Az országot járva gyakran betérek különböző kisebb papírboltokba, megnézem a kínálatot, hátha találok valami érdekeset, amit máshol nem. Sajnos ez ritkán fordul elő, de helyette ízelítőt kapok a kereskedők hozzáállásából.

A minap egy kis üdülővárosban jártam, és bementem az első útbaeső boltocskába. Nem találtam semmi érdekeset, csak a szokásos noname tollakat, úgyhogy gondoltam megkérdezem, nincs-e valami különleges tollbetétjük a gyűjteményembe. Egy idős hölgy fizetett előttem, egy Parker betétet kért. Az eladó elővett egy bliszteres csomagolású Parker betétet, és odaadta neki. Mivel nem tudott visszaadni, javasolta a néninek, hogy vegyen még egy 80 Ft-os műanyag tollat is.

A végösszeg így közel kétezer forintot kóstált. A műanyag vacak érdekes kontrasztot mutatott a Parker csúcsminőségű tollbetétje mellett. Ezután én következtem. Szintén Parker tollba való betétet kértem, de nem Parker márkájút, hanem valami olcsóbbat. Sajnos csak olyat tudott volna adni, ami nekem is van, úgyhogy végül nem vettem semmit.

A nyugdíjas néni még bent volt ezalatt, úgyhogy kiérve a boltból elkezdte mondani, hogy ő igazán nem ilyen drága típusra gondolt, és szólhatott volna neki az eladó, mert hallotta, hogy van kevesebbért is. Megkérdeztem, hogy mire szeretné használni a tollbetétet, mire elmondta, hogy csak rejtvényfejtésre kell neki. Nos, arra szeritnem is megfelel valami olcsóbb.

Mi a tanulság? Ki volt a hunyó? A néni, amiért nem kérdezte meg, hogy nincs-e valami olcsóbb? Esetleg az eladó, amiért nem ajánlott automatikusan olcsóbb helyettesítő terméket? Vagy eredetileg rossz kérdés hangzott el?

Sajnos erre nem tudom a választ. Ezek az esetek azonban mindig megerősítenek abban, hogy ha akár csak egy hasonló esetet sikerül megelőzni, van értelme az írásaimnak.