Golyóstoll blog

Golyóstollakkal, tollbetétekkel, és egyéb irodaszerekkel foglalkozó blog azoknak, akiknek nem mindegy, mivel írnak.

Friss topikok

  • golyóstoll: @Teréz_Pitykéz: Sajnos nem ismerek olyan zseléstollat, ami ebből a szempontból lényegesen jobb len... (2023.08.22. 22:03) Teszt: United Office Gel (LIDL)
  • golyóstoll: @Liu: Köszi a jelzést. Már én is találkoztam vele, de most a teljesség kedvéért bekerült az írásba... (2023.08.14. 22:50) Teszt és történet: ICO 70, ICO Scripto
  • golyóstoll: @Liu: www.volf-concorde.cz/eshop/163/kulickove-pero-concorde-classic-stribrne-4barevne.html?cookie... (2023.08.14. 22:45) Teszt: ICO Kaméleon
  • golyóstoll: Sic transit gloria mundi... (2023.03.10. 22:24) rOtring múzeum
  • bgakos: Kicsit vékony nekem a Jotter, nem kellemes vele írni, tudjátok esetleg, mennyivel vastagabb az XL ... (2023.01.05. 13:33) Teszt és történet: Parker Jotter

Teszt: Faber-Castell CASTELL 9000 HB

2014.05.01. 16:18 golyóstoll

A munka ünnepe alkalmából úgy döntöttem, hogy a politikusok butaságai, és a népszerű kirándulóhelyeken történő heringezés helyett, ma a Golyóstoll blogon rendhagyó módon egy grafitceruzát fogok bemutatni. Már régóta tervezem, hogy a tollak mellett más írószerek is helyet kapnak a blogon, talán emlékeztek, hogy tavaly novemberben egy töltőtoll csúszott be az írások közé. 

FaberCastell9000HB1-500.jpg

A mai írást az igen rövid életű, de ehhez képest nagyon tartalmas hb-ceruza blog ihlette. Akkor találtam rá, amikor elkezdtem ide az első cikkeket feltölteni, és nagyon megtetszett a témák alapos körüljárása, és a bejegyzések stílusa. Sajnos a létrehozása után néhány nappal már nem frissült tovább. A témába vágó cikkekre az írásban találtok hivatkozást.

Ki a fene akar ceruzát használni, és mit lehet egyáltalán egy ceruzáról írni? - merülhet fel a kérdés a kedves olvasóban. Mikor óvodába, és az általános iskolában alsó tagozatba jártam, zsírkrétával és ceruzával volt szabad írnunk és rajzolnunk, és csak később, mintegy jutalomként kezdhettünk golyóstollat használni. Emiatt nekem például furcsa visszatérni ehhez a rég elhagyott írószerhez, hiszen elsősorban az óvodás idők jutnak róla eszembe. Valami hasonlót gondolhatnak a németek, amikor meglátnak valakit töltőtollal írni, hiszen Németországban az írást mindenki töltőtollal tanulja, és alig várják hogy végre golyóstollra válthassanak.

A jó ceruzáknak viszont érdekes módon komoly piaca van. Az internetes közvélemény szerint a valaha volt legjobb ceruza az Eberhard Faber Blackwing 602 típusa, amelyet sajnos már nem gyártanak, de egy hasonló kivitel kapható Palomino Blackwing 602 néven. A ma is forgalomban lévő állítólagos legjobb ceruzák vitájában pedig általában előkerül a Faber-Castell CASTELL 9000, a Staedtler Mars Lumograph 100, a Tombow Mono 100 és a Mitsubishi Hi-Uni neve, valószínűleg nem véletlenül.

Arról, hogy miért jó ceruzát használni, átadnám a szót a hb-ceruza blog  Miért írjunk ceruzával? és  Ceruza vagy toll írásainak, amelyek egy jó részével egyet tudok érteni.

Ár, pozícionálás

A tesztalanyunk tehát ma a Faber-Castell nevű cég CASTELL 9000 ceruzája, HB keménységben. A Faber-Castell több száz éves történelemmel rendelkező, családi tulajdonban levő német cég, melyet 1761-ben alapított egy Kaspar Faber nevű úriember. Leszármazottai már több generáció óta vezetik a vállalatot, melynek neve később, egy házasság után módosult a mai formájára.

A CASTELL 9000 a cég egyik zászlóshajója, egy 1905 óta gyártott, prémium kategóriás ceruza, amit rajzoláshoz és íráshoz is ajánlanak. A másik tőlük származó, és jól ismert típus, az általam is kedvelt Grip 2001. Ezen kívül természetesen számos grafitceruzát, színes ceruzát, és többek között golyóstollakat is gyártanak, amelyekhez azonban mindeddig még nem volt szerencsém.

