Már első ránézésre tudtam, hogy ez a golyóstoll nekem kell. A formája és az anyaga is annyira megragadott, hogy elhatároztam: meg fogom venni. Persze ez nálam nem egyik napról a másikra megy, de néhány hét múlva beadtam a derekam, beszereztem, és úgy gondoltam, hogy a LAMY Logo lesz a kedvenc tollam. De sajnos nem lett az...
A LAMY egy német vállalat, amely családi vállalkozásként indult, ma pedig formatervezett tollakat gyárt, méghozzá az utolsó alkatrésszel bezárólag Németországban. Ha minőségi írószerekről van szó, nem lehet figyelmen kívül hagyni, de mégsem tartozik a nálunk közismert, nagy nevű márkák közé, pedig csupa jól használható, egyedi terméket gyártanak. (A blogon korábban szerepelt már a LAMY Vista golyóstoll és töltőtoll változata is.)
A LAMY Logo a kínálatuk egyik középkagóriába tartozó tagja, amelyből golyóstoll, rollertoll, töltőtoll, többfunkciós írószer és töltőceruza is kapható. A golyóstoll és a ceruza esetében ráadásul számos különféle színből választhatunk, és időnként felbukkannak szezonálisan kapható különkiadások is, például jelenleg a szürke (cliff grey) és barna (nut brown) acél golyóstollak.
Szerény márkajelzés
Némelyik Logo esetén a tollvég és a nyomógomb műanyag, de az én tollam az egyszerű, szálcsiszolt acél változat, melynek 206 a típusszáma. Na de ez a csiszolás! Nem tudom hogyan csinálják, talán a durvább csiszolóanyaggal, de gyönyörű, ezüstös fényben játszik tőle a toll. A fogása is nagyon érdekes, valahogy ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember egy finoman megmunkált fa bútor felületén pihenteti ujjait.
A fogórész ebből a borításból kimélyített 10 darab gyűrű alakú árok, amelyek belseje fényes és sima, de közöttük továbbra is lehet érezni a csiszolt mintát. A tollvég ugyanilyen fényesre polírozott acélból van, és emiatt pont úgy fest, mintha a fogórész kivágott gyűrűiben folytatódna.
A klipsz egybe van építve a nyomógombbal, tehát a kettő együtt mozog. De a megvalósítás nagyon ötletes: a klipsz végének belső oldalán egy kis fémgolyó van, amivel stabilan rá lehet csíptetni bármilyen anyagra. Ahhoz, hogy ez kényelmesen menjen, a klipsz ráadásul rugózott, tehát ha megnyomjuk a tetejét befelé, akkor a vége csipesz módjára egy picit eltávolodik a tolltesttől.
Annyira jól néz ki ez a toll, és nagyon kedvelni akarom, de valahogy nem hagyja magát.
Először is nézzük a klipsz működését. Azt írtam, hogy a végén egy kis fémgolyó van, de ez a golyó érdekes módon, használat közben a toll oldalához dörzsölődik, amikor a gombot nyomogatjuk. Az eredmény, hogy a golyó alatti terület egy kis csíkban szépen simára kopott. Persze csak akkor látszik, ha közelről vizsgáljuk, de furcsa, hogy erre épp nem gondoltak a tervezésnél. Vagy gondoltak, csak őket nem zavarta? Mondjuk engem sem zavar különösebben, csak ez tűnt fel elsőre.
A másik a csodaszép szálhúzott acél felület. Mikor azt mondom acél, akkor erről pont nem az jut eszébe az embernek, hogy sérülékeny. Pedig gondolj csak bele, a fényesre polírozott felületeken rögtön meglátszik minden karc, a mintásra gyártott dolgok pedig a használat során hajlamosak szépen elkopni.
Nincs ez másképp a Logo esetében sem. A dolgos mindennapok viszontagságaiban a toll felületén elkezdtek megjelenni a kisebb-nagyobb sérülések, amelyek természetesen nem jelentenek semmi használatbeli problémát, csak fény felé tartva egy picit elütnek a gyári csiszolástól. De azt mondom, kit érdekel? Ez nem egy gyűjteményi darab, hanem egy használati tárgy, amin esetleg még jól is mutat egy kis "patina".
Háborús sérülések (a képen jobb- illetve baloldalt középtájon)
De a legnagyobb gondom, hogy huzamosabb ideig tartó használatra nem igazán találom kényelmesnek a tollat. Igen, igen, tudom, hogy a hiba bennem van. Egyszerűen a fogórész olyan magasan kezdődik, hogy az íráshoz túlságosan meg kell döntenem, ami se nem kényelmes, se nem ír tőle könnyen. Mindig azon veszem észre magam, hogy az ujjaim már félig a toll polírozott végére csúsztak írás közben, mert így a legkevésbé kényelmetlen. De ezért nem tudok haragudni a gyártóra, hiszen ez az én kezem sajátossága.
A másik komoly problémám a tollbetétekkel van. A tollban ugyebár csak a LAMY M16 tollbetéteket lehet sikerrel használni, de ezen túllendültem volna, ha a tollbetétek - tapasztalataim alapján - nem lennének rendkívül megbízhatatlanok. Ez pedig megbocsáthatatlan.
A marketing csábító: Az M16 Németországban, saját gyártású alkatrészekből összeszerelt, acél írócsúcsos, nagytartályos fémbetét, amelynek íráshossza 4,5 km és 8 km között van, a vonal vastagságától függően, ráadásul a tintája dokumentumbiztos. Látszik, hogy büszkék rá.
A valóság azonban az, hogy az összes LAMY tollbetét, amit eddig használtam (3 db fekete M-es és 1 db kék M-es, különböző idősek) rövid használat után kimúlt, írás közben. A jelenség ugyanaz, a vonal egyszer csak elkezd halványulni, majd utána a tollbetét nem fog többé, csak szakaszosan, mikor épp olyan kedve van. Ugyanazon a papíron használt, ugyanazon körülmények között tárolt összes többi, más márkájú tollbetétem kiválóan működik. Érthetetlen.
Az írásmintát egy frissen bontott, fekete M16 M-es fekete betéttel készítettem. Jelenleg úgy ír, mint egy álom, és mivel nemrég szereztem, nagyon nagyon reménykedem benne, hogy időközben a LAMY változtatott valamit a tinta receptúráján, vagy az írócsúcs gyártásán, és ez nem fog hamarosan tönkremenni. Drukkolok nekik, hiszen a tollaikat csak ajánlani tudom...
Megjegyzés: A Monteverde is gyárt a LAMY tollakhoz megfelelő tollbetétet, azonban ezt Magyarországon tudtommal nem forgalmazza senki, így külföldről kell rendelni.
Előnyök:
- minőségi kivitelezésű toll
- saját gyártású alkatrészek
Hátrányok:
- számomra kissé kényelmetlen
- gyenge minőségű tollbetét
Értékelés: 4/5
