Bár a Karácsony körüli események kicsit besűrítették a programomat, mégis úgy döntöttem, hogy még idén publikálok egy tolltesztet. Erre a célra a már korábban beszerzett Stabilo ColorGel zseléstollat dobta a gép.
Annak rendje és módja szerint elő is szedtem, hogy használjam egy pár napig, de furcsa módon néhány betű leírása után beadta az unalmast. Egy darabig próbálkoztam a szokásos élesztési kísérletekkel, de hiába. Gondoltam szétszerelem már, megnézem mi a helyzet a tollbetétben.
Kész szerencse, hogy nem fordítottam heggyel fölfelé miközben szétcsavartam, ugyanis ahogyan elkezdtem kicsavarni a toll végén a műanyag kupakot, egyre tintásabb lett a kezem. Ennek fele sem tréfa, gondoltam magamban, és a mosdókagylóhoz siettem, ahol meglepődve vettem tudomásul, hogy a tinta teljes egészében kifolyt a tollbetét nyitott végén, bele a tolltestbe és a kis műanyag kupakba. Nagyjából itt adtam fel a reményt, hogy az írás a toll használatáról fog szólni.
A kép nem illusztráció, hanem a valós eseményeket ábrázolja. Jól látható, hogy a tollbetét végében még van valamennyi tinta, viszont a hegy felőli része teljesen üres. A tolltestből ekkorra már nagyrészt kimostam a benne levő tintát.
Rövid ideig használtam az irodában ezt a ColorGel zseléstollat, és emlékszem, hogy kifejezetten vastagon és bőséges tintával, simán lehetett vele írni. Nagy csalódás, hogy a több száz írószerem közül éppen egy neves gyártó terméke megy tönkre magától. (Szerencsére a tinta a tolltestben maradt, és nem folyt ki, így nem okozott kárt. De mi lett volna ha a táskámban tartom?) Ezek után biztosan nem veszek belőle másikat.
Megjegyzés: A tollaimat a gyártói ajánlások szerint tárolom: Szobahőmérsékleten, hőtől és fénytől elzárva, mindig a klipsznek megfelelő irányban, azaz nyomógombbal felfelé, kupakos tollaknál pedig kupakkal felfelé.