A boltban kapható ceruzák nem meglepő módon nagyon sokfélék. és legalább annyira nehéz közöttük eligazodni, mint a golyóstollak között. Az árkülönbség hasonlóan jelentős, hiszen lehet kapni ceruzát jóval 100 Ft alatt, és vannak igen drágák is, például a Faber-Castell cég luxus termékcsaládjában, a Graf von Faber-Castell márkanév alatt több tízezer forintba is kerülhet néhány szép dobozba csomagolt, nemesfém bevonatos kupakkal ellátott, elegáns ceruza.

A CASTELL 9000, ahogy korábban említettem, prémium termék, így a még megfizethető kategóriában a legdrágábbak közé tartozik. Árából 3-5 db elfogadható minőségű grafitceruzát lehet venni, akár ugyanennek a gyártónak az olcsóbb típusait is, így inkább azoknak ajánlom, akik kifejezetten minőségi terméket keresnek, és nem az ár a legfontosabb szempont. Nem annyira való szerintem például egy gyerek tolltartójába, aki elveszíti, szétrágja, vagy eltöri, hiszen oda egy olcsóbb, minőségi ceruza is megfelel. Kiváló viszont olyasvalakinek, aki munkája, vagy hobbija miatt használ ceruzát jegyzeteléshez, vagy skicceléshez, és valami igazán jót szeretne.

Külső jellemzők

Mikor a kezünkbe veszünk egy CASTELL 9000 ceruzát, egy sötétzöld festésű, aranyszínű feliratokkal díszített, egyszerű íróeszközt látunk. Ha a külcsínnél maradunk, nézzük meg alaposabban a festést. Nem csak a színe miatt, bár valószínűleg mindenkit tudatosan, vagy tudat alatt vonz vagy taszít egy-egy színárnyalat, hanem fontos, hogy mennyire csúszós, és mennyire tartós a borítás.

A sötétzöld szín kellemes, megnyugtató, és nem túl feltűnő. Ahogy a ceruzán olvasható felirat (Water-based varnish, Wasserlack) is mutatja, egy víz alapú, környezetbarát bevonatról van szó. Természetesen ezt nem egy rétegben, hanem több lépcsőben viszik fel a ceruzára, hogy sima, és lehetőleg minél tartósabb legyen. A bevonat kellemes, fényes, sima tapintású, de mégsem mondanám csúszósnak, jól meg lehet ragadni. Formáját tekintve hatszögletű, kissé lekerekített élekkel, és nem tartalmaz semmilyen mélyedést, vagy domborulatot, ami a további kényelmet szolgálná, vagy zavaró lehetne. (Erről bővebben  A forma és a  Tapadást segítő megoldások írásban olvashatsz, a hb-ceruza blogon.)

FaberCastell9000HB2-500.jpg

A CASTELL 9000 hegyezett formában, mártott, és radíros véggel is kapható az általam ismert boltokban (a képen a gyári hegyezés látható). Vannak olyan ceruzák, amelyek hegyezetlenül is beszerezhetők, így biztonságosan szállíthatók, viszont nem lehet azonnal használni őket. A magam részéről jobban szeretem a kihegyezett ceruzákat, bár nem tudom igazán megfogalmazni hogy miért, azt leszámítva, hogy még a megvásárlás előtt meg tudom nézni alaposabban, esetleg ki is tudom próbálni. (Bővebben itt:  Hegyezett vagy hegyezetlen?)

Faanyag minősége

Ha egymás mellé raksz néhány különböző grafitceruzát, biztos hogy találsz eltérést a faanyag színe, durvasága és illata között. Az olcsó, gyenge minőségű termékeket könnyen meg lehet ismerni például onnan, hogy a hegyezés után a vágásfelület nem szép sima, hanem durva, cafrangos lesz. A jó minőségű fából készült ceruzánál viszont ezzel szemben a hegyezék papírvékonyságú "kokárdaként" egyben marad, és nem szakad szét. A bemutatott darab világos színű, enyhén vöröses árnyalatú fából készül, ami kellemes, bár nem túl erős illatú, könnyen és tisztán hegyezhető. Az interneten fellelhető források szerint kaliforniai cédrusról gyantásciprusról (Calocedrus decurrens) van szó.

Szintén nagyon fontos részlet, hogy a gyártás fenntartható, környezetkímélő módon történjen. Erre nagyon jó példaként szolgálnak a  Forest Stewardship Council ajánlásai, illetve a Faber-Castell Brazíliában végzett erdőgazdálkodása. Nekem is van olyan ceruzám (másik gyártótól), amelyen rányomtatva FSC minősítési szám szerepel.

