Golyóstoll blog

Az átlagember számára jelentéktelen rövid hír jelent meg az idei év elején a szaksajtóban, mely azonban annál nagyobb érdeklődést váltott ki szakmai és írószerkedvelő körökben: a japán Mitsubishi Pencil (az uni márkanév tulajdonosa) megvásárolta az Európában nevesnek számító, német C. Josef Lamy GmbH (a LAMY márkanév tulajdonosa) vállalatot.

Korábban már írtam a LAMY néhány termékéről. Szó esett a Safari/Vista golyóstollról és széles körben kedvelt töltőtoll változatáról is, illetve a LAMY golyóstollak egyik csúcsmodelljét, a LAMY 2000 tollat is szemügyre vettem. Bár a LAMY töltőtollak igen nagy népszerűségnek örvendenek, a golyóstollaikat valamivel kisebb érdeklődés övezi. Ennek pontos okait ugyan nem ismerem, de ha tippelnem kellene, határozottan a golyóstoll betétek felé mutatnék, melyek minősége véleményem szerint hagy némi kívánnivalót maga után, ráadásul olyan formájúak, hogy más tollbetétek használata szinte lehetetlen a LAMY golyóstollakban. 

Sokakban felmerült, hogy miért tűnhetett vonzónak az alapvetően ceruzákban, rostirónokban és golyóstollakban utazó Mitsubishi Pencil számára a német vállalat. Szakmai körökben az a pletyka járja, hogy miután az alapító Josef Lamy fia, Manfred Lamy hosszú évtizedek alatt, kemény munkával elismert piaci szereplőt faragott a vállalatból, 2021-ben bekövetkezett halála után örökösei az értékesítés mellett döntöttek. Egyes fórumokon határozott irányvonal nélküli útkeresés időszakának vélik a cég utóbbi néhány évét. Manfred Lamy egyébként 2006-ban hivatalosan visszavonult a cég operatív vezetésétől, és székét átadta Bernhard M. Rösner-nek, akit 2018-ban egy háromtagú vezetői csoport váltott.

A magam részéről bizakodással tekintettem az akvizícióra. Szerencsés eset, ha szakmai befektetőhöz kerül egy népszerű termékeket gyártó vállalat, mert a gazdasági befektetők által végzett pusztításra bőséges példákat láthatunk az írószerpiacon is. Ha a Mitsubishi vállalja, hogy a népszerű LAMY töltőtoll termékek gyártását fenntartja - esetleg japán szokásokat követve, némileg javít is az időnként kifogásolt minőségbiztosítási problémákon - a fogyasztók határozottan nyerhetnek az új tulajdonos mechanikus ceruzák és golyóstollak gyártásában szerzett jelentős tapasztalatainak átvételével.

Kép: drifand (Reddit)

Örömmel olvastam emiatt egy nemrég Reddit-en indult pletykát az M17 golyóstoll betét megjelenéséről, melyet a korábbi M16-os betét mellett vezetnek be a piacra. A Lamy M17 tollbetét az uni-ball Jetstream hibrid tintájával készül majd. A Jetstream a Mitsubishi Pencil egyik legjelentősebb fejlesztése. Rendkívül nagy népszerűségnek örvend, én is kedvelem. Ugyan a Jetstream tollak olcsóbb kivitelben készülnek, nagyon ígéretes ötlet, hogy ugyanazt a bevált technológiát a LAMY felső kategóriás tollaiban is lehet majd használni.

Nagyon várom, hogy milyen további változások várhatók LAMY fronton, és ha időm engedi beszámolok majd róla.

Biztosan öregszem, de ahogy telik az idő, már nem csigázza fel az érdeklődésem önmagában az, hogy nyomot hagyjak a papíron. Ami igazán érdekel, hogy hogyan lesz az a nyom hosszú életű, vagy örök - már amíg a papír kitart...

Foglalkozhatnánk az ipari jelöléstechnikával, vagy a biztonsági tintákkal, de helyette tegyünk inkább egy izgalmas kitérőt a tintaceruzák világába. Túllendülve azon, hogy ez a GOLYÓSTOLL blog, miközben a téma TINTA meg CERUZA, aztán ráadásul TINTACERUZA, nézzük, mit is takar a tintaceruza fogalom.

Másolásra használatos présgép (kép innen)

Az 1700-as években már készítettek tintával írt dokumentumokról másolatot olyan módon, hogy az elkészült írásra egy nedves lapot préselve, a színanyag a rányomott lapra átütött. A kézi másolással - gyakorlatilag újraírással - összehasonlítva a másolat relatíve gyorsan elkészült.

