Kicsit egzotikusabb vizekre evezve, ma a francia BIC cég Triumph sorozatának egyik tagját nézzük meg közelebbről, mégpedig az 537R nevű rollertollat. A cégről sok embernek az olcsó öngyújtók és az eldobható borotvák jutnak eszébe, de ezen kívül tollakat és egyéb írodaszereket is gyártanak, főként az alsó kategóriás szegmensre koncentrálva. Világszinten a BIC a legnagyobb tollgyártók között van.
A Triumph család két kupakos rollerből (537R és 730R), és két hasonló kinézetű zselés nyomógombos tollból (537RT és 730RT) áll. A gyártó sajtóközleménye szerint a fiatal, jó anyagi lehetőségekkel rendelkező korosztály a célközönség, ennek megfelelően a tollban a betét cserélhető (erről bővebben később), a tolltest igényes kialakítású (szintén kifejtem majd), és könnyed írást tesz lehetővé (ezzel az eggyel egyetértek).
Mindkét roller típusból kapható 0,5 mm és 0,7 mm-es golyóval szerelt változat. A 0,5 mm-es tűhegyű, a 0,7 mm-es pedig nyílhegyú ("normál" tollhegy). A tesztpéldány 0,5 mm-es, ezt az információt a tolltesten találjuk meg.
Ezt a tollat volt szerencsém a megvásárlástól a teljes kifogyásig napi szinten használni, úgyhogy sikerült alaposan megismernem minden szempontból. A tesztalany egy másik, alig használt példány, mivel a kifogyott darabot teljesen szétszedtem.
A tolltest valóban igényes, fémes hatású fóliával van borítva, amely egy darabig szép kinézetet ad. Apró szépséghiba, hogy a fólia felhelyezése messze nem tökéletes. Ott, ahol körbeér, az egyik oldala kb. 1 mm-rel van elcsúszva a másiktól. Ezt több ilyen toll esetében is megfigyeltem, tehát nem egyedi eset. Természetesen nem rontja az írásélményt, de elég igénytelen.
Nagyobb probléma, hogy ez a bizonyos fólia nagyon érzékeny a mechanikai hatásokra. Elegendő kb. 5-10 alkalommal ráhúzni a kupakot a toll végére, és máris elkezd csúnyán kopni. Azok a részek pedig, ahová a kupak nem ér el, a fogástól, illetve a szállítástól sérülnek meg. Ahogy említettem, a tesztpéldány nincs napi használatban, de már ezen is megfigyelhetők apróbb sérülések.
Szintén a tolltest hibája, hogy bár található rajta egy áttetsző rész, ahol elméletileg megnézheted mennyi tinta maradt a tartályban, sajnos ezen igen nehéz látni a tintaszintet, tehát mindig le kell csavarnod a tolltestet az ellenőrzéshez. Ezt a csavargatást viszont a vékony műanyag nem bírja, és megreped a menetnél, amitől az a fura helyzet áll elő, hogy mikor levennéd a kupakot a tollról, ki is húzod vele a betétet a tolltestből.
Nem elég, hogy a cserélhető betétesnek mondott tollban a betétcserénél csak a kupakot és a tolltestet tarthatod meg, ráadásul ez a bizonyos tolltest annyira hitvány, hogy az megy tönkre először. Brilliáns. Betétet egyébként szinte lehetetlen beszerezni az országban, tehát ez a probléma is megoldva.
Miért szívattam magam akkor mégis azzal, hogy ezt a szanaszét repedezett, levehetetlen kupakos, szörnyen kopott tollat megragasszam, és addig használjam, amíg ki nem teljesen ki nem fogyott? Két dolog miatt.
Az egyik a gyönyörű íráskép. A toll nem folyik, nem pacáz, a tinta száraz felületen töltőtollhoz nagyon hasonló módon ír. A 0,5 mm-es tűhegyű változat szép, egyenletes, vékony vonalat ír. Akárhányszor akartam kihajítani ezt a tollat, mindig meggondoltam magam, mikor ránéztem arra amit írtam vele. A másik előnye az, hogy szinte nem is érzed ahogyan jár a hegy a papíron. Élmény vele írni. A fogórész kissé mattított köralakú műanyag, nincs túlcifrázva, de használható. Alatta látszik a tintaadagoló rendszer, amelyben néha kicsit összegyűlik a tinta, de mindettől teljesen függetlenül remekül működik.
Amiért mégis lecseréltem a kifogyása után a napi használatból, az egy teázás alkalmával derült ki. Egy sűrűn teleírt lapra letettem a bögrét, amelynek az alja kicsit vizes volt. Rövid idő alatt a tinta teljesen szétfutott a vizes részen, majd miután megszáradt, láthatóan teljes szavak tűntek el a papírról. Igen, sajnos ez a kiválóan adagolható, szép sötét színű tinta nemhogy nem vízálló, hanem valami elképesztően allergiás a vízre.
A képen látható, hogy a tinta nagyon gyorsan megszárad, 1 másodperc után már teljesen beszívta a papír, és hiába húztam végig rajta az ujjam, nem kenődött. Viszont mikor vizet cseppentettem a megszáradt vonalra, azonnal megfolyt. Ez a toll határozottan nem aláírásbiztos.
Végezetül egy kép a brutális módon szétszedett kifogyott példányról. A képen láthatóak a különböző alkatrészek. A kupak és a szétkopott tolltest gondolom felismerhető. A felső két áttetsző műanyagdarab a tintatartály és a fogórész. Ebből húztam ki az alsó két sötét szinű dolgot. A legalsó a hegy része, ebben volt a baloldali fehér műanyag és a tűhegy. A hegy fehér és fekete része között alig látható kis vékony tintavezető szál van. Ez a hegy belsejében a golyótól vezette a tintaadagolóba a tintát. A tintaadagoló a felső sötét műanyagból, és benne a fölötte látható, kissé tintás vastagabb fehér tintavezetőből állt. A kis lamellák a tollhegy felé közeledve egyre ritkábban vannak elhelyezve. A hegy kivételével minden amit látunk, valószínűleg műanyag. (A tinta vezető szálak anyagában nem vagyok teljesen biztos.)
Előnyök:
- szépen fog
- gyorsan szárad
Hátrányok:
- nem vízálló
- a tolltest könnyen kopik és megreped
Értékelés: 2,5/5