 FaberCastell9000HB3-500.jpg

Radír, vagy mártott ceruzavég

Biztosan mindenki ismeri a nevesincs, radíros ceruzákat, amiknek rózsaszín, kemény, könnyen morzsálódó radírja igazából csak alibi, és nem használható praktikusan, ha ki szeretnénk javítani valamit. Emiatt számomra alapvetően minden olyan radír, ami ceruza végén található, alapból gyanús, és nem is igazán szeretek ilyet használni, így inkább a mártott végű ceruzákat vásárolom. (Már fiatalabb koromban is így volt, miután rájöttem, hogy a radírnál a mártott vég sokkal jobban rágcsálható.)

Alapvetően a drágább ceruzák egy részénél már lehet használható radírt találni. Viszont ha megnézzük az árkülönbséget, akkor könnyen kiszámolható, hogy 3-4 ceruza esetében már jobban megéri egy jó minőségű önálló radírt vásárolni. (A hb-ceruza blog szerzője más véleményen van, amelyről a  Radíros, vagy nem radíros illetve a  Kupakot a ceruzára írásaiban olvashatsz. Az említett kupakot én is használom időnként, ha messzebbre kell vinnem egy ceruzát a tolltartómtól.)

FaberCastell9000HB4-500.jpg

A ceruzabél minősége

Természetesen a ceruza legfontosabb feladata, hogy írjunk (vagy rajzoljunk) vele. A benne található grafitbél tekintetében is számos különbség tapasztalható a különböző típusok között. 

A legismertebb jellemző az íróbél keménysége, amelyet többnyire H és B betűkkel, valamint számokkal jeleznek. A H jelentése hard, azaz kemény, vagyis minél több H-s a ceruzánk, annál kevésbé sötét nyomot hagy a papíron, és annál jobban rá kell nyomni, hogy írjon. Ezen kívül természetesen a H-s hegy kevésbé kopik, azaz sokkal tovább lehet vele írni hegyezés nélkül. A B jelentése black, azaz fekete, vagyis minél több B-s a ceruza, annál sötétebb nyomot hagy, és annál könnyebben kenődik a papírra.

Írásra a legjobb a HB, esetleg az F keménység, ami nálunk kevésbé elterjedt; ez a HB-nál egy hangyányit keményebb, de jobban tartja a hegy élét. Ettől függetlenül van, aki B-s vagy 2B-s ceruzával szeret írni.  (Kevésbé tudományos módon megfogalmazva, A keménységről című írásban.) Az amerikaiaknak ez a jelölés túl bonyolult, ezért ők egy másikat használnak, ahol a #2 vagy #2 1/2 jelenti a HB keménységet.

pencilleads-500.jpg

Fontos megjegyezni, hogy a különböző gyártók esetében a jelölések gyakran nem ugyanazt takarják, így könnyen belefuthatunk olyan HB-s ceruzába, amely úgy ír, mint egy másik gyártó 2B-s ceruzája. Az európai ceruzák jellemzően keményebbek (világosabbak) ugyanabban a fokozatban, mint az amerikai és japán példányok.

A HB skála alapvetően azt jelenti, hogy a ceruzahegy anyagának kikeverésekor mekkora arányban használnak grafitot (ez hagy nyomot a papíron) és agyagot (ez térkitöltő kötőanyagként működik). Ezen kívül sok ceruzahegy tartalmaz egyéb adalékokat, például gyakran áztatják a kész hegyet viaszba, amely jól átitatja, és így lágyabb, puhább lesz vele az írás. A legolcsóbb, hitvány ceruzáknál gyakran megfigyelhető, hogy az alapanyag gyenge minőségű, így homokszemek kerülnek bele, vagy kicsi, kemény csomók alakulnak ki, amik használat közben karcolják a papírt, és nyiszorgást, vagy kihagyást okoznak. Az ilyen ceruzát az idegrendszerünk épségének érdekében érdemes azonnal a kukába küldeni.

Az egyes gyártók abban is különböznek, hogy a teljes HB skálából pontosan milyen keménységekben gyártanak ceruzákat. Mivel a Faber-Castell egyaránt kedvezni szeretne azoknak, akik írnak a ceruzával, és azoknak is, akik rajzolnak, ezt a típust 8B-től 6H-ig gyártják, összesen 16 féle változatban. 