Az 1800-as évek végén, a kátrányfestékek felfedezése után, a ceruzagyárak olyan ceruzákat kezdtek előállítani, melyben a hagyományos grafitbél helyett vízoldható színezékkel dúsított, vagy nagyrészt színanyagból készült rudat használtak. Az ilyen ceruzával írt dokumentumokról hasonló módszerrel egy, de kellően tömény színezék használata esetén, akár több másolatot is tudtak készíteni. A másolatok minősége mai szemmel megmosolyogtató, azonban modern fénymásoló hiányában igen népszerű megoldás volt. Ezeket a ceruzákat másolóceruzáknak nevezték.

Különösen érdekes módszer volt a hektográf nevű sokszorosító készülék. Az eredeti, speciális tintával, vagy másolóceruzával készült példányt zselatinlapra helyezték, melyre a színanyag egy része rátapadt, és a zselépárnára egy üres oldalt helyezve a papírra került. Kifejezetten erre a célra kifejlesztett íróeszközök használatával akár 20-30 elfogadható minőségű másolatot is lehetett készíteni ugyanarról az eredeti oldalról.

A víz hatására feloldódó ceruzahegy más szempontból is hasznosnak bizonyult. Az embereknek feltűnt, hogy az írás megnedvesítésével a ceruzanyomokból létrejött festéket igen nehéz nyomtalanul eltávoítani a papírból, és a ceruza használata sokkal kényelmesebb volt a mártogatós tollakénál. A golyóstollak 1900-as évek közepén történő elterjedését megelőzően a tintaceruza, vagy kitörölhetetlen ceruza névre átkeresztelt másolóceruza igen népszerű volt azok körében, akik maradandó nyomot szerettek volna hagyni a papíron. Egyfajta szokássá is vált a ceruza hegyének nedvesítése, megnyalása, melyet időseknél még ma is gyakran megfigyelhetünk - annak ellenére, hogy a korabeli másolóceruzák sokszor igen mérgező színanyagok felhasználásával készültek.

L&C Hardtmuth Mephisto másolóceruza reklámja (kép innen)

Azt gondolhatnánk, hogy a tintaceruza egy letűnt kor maradványa, és ma már senki sem használja. Részben igaz is, hiszen a golyóstollak elterjedésével ma már alig van a műfajra igény, így a ceruzagyárak kínálatában is csak elvétve szerepel. Azonban Olaszországban például a mai napig ilyesféle íróeszközt használnak a választásokon. Nagy népszerűségnek örvend még az egészségügyben, ahol egyes források szerint protézisek és ortézisek készítésekor, valamint a fogászatban használják jelölésre. Máshol olvastam, hogy a tetoválók, valamint a hobbikertészek körében is használatos. A lecsökkent kereslet ellenére Európában is van még néhány gyártó, amely értékesíti ezeket a termékeket.

Magyarországon tapasztalataim szerint a következő tintaceruzák szerezhetők be:

Faber-Castell Document

Rendkívül érdekes termék, melyet a gyártója dokumentumbiztosként hirdet - szerződések és csekkek kitöltésére. Nem lennék azonban biztos benne, hogy a bankból vagy ügyvédtől nem hajítanak ki, a ceruzával együtt. Tapasztalataim alapján másolatkészítésre korlátozottan alkalmas, de az általa hagyott nyom még száraz állapotban sem radírozható ki teljesen. Korábban többféle színben is kapható volt, de ma a kínálat már csak piros és kék ceruzákra, valamint postairónra korlátozódik. 

KOH-I-NOOR 1561

Nevében másolóceruza, de a gyártó nehezen radírozhatóként hirdeti, a dobozán pedig szerepel az indelible, azaz kitörölhetetlen felirat is. Más KOH-I-NOOR termékekhez hasonlóan igen baráti áron, kék és piros változatban kapható. A felsorolt termékek közül ennek van a legpuhább hegye, ezért könnyen hagy nyomot a papíron. A radírozásnak jól ellenáll, de másolatkészítésre teljesen alkalmatlan, mert a színanyaga nem ázik le a papírról.

Connect "Document Copy" postairón

Ezzel a típussal még nem sikerült élőben összefutnom. Ha sikerül hozzájutnom, frissítem az írást.

Derwent Inktense

A vízoldható színes ceruzák (akvarell ceruzák) és a kitörölhetetlen ceruzák fura keveréke. Vízzel érintkezve a színanyaga feloldódik a papírról, de más akvarell ceruzáktól eltérően, száradás után véglegesen rögzül. Mivel prémium művésztermékről van szó, kissé zsebbenyúlós játék, cserébe óriási színválasztékban elérhető. 

