Gondolom magától értetődik, hogy mindig van néhány (khm...) golyóstoll a közelemben, mégis, néha minden különösebb nehézség nélkül leragadok valamelyiknél. Ilyen az uni-ball PowerTank SN-227 golyóstoll is, mellyel azonban hamarosan elválnak útjaink. 

Persze nevezhetném ezeket a hosszabb csendes időszakokat nagyzolva tartós tesztnek, de mindössze arról van szó, hogy a nagy halom toll közül valamilyen okból igyekszem egy darabig mindig ugyanazt használni, magammal vinni.

Érdekes módon, az ilyen tollakról készül el a leghosszabb idő alatt az írás a blogra. No nem így szeretném büntetni őket, csak ezekben az esetekben úgy érzem, a köztes időben nincs értelme írnom. 

Egy mezőgazdasági üzem dolgozójától hallottam régebben, hogy az egyik betakarítási kampány alatt leszakadt a főépület kapuja. De nem foglalkoztak vele - nem volt rá idő - egyszerűen csak letámasztották az udvarban, és folytatták a munkát. Valahogy így vagyok én is ezzel a PowerTank golyóstollal. Kicsit már viharvert szegény, de amíg nem szolgálja ki az idejét, addig nem fogom nyugdíjazni. 

Természetesen a toll klipszén volt felirat, ha jól emlékszem az uni Power Tank 0.7 szöveg volt olvasható. Sajnos azóta lekopott, de ez egyáltalán nem árt a tollnak. Azt sem mondanám, hogy nem volt tartós, mert két évig, illetve az utolsó néhány hónapban már szinte kizárólagos használatban is jól bírta a kiképzést.

Maga a klipsz elismerést érdemel, mert ahhoz képest, hogy milyen kis gyengus műanyagnak tűnt az elején, abszolút hiba nélkül kibírta, hogy naphosszat feszegettem. Pedig simán letörhetett volna, ahogy arra számítottam, és megfogadtam, hogy ha eltörik, megy a toll a kukába.

Egyben a klipsszel volt a legtöbb probléma is. Meg sem tudom számolni, hányszor esett ki a toll a zsebemből, mert hiába csíptettem a szélére, a klipsz annyira rugalmas, hogy a legkisebb érintés, szellő, vagy az ég tudja mi is ellenállás nélkül kirántotta a tollat. Persze rájöttem, hogy jobban járok, ha a zsebembe süllyesztem, és onnantól nem volt gond.

A másik alkatrész, ami sérülést szenvedett, az egyébként nagyon kellemes, gumi fogórész. Szintén meglepően sokáig bírta - azt hiszem, gyárilag rá van ragasztva a műanyag tolltestre - de az utóbbi hónapban elkezdett felszakadozni a teteje, és felvált az alja is, ami ráadásul elég csúnya, olyan, mintha kissé felfúvódott volna.

Félreértés ne essék, minden fent jelzett hiba ellenére csak elismerően tudok nyilatkozni a PowerTank tollról. Nem elég, hogy szinte eldobható, műanyag kivitele ellenére igen jól vett minden akadályt, meg kell említenem, hogy mindig, minden körülmények között azonnal írt, amint papírt ért a hegye. Még azután is, amikor az egyik beszórakozott barátom egy legénybúcsún a sörét kevergette vele. (Ne kérdezzétek, miért is kell kevergetni a sört, én sem tudom.)

Na jó, voltak kivételek. Egy általam nem kedvelt funkciója a tollnak, hogy igen nagy hatékonysággal gyűjti magába a zsebszöszöket. Ilyenkor nehezen működik a mechanika, és előfordul, hogy az írócsúcs helyett egy összetömörített "kenderkóc" darab ér a papírhoz. Persze gyorsan orovosolható, de az okára nem tudtam rájönni, más tollakat is hordtam már a zsebemben, de azokkal nem tapasztaltam. 

Ahogy mondom, mindig írt. Nem is akárhogyan: szépen, vékonyan, egyenletes vonallal, kihagyások nélkül. Kezdhettem volna azzal, hogy a PowerTank egy túlnyomásos golyóstoll, tehát a tinta egy zárt tartályban van, melyből összepréselt nitrogéngáz próbálja kifelé paszírozni, egyenesen az írócsúcsban található golyó felületére.

Az utóbbi időben már fel sem tűnt, hogy simán lehet vele írni a falon tartott papírra, vagy a hűtőre mágnesezett bevásárlólistára is, és télen is tudtam firkálni, miután a fagyos autóban éjszakázott. Sőt, simán átsiklik a papíron levő barna karikán is, melyet a teásbögre hagyott. De a fentieket szerintem minden túlnyomásos toll tudja. Ez viszont szépen is ír mellé. Biztos vagyok benne, hogy ehhez is köze lehet a speciális tollbetétnek.

Jeleztem, hogy hamarosan elválnak útjaink, és nyugdíjba küldöm a tollat. Sajnos ugyanis majdnem kifogyott az egyébként meglehetősen gyorsan fogyatkozó tinta a betétjéből. Azt hiszem, a végén már kezdett egy picit rakoncátlankodni, nem tudom, hogy az írócsúcs kopott ki, vagy a tinta kezdett el beszáradni. De még így is szebb az írásképe, mint sok más, drágább golyóstollnak.

A tollból egyébként többféle kivitel is létezik, de a magyarországi importőr oldalán csak az általam is használt 0,7 mm-es változatot találtam meg. Azonban kétféle is kapható: az egyik a képeken látható sima, a másik pedig a zöld színű műanyagból készült környezetbarát példány, a PowerTank Eco. Ez utóbbinak a fogórésze nem fekete gumiból, hanem kétféle ipari melléktermékből (fűrészpor és gyanta) készül. A tollbetét mindkettőnél ugyanaz, mégpedig az SNP-7. 

Miután ennyit dicsértem, szót kell ejtsek a PowerTank golyóstoll árnyoldaláról is. Az egyébként vaskos tollbetét belsejében, egy filléres reklámtollakat megszégyenítő méretű apró csövecskében van csak a tinta. Az íráshossz ennek megfelelően egy kicsit kevés, főleg ha a toll árát is figyelembe vesszük.

Csak az 1 mm-es golyóval szerelt, medium vastagságú tollbetéthez találtam gyártói adatlapot, melyen mindössze 500 méteres íráshossz szerepel. Az a sejtésem, hogy a 0,7 mm-es betét sem bírhatja 1.000 méternél tovább. Hasonlítsuk ezt össze a PowerTank tolléval összemérhető árú Fisher Space Pen tollbetéttel, mely közel 4 kilométert ígér, és minden előnye ellenére is elgondolkodtató az eredmény. Természetesen az egyik egy műanyag toll, a másik pedig egy fémbetét, de ha szigorúan ár/íráshossz alapon végezzük az összehasonlítást, akkor nem kérdés, melyik éri meg jobban.

Mivel a tollbetét már majdnem kifogyott, az a tervem, hogy később szétszedem, és megnézem mi van benne pontosan. A gyártói leírás szerint három réteg műanyag alatt van a sűrített levegő, és benne a tinta, a kis csövecskében. De akkor is meg kell néznem a saját szememmel...

Előnyök:

• megbízható, elnyűhetetlen golyóstoll
• mindig elsőre ír, kifogástalan íráskép

Hátrányok:

• a klipsz lehetne feszesebb
• rövid íráshosszhoz képest magas ár

Értékelés: 4/5