A CASTELL 9000 hegye egy igen korrekt darab, ugyanis a HB itt valóban írásra jól használható, tartós, de mégis a papíron könnyen sikló keménységet takar, ami írás után nem kenődik, nem fogja meg a rátett papírt, és első próbálkozásra is igen jól radírozható. (Természetesen ehhez jó minőségű radír szükséges, én a teszthez a napi használatban levő Stabilo Exam Grade radíromat használtam.) Cserébe ennek megfelelően a legtöbb HB ceruzához képest nagyon világosan, már-már szürkén ír. A radírozhatóság egyébként a ceruzabél összetételén kívül valamennyire a hegyezettségen is múlik, hiszen a hegyes, éles hegy könnyen belevési a grafitot a papírba, így utána nehezebb nyomtalanul kiradírozni.

A hegy vizsgálatánál fontos szempont, hogy az mennyire van jól rögzítve a ceruza faanyagához. Kiskoromban volt olyan gagyi ceruzám, aminek a belsejéből könnyedén ki lehetett tolni az egész hegyet. A rögzítés azért is nagyon fontos, mert ez határozza meg, hogy a hegy milyen könnyen törik, ha például leejtjük a ceruzát. A Faber-Castell például sokszor említi az ún. SV bonding technológiájukat, ami egyszerűen azt jelenti, hogy faanyaghoz egy speciális ragasztóval a ceruza egész hosszában végig, erősen oda van ragasztva a hegy.

Végezetül, egy videó, ami elejétől a végéig bemutatja a tárgyalt típus gyártását:  Így készül a Faber-Castell ceruza

... valamint egy másik, amelyben, hogy bemutassa a ceruza törésállóságát, Gróf Anton-Wolfgang von Faber-Castell úr, szerény kis vityillójának egyik 25 méter magas tornyából maréknyi CASTELL 9000 ceruzát hajít ki: Pencil Break test Faber-Castell

Az öregúr egyébként más hajmeresztő mutatványokban is részt vesz, például néha felhörpint egy kis tintát reggelire.

Sajnos a cikk megjelenése után  nem egészen két évvel, 2016. január 21-én távozott közülünk.

Hogy tetszett ez a cikk a Golyóstoll blogon? Hagyjuk meg a töltőtollakat, ceruzákat, radírokat, táblafilceket és egyéb ördögtől való írószereket másnak? Várom a véleményeket a hozzászólások között, vagy a blog Facebook oldalán!

3 komment

Címkék: gyártás ceruza grafitceruza faber-castell

A bejegyzés trackback címe:

https://golyostoll.blog.hu/api/trackback/id/tr76101485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gem 2014.11.10. 12:19:11

Kicsit szégyellem magam, mert gyanítom, a bejegyzés megszületéséhez van egy kis közöm, aztán mégis ide se bagóztam hónapok óta. (Viszont legkisebb gyerek szeptember óta bölcsődében, és igaz, hogy én meg a munkahelyen, de azért remélhetőleg több időm fog maradni egy-két arra érdemes blogra gyakrabban ránézni.) Köszönöm utólag is! Hogy ne csak offline legyek, annyi megjegyzésem van, bár pont csak egy mondathoz kapcsolódva, hogy harminc-harmincöt éve (és azt megelőzően) még Magyarországon is az volt a rendszer, hogy először ceruzával tanultunk írni, aztán célprémiumként jött a töltőtoll, kinek már elsőben félévkor, kinek csak másodikban (én balkezes vagyok, lehet tippelni), és valamikor harmadik táján álltunk át a golyóstollra. Én akkor utáltam a töltőtollat, aztán gimnáziumban szerettem meg nagyon, amikorra megtanultam szépen, kiegyensúlyozottan, lendületesen és rendezetten írni. A gimis füzetekben ugyan nem volt még túl célszerű, inkább csak az azokon kívüli firkákhoz használtam, de egyetem alatt csudaszép előadás-jegyzeteim születtek töltőtollal. Öööö, izé, a ceruzához kellett volna hozzászólnom?

golyóstoll 2014.11.10. 20:30:59

@Gem: Ugyan már! :-)
Egyébként irigyellek, hogy tudtál az egyetemen szépen jegyzetelni. Az utóbbi időben (úgy érzem) nagyon sokat fejlesztettem a kézírásomat, de ha sürgetnek, még mindig nyomban olvashatatlan macskakaparássá változik, és ezt a kedves oktatóknak köszönhetem. Attól tartok sokan vannak ezzel még így.

Gem 2014.11.11. 08:46:40

Biztos sokan vannak így, de ráadásul én sem állok sokkal jobban: a mukahelyemen jó néhány éve (igaz, az utóbbi időben két év kihagyással, ellenben ez alatt az idő alatt minimális írással) a billentyűzetet verem napi sok órában, és ha tollat veszek a kezembe, én is azon kapom magam, hogy oda kell figyelnem, mert egyáltalán nem automatikus, hogy olvashatóan írjak.
süti beállítások módosítása