Viarco Copia Violeta

Kivitelében és színében is talán ez áll a legközelebb a korabeli másolóceruzákhoz. Sajnos csak "Duro", azaz kemény hegyű kivitelben érhető el, így száraz állapotában kifejezetten kellemetlen használni. Szinte teljesen ki is radírozható,  azonban nedves felületen nagyszerűen működik, és a színe kis mértékben másik papírra is átüt. Csak lila színben kapható, és nem egyszerű beszerezni.

A műfaj kedvelői számára érdemes lehet Törökországi források után kutatni, ugyanis valamilyen általam nem ismert okból ott széles választék érhető el tintaceruzákból.

A történelmi áttekintés egy részét ebből a kiváló írásból merítettem.

Mindig is különleges érdeklődés fűzött a Rotring írószereihez. Édesapám féltve őrzött Tikky ceruzáját évekig használtam általános iskolás koromban, amíg le nem cseréltem egy tollat és ceruzát is tartalmazó japán csodára. A mai napig eszembe jutnak azok az évek, amikor első generációs Tikky ceruzát látok.

Felnőttként megértettem, hogy a rOtring különféle termékeinek talán még más, közismertebb írószervállalatoknál is nagyobb szerepe volt az európai piacon. A magyarországi ismertséget, és a mechanikus ceruzák máig megmaradt "rotringceruza" megnevezését - véleményem szerint - egy külföldre menekült hazánkfiának, Berger Lászlónak köszönhetjük, aki Werla és Hemos vállalataival hatékonyan képviselte itthon és Ausztriában a német gyártót. Talán egyszer rendelkezésemre áll majd annyi információ a munkásságáról, hogy kellő tisztelettel készíthetek róla is írást.

Sajnos a rOtring ma már leginkább csak egy jól csengő márkanév, melynek különböző termékeit más-más országban, nevesincs beszállítók gyáraiban állítják elő. Nem állítom, hogy ezek a termékek nem jó minőségűek - bár sajnos erre is van példa - de bevallom, sokkal vonzóbbak számomra a Hamburgban készült, 2000-es évek előtti rOtring gyártmányok. 

Éppen ezért fedeztem fel nagy örömmel egy horvát mérnök, Duje Šegvić weboldalát, melyen a korabeli rOtring termékeket próbálja összegyűjteni. Számos jó minőségű fényképpel, és rengeteg plusz információval, már most is látszik az oldalon elszántsága. 

Ajánlom figyelmetekbe rOtring Museum nevű oldalát.

Ha érdekel a magyarországi írószergyártás, az elmúlt 100 év számos kincset rejteget. Példának okáért, lehet, hogy találkoztál már valahol a furcsa formájú Extra tintásüvegekkel. Némelyiken még rajta van a kopott, itt-ott foltos címke, mely büszkén hirdeti a benne található "royal blue" (királykék) töltőtolltintát. 

Úgy döntöttem, hogy megpróbálom felgöngyölíteni a tinta történetét, és ebben az írásban osztom meg a kutatómunka eredményét. Érdeklődő olvasóimat arra biztatom, ha valamilyen információval rendelkeznek, osszák meg velem. Ha jómagam bukkanok újabb érdekességre, frissíteni fogom az írást.

Müller Testvérek

A történet kezdetéhez egészen 1867-ig, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttéig kell visszamennünk. Müller Ede ebben az évben alapította meg vegyipari kisüzemét, melyet Rudolf, majd később Frigyes nevű fivérével vezetett [1]. Kezdetben csak tintát gyártottak, később más termékekkel is bővítették a kínálatot. A termelés növekedésével az alapítás helyszínéről először a Váci-körútra, később az Eötvös utcán található telepre költözött a gyár. Az 1880-as évek elején a Müller Testvérek Vegyészeti Gyára (Gebrüder Müller Chemische Fabrik) már több száz dolgozót foglalkoztatott, és a belföldi piac mellett exportra is gyártották termékeiket.

Hogy képet kapjunk róla, 100 évvel ezelőtt milyen zavarba ejtően nagy tintaválaszték volt a piacon, érdemes egy pillantást vetni a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon fellelhető 1907-es Központi Védjegy Értesítőre, melyben 10 oldalon keresztül sorolják a Müller Testvérek különféle termékeit.

Az alapítók közül Müller Ede 1912-ben nyugdíjba vonult, Müller Frigyes pedig 1920-ban meghalt. Frigyest a cégvezetésben fia, Müller Mihály Rudolf, és veje váltotta. Az utódlás mellett a gyár számára komoly problémát okozott a világháború és az azt követő forradalmak, ezért egyesültek a Herczeg és Geiger Vegyészeti Gyárral, illetve Müller Testvérek Vegyészeti Gyár Rt néven részvénytársasággá alakultak. A cég logójaként már ekkor használatos volt a tudós bagoly, mely később az Extra tinta üvegein is megtalálható.