ezeket a termékeket.

Magyarországon tapasztalataim szerint a következő tintaceruzák szerezhetők be:

Faber-Castell Document

Rendkívül érdekes termék, melyet a gyártója dokumentumbiztosként hirdet - szerződések és csekkek kitöltésére. Nem lennék azonban biztos benne, hogy a bankból vagy ügyvédtől nem hajítanak ki, a ceruzával együtt. Tapasztalataim alapján másolatkészítésre korlátozottan alkalmas, de az általa hagyott nyom még száraz állapotban sem radírozható ki teljesen. Korábban többféle színben is kapható volt, de ma a kínálat már csak piros és kék ceruzákra, valamint postairónra korlátozódik. 

KOH-I-NOOR 1561

Nevében másolóceruza, de a gyártó nehezen radírozhatóként hirdeti, a dobozán pedig szerepel az indelible, azaz kitörölhetetlen felirat is. Más KOH-I-NOOR termékekhez hasonlóan igen baráti áron, kék és piros változatban kapható. A felsorolt termékek közül ennek van a legpuhább hegye, ezért könnyen hagy nyomot a papíron. A radírozásnak jól ellenáll, de másolatkészítésre teljesen alkalmatlan, mert a színanyaga nem ázik le a papírról.

Connect "Document Copy" postairón

Ezzel a típussal még nem sikerült élőben összefutnom. Ha sikerül hozzájutnom, frissítem az írást.

Derwent Inktense

A vízoldható színes ceruzák (akvarell ceruzák) és a kitörölhetetlen ceruzák fura keveréke. Vízzel érintkezve a színanyaga feloldódik a papírról, de más akvarell ceruzáktól eltérően, száradás után véglegesen rögzül. Mivel prémium művésztermékről van szó, kissé zsebbenyúlós játék, cserébe óriási színválasztékban elérhető. 

Viarco Copia Violeta

Kivitelében és színében is talán ez áll a legközelebb a korabeli másolóceruzákhoz. Sajnos csak "Duro", azaz kemény hegyű kivitelben érhető el, így száraz állapotában kifejezetten kellemetlen használni. Szinte teljesen ki is radírozható,  azonban nedves felületen nagyszerűen működik, és a színe kis mértékben másik papírra is átüt. Csak lila színben kapható, és nem egyszerű beszerezni.

A műfaj kedvelői számára érdemes lehet Törökországi források után kutatni, ugyanis valamilyen általam nem ismert okból ott széles választék érhető el tintaceruzákból.

A történelmi áttekintés egy részét ebből a kiváló írásból merítettem.