Minden alkalommal, amikor megcsillant a piros fémdoboz az asztalomon, egy hang azt súgta a fülembe: Nyisd ki, tekerd körbe! Vágyakozva olvasgattam a francia nyelvű feliratot, és nézegettem a Matterhorn csúcsának képét a fedőn. Még nem... nincs itt az ideje - gondoltam magamban.

A CARAN d'ACHE itthon kevésbé ismert, de a luxuskategóriában jól csengő márkanév. Egy svájci cégről van szó, amely Genfben működik. Elődje az Ecridor ceruzagyár volt, melyet 1915-ben vásárolt meg egy Arnold Schweitzer nevű vállalkozó. Cégének egy francia képregényrajzoló után adta a Caran d'Ache nevet, ami oroszul - karandash - ceruzát jelent. (Mellesleg egy nagyon híres orosz bohóc művészneve is volt.) A vállalat jelenleg a svájci Reiser és Hübscher családok tulajdonában van.

Ma a CARAN d'ACHE főleg luxuskategóriás írószereket (golyóstollakat, töltőtollakat, rollertollakat és töltőceruzákat, különböző kollekciók részeként), művészkellékeket (ceruzákat, festékeket, ecseteket, stb.) és divatkiegészítőket gyárt. A blogon szereplő golyóstollaik és legkülönlegesebb ceruzájuk után most alkalmam nyílt megvizsgálni a hegyezőjüket.

A FIÓK csapata nem is sejtette, mit vállal, amikor felajánlották, hogy BÁRMIT kipróbálhatok, amit árulnak az üzletben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sokat kellett gondolkodnom, hiszen akkor már régen tudtam: az egyetlen dolgot szeretném megtapogatni, melyet tudomásom szerint sehol máshol nem lehet Magyarországon beszerezni: a CARAN d'ACHE Hegyezőgépét. 

Idegesen szorongattam a jellegtelen papírszatyrot, miközben a Fehérvári úton zötyögött velünk a villamos. Még magával Chuck Norrissal is megküzdöttem volna a kölcsönkapott holmit védve, ha úgy hozza a sors. Hegyezőgép - gondoltam magamban. Milyen szerények. Én csak "szörnyeteg"-ként aposztrofáltam, Svájcban meg azt mondják, ez egy sima hegyezőgép. Gép? Masina. Vagy inkább GÉPEZET. Csupa nagybetűvel.

Az információs füzet szerint az eredeti típust 1933 óta gyártják. A modern változat tudomásom szerint a klasszikus szürkében, a gyártás 80. évfordulójára kiadott matt feketében (2013), az írásban is szereplő svájci vörösben (Matterhorn Edition, 2016), valamint a legújabb kivitel esetében rózsaarany színezéssel (Brut Rosé Edition, 2018) kapható. Ez utóbbi két modellből mindössze típusonként 4478 példány készült, elsősorban a gyűjtőket célozva. 

Egy biztos: a csomagolásra igen nagy figyelmet fordítottak. A míves fémdobozban kis füzet ismerteti a gyártó, és a hegyező történelmét. Alatta a gépezet kényelméről kontúrra vágott puha szivacsbélés gondoskodik. Ezen kívül az asztal szélére rögzítéshez használható menetes szár az egyetlen tartozék.

Nehéz úgy írnom erről a hegyezőről - melynek ára egy közmunkás havi fizetésével összemérhető - hogy ne azt gondold, reklámról van szó. Pedig nem. Valószínűleg az olvasók nagy részének, és nekem sem lesz sosem ilyen otthon. Próbáld meg inkább különlegességként nézni, és olvasni a beszámolót. Hasonlóképp, mint ahogy esetleg az autós magazinban is átböngészed a legújabb német luxus szedánról, vagy olasz sportkocsiról készült írást.

Nem, nincsenek rajta gyémántok, és az alapanyaga sem nemesfém. Ellenben nem zörgős, préselt acéllemez, hanem minden bizonnyal vasöntvény, melyet hibátlan, matt piros festés takar. Tekintélyes súlyával és kellemes tapintású bevonatával rögtön minőségérzetet kelt az emberben. Pedig nincs benne semmi különleges, egyszerűen kidolgozását és működését tekintve sem lehet belekötni. 

A felhasználó felület az asztali hegyezőknél jól ismert három elemből áll:

Az első a kihúzható tartó, amely a ceruza befogásáról és adagolásáról gondoskodik. Három olyan tekintélyes vasfog van benne, melyet a 10. James Bond filmben a hasonló nevű gonosztevő is büszkén viselne. A fogakat egy csipeszhez hasonló alkalmatossággal lehet kinyitni. Az árán kívül egyébként itt van az egyetlen panaszom erre a készülékre. Ugyan atombiztosan tartja a ceruzát, azonban a puha faanyagban látható nyomokat hagy. Ezt más asztali hegyezőkön gumírozással oldják meg, mely kétségkívül kevésbé elegáns és tartós, de kíméletesebb.

A második kezelőszerv a kurbli tekerő. Tengelyénél csavarral állítható a hegyezés nyílásszöge, ezzel kiválasztható, hogy mennyire hegyes, vagy éppen tompa legyen a hegy. Gondolom, ez leginkább színes ceruzáknál lