Nem tudom, hogy a gyorsuló digitalizáció, vagy a modern társadalom, és a feszített munkatempó okozza, de kétségkívül egyre több apró, mégis észlelhető forradalom zajlik életünkben. Stílusidegen lenne ezen a blogon az újhullámos bisztrókonyhákról írni, ezért maradok az írószervilágnál. Sorban jelennek meg, a jobbnál jobb golyóstollak. Bizonyos körökben ismét divatba jönnek a rég elfeledett töltőtollak. Néhány éve pedig a grafitceruzák világában érhető tetten valami megújulás, mely lehet, hogy visszahelyezi a kiégett infomunkások kezébe az iskolában használatos, egyszerű írószert.
Bár az utóbbi írásaimban én is sok gondolatot szenteltem a témának, mégis meglepett, mikor megkeresett a Budapest Pencil csapata. Talán őrültségnek tűnhet, de ők elsősorban ceruzákat, és ehhez kapcsolódó apróságokat árulnak a magyar közönségnek. Ami felkeltette az érdeklődésemet, hogy terveik között olyan márkák forgalmazása szerepel, melyeket itthon eddig nem, vagy csak igen nehezen lehetett beszerezni. Bevallom, a felsorolásban azonnal lecövekeltem a második névnél, így felajánlották, hogy küldenek néhány Viking márkájú ceruzát kipróbálásra.
Viking Skoleblyanten 029 HB, Viking Skjoldungen 400 HB, Viking Element 1 HB
A Viking ceruza attól olyan különleges számomra, hogy már évek óta szerepel a kívánságlistámon, de mindeddig nem találtam megfizethető, és nem túl macerás beszerzési forrást, hogy ki tudjam őket próbálni. Mindeközben sok jót olvastam már az 1914-ben alapított dán márkáról és termékeikről, és egyre jobban vágytam rá, hogy magam is kézbe vehessek egy példányt.
A márka történetének megfejtése azért ütközhet nehézségekbe, mert a Viking weboldala kizárólag dán nyelven érhető el, és terjeszkedésüket csak nemrég kezdték meg a nemzetközi piacon. Annyit azért könnyen ki lehet hámozni, hogy a márkanevet bevezető cég profilja eredetileg gyufakészítés volt, és 1914-ben kezdtek ceruzagyártásba. Az üzletág sorsát mindenféle vállalati felvásárlások bonyolították, minek folytán később a gyártás teljesen meg is szűnt, és mindössze a hányatott sorsú márkanév maradt, melyet 2011-ben vásárolt fel a Creas nevű dán művészellátó cég.
Alapvetően bizalmatlan vagyok a márkanevek adás-vételével kapcsolatban. Egy darabig sikertelenül próbáltam kideríteni, hogy magának a ceruzának van-e még bármi köze a világ egyik legboldogabb országához. Több webbolt oldalán írnak a kíváló, Dániában készülő Viking ceruzák érdemeiről, azonban a gyártó taktikusan hallgat a valós származásról, és inkább a márkanévhez kötődő történelmi örökségre helyezi a hangsúlyt. Ezzel szemben nem tudtam nem belebotlani egy írásba, mely a korábbi Viking ceruzagyár területén kialakított dizájnlakásról szól, erősítve a gyanúmat, hogy a modern kori Viking termékek valahol máshol készülnek, és Dániában kizárólag a raktározás és értékesítés zajlik.
Nem maradt más megoldás, mint megkérdezni őket. Levelemre gyorsan reagáltak, és egyenes választ adtak az előállítást firtató kérdésre: nincs saját gyártó egységük. A ceruzák eredetével kapcsolatban azonban csak annyit árult el a válaszoló úr, hogy az EU-ban szerzik be őket. Immár célirányosan keresgélve sem sikerült belebotlanom semmilyen konkrétumba, de annyi biztos, hogy másokat is izgat a kérdés.
Túl sok ma is üzemelő ceruzagyárról egyébként nem tudok az EU-n belül. Van Csehországban (Koh-i-Noor), Németországban (Staedtler, Faber-Castell, LYRA, Schwan-Stabilo), Portugáliában (Viarco), és Franciaországban (BIC, Calepino). A Brexit előtt játékban volt még az Egyesült Királyságban a Derwent.
A hajó a gyártó logója, egyben jópofa dekorációs elem
Mialatt eltöltöttem néhány napot kutakodással, befutott a küldemény is a Budapest Pencil-től. Négyféle ceruza érkezett egy ízléses dobozban, méghozzá a Viking kínálatából az elsősorban írásra szánt típusok, melyek tudtommal csak HB fokozatban kaphatók.
A sárga festésű Skoleblyanten 029 a Viking által a kezdetektől gyártott iskolai ceruza leszármazottja. A burgundi vörös Skjoldungen 400 egy grönlandi szigetről kapta a nevét, és elsősorban irodai ceruzának szánják. A fekete, matt borítású Element 1 a felső kategóriás típus, melyből Element 2 néven radírral szerelt változatot is kaptam (a képeken nem szerepel). A három, radír nélkül ceruza vége domború, és fényes, fekete festékbe mártották.
Az írószerek származásával kapcsolatos kételyek miatt kissé csalódottan, nem éppen hygge* hangulatban indultam munkába a három ceruzával felvértezve. Már az első nap rá kellett jönnöm, hogy kár volt egyáltalán foglalkozni a körítéssel, és egyedül a termék minőségére kell koncentrálnom.
Amint először papírt ért a Skoleblyanten hegye, feltűnt hogy ez bizony nem egy filléres iskolai ceruza. A legolcsóbb fénymásolópapírt leszámítva simán, és akadálymentesen írt, ezzel határozottan (ismét) felkeltve az érdeklődésemet. A grafitot kiemelkedő minőségűnek találtam, bár a kemény német ceruzákhoz képest puhább, az ő skálájukon talán B vagy 2B beosztásnak felel meg. Gyorsan kipróbáltam a többit is. A Skjoldungen és az Element hegye kicsit kevésbé siklik, de még így is felveszi a versenyt érzésre bármelyik prémium ceruzámmal.
A képen a gyári hegyezés látható
A törésállósággal kapcsolatban nincs panaszom. Egyetlen baleset történt, mikor a biztonsági okból radírkupakba szúrt hegy külső behatásra beletört a kupakba, ezzel kb. fél centivel redukálva ceruza élettartamát. A hegy pontosan középre van igazítva, hegyezés közben egyszer sem találkoztam kitört heggyel.
Annak ellenére, hogy közel két hétig tartó használat során érezhető eltérést tapasztaltam a három típus grafitjában, a Viking kérdésemre azt írta, hogy pontosan ugyanazt a ceruzabelet használják mindháromban, és bármilyen vélt vagy valós különbség a gyártási szórás következménye. Sőt, a faanyag is teljesen egyforma, a prémium ceruzák túlnyomó többségénél használt kaliforniai gyantásciprus.
Laikus szemmel nézve egyébként a fa anyagában lehet apró eltérés egy luxuskategóriás ceruzától. A néhol nem teljesen egyenes szálirány a prémium kategórián belül alacsonyabb árú alapanyagot sejttet. Szerencsére ez pusztán esztétikai különbség, a ceruza minőségét még hegyezés közben sem befolyásolja. Az összes Viking ceruza vékony, összefüggő szalagban hegyezhető, és ráadásul kellemes illatuk is van.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha a grafit egyforma, és a faanyagban sincs különbség, akkor miért lehet eltérés az árban**? A válasz ezúttal a festésben/lakkozásban keresendő, mely tudomásom szerint az előállítási költségnek kb. a negyedét teszi ki.
A Skoleblyanten festése valószínűleg vékonyabb, mint a magasabbra pozícionált Skjoldungen és Element ceruzáké. Ezt onnan gondolom, hogy néhol sejtteti az alatta megbújó famintázatot. A Skjoldungen érezhetően simább, vastagabb, fényes festéssel rendelkezik, míg az Element kevésbé csúszós, matt felületet kapott.
A konklúziót levonva, igyekszem a továbbiakban az újjáélesztett márkanevekkel kapcsolatos előítéleteket figyelmen kívül hagyni.
Frissítés: A Skjoldungen ceruzát időközben elhasználtam. Annyit tennék hozzá a leírtakhoz, hogy közben egy olyan hegyezőt kezdtem használni (M+R Pollux), mely kifejezetten háklis a grafit legkisebb központosítási hibájára is, és könyörtelenül kitöri hegyezés közben, ha akár csak egy hajszálnyival félre van csúszva. Sajnos úgy tűnik, hogy a ceruzának ez egy hibája, mert a szóban forgó hegyezővel képtelenség kihegyezni.
* hygge = lefordíthatatlan dán kifejezés, a végtelen boldogság érzése
** az írás elkészültekor még nem ismert a ceruzák magyarországi árazása
A írás alapjául szolgáló Viking Skoleblyanten, Skjoldungen, Element 1 és Element 2 típusú grafitceruzákat a Budapest Pencil biztosította, melyért ezúton is szeretnék köszönetet mondani. A leírtak a saját véleményemet tükrözik, az írás elkészítéséért semmilyen ellenszolgáltatást nem kaptam.
