Frissítés: Sajnos a Dokumental 2014. végén megújította weboldalát, így a korábban fellelhető érdekes videókat is eltávolították. Emiatt az írásban található hivatkozások nagy része már nem működik.
Bizonyára egyetértünk abban, hogy a tollbetétek minősége elsősorban két dologtól függ: a tintától és a hegy (írócsúcs) kialakításától. Ezeknek az előállításáról azonban nagyon nehéz érdemben információt szerezni, hiszen a legtöbb gyártó weboldalán csak hangzatos marketinget, és gondosan válogatott imázsfotókat találunk. Ez persze valamilyen szinten érthető, hiszen a golyóstoll gyártás alapanyagait tipikusan business-to-business módon értékesítik, és viszonylag ritka, amikor valaki az utcáról betérve, 20 kg-os vödörben szeretne tintát vásárolni.
Egyetlen kivétel biztosan van, mégpedig a Dokumental GmbH nevű cég; az ő weboldalukról szemezgettem ehhez három részes cikksorozathoz, amelynek első része a mai írás.
A golyóstollgyártás, hasonlóan például az autógyártáshoz, már rég nem arról szól, hogy az egyes cégek mindent maguk állítanának elő. Ehelyett sokszor az alkatrészeket, így az írócsúcsokat, és a tintát is erre specializált cégektől vásárolják. Természetesen vannak olyan gyártók is, akik a költséghatékonyság miatt saját maguk készítik az alkatrészeket, de tudtommal ez kifejezetten ritkaságnak számít. Sajnos nem lehet tudni, hogy pontosan melyik gyártó melyik tollbetétjében találunk Dokumental által gyártott tintát, de ha tippelnem kellene, az alapján, hogy piacvezetők, elég sokban.
A Dokumental rövid története
A Dokumental több mint 60 éves múltra visszatekintő, németországi vegyipari vállalat. 1952 óta gyártanak tintákat Mittenwald városában található gyárukban, kezdetben a Mittenwald Chemie márkanév alatt. 1992-ben a Mittenwald Chemie összeolvadt a szintén nagy múltra visszatekintő IKF céggel, és ebből a fúzióból született meg a Dokumental. 1998-ban a Woellner család cégcsoportja felvásárolta a Dokumental-t, és beolvasztotta a vállalatcsoportba.
Jelenleg három telephelyen folyik a gyártás: a golyóstoll, és egyéb, oldószer alapú tintákat a cég központi telephelyén, Ludwigshafen-ben, míg a víz alapú tintákat továbbra is Mittenwald-ban gyártják. Az ázsiai piacra gyártott termékek egy része Sanghajban készül, ahol a Németországban gyártott tintákból is rendelkezésre áll egy raktárbázis.
Érdekesség: A gyűjteményemben több régi gyártású (1978, 1982, 1985) PEVDI tollbetéten található M.CH.DOKUMENTAL 303/103 és MITTENWALD CHEMIE DOKUMENTAL 303/103 felirat, és más gyártók (pl. Sheaffer Dokumental 303 Skrip) is szívesen használták.
Tollbetét minőségi vizsgálatok
A Dokumental a tintagyártás mellett komoly energiát fektet a minőségi ellenőrzésekbe is. Ezekről nagyon jópofa, letölthető videókat is találunk a weboldalon, mindenképpen érdemes megnézni.
Ehhez hasonló vizsgálatokat a legtöbb gyártónál folytatnak, ahogyan az például a BIC és az ICO videójában is látható. A lényege, hogy a folyamatos használat során készülő mintában viszonylag könnyen észre lehet venni, hogy a tintakiosztás mennyire egyenletes, azaz például megszakadnak, vagy elvékonyodnak-e helyenként a vonalak. A vizsgálatot ún. beírógéppel végzik.
A teszt lényege, hogy megmérik a tollbetét tömegét, majd egy megadott hosszúságú vonal rajzolása után ismét megmérik. A vonal hossza, és a két mérés különbsége alapján megállapítható, hogy milyen hosszú vonalat lehet írni a betéttel.
Megjegyzem, szerintem hasonló vizsgálatot beírógéppel is lehet végezni, hiszen ott is kiszámítható a minta ismeretében az íráshossz. Az említett módszer inkább arra lehet alkalmas, hogy egy írócsúcs tintakibocsátó képességét megismerjük.
A tollbetétnek lehetőleg azonnal egyenletes vonallal kellene írnia, amint az írócsúcs papírt ér. A tesztben frissen gyártott, és megadott ideig nem használt tollbetétek esetén mérik meg, hogy mennyi időre van szükség, mire a betét írni kezd.
Azt gondolom, itt válik el igazán a végtermék a májtól. A tinták minősége ugyanis remekül lemérhető ezzel az egyszerű teszttel, ami a toll használata közben is komoly frusztrációt tud okozni. Sajnos házi körülmények között viszont nehéz biztosítani, hogy a tollbetétre mindig azonos súlyt helyezzünk, és a méréseknél megegyezzen a hőmérséklet és a páratartalom is.
A különböző tollakkal és tintákkal való íráshoz más mértékű erőt szükséges kifejteni. Ezért tapasztaljuk gyakran azt, hogy egyes tollak könnyebben, míg mások nehezebben siklanak a papíron, esetleg karcosnak, vagy ragadósnak hat az írás. A teszt során egy mérőműszerrel állapítják meg, hogy mekkora erőkifejtés szükséges a tollal való íráshoz.
A toll használata során talán ez az egyik olyan dolog, ami leginkább kényelmessé, vagy kényelmetlenné tudja tenni az írást. Szintén nehezen mérhető házilag, csak a tapasztalatokra, és szubjektív érzékekre lehet támaszkodni.
Ha közelebbről megnézünk egy golyóstoll által rajzolt vonalat, már nem is tűnik annyira egyenletesnek, mint messziről. Megfigyelhető például, hogy mennyire határozott a vonal széle, szétfutott-e a papírszálak mentén a tinta, illetve mennyire egyenletes a színe a vonalnak. Ezek a szempontok műszeres vizsgálattal mérhetők, de nagyítás alatt szabad szemmel is megfigyelhetők.
Az általam csak pacázásnak nevezett jelenség nagyrészt abból fakad, hogy a toll bizonyos ideig történő használata során némi tinta gyűlik fel az írócsúcson. Mikor túl sok gyűlik össze, a papírra kerülve kis tintacsepp keletkezik, amely könnyen elkenhető. A vizsgálat lényege, hogy bizonyos időintervallumban történő írás után megmérik az összegyűlt tintát.
Az egyes filctollak (rostirónok) tintatárolójában különböző mennyiségű tinta tárolható. A vizsgálat során megállapítják, hogy pontosan mekkora tintamennyiségről van szó. Az egyik vizsgálat során teletöltik a tárolót, egy másik esetben pedig tűvel fecskendeznek bele.
A cikksorozat következő része a Dokumental által végzett, a tinta minőségére vonatkozó vizsgálatokkal foglalkozik.
Hogy tetszett ez a cikk a Golyóstoll blogon? Érdekel a golyóstollak gyártása? Foglalkozzak inkább a különböző tollak bemutatásával, összehasonlításával? Várom a véleményeket a hozzászólások között, vagy a blog Facebook oldalán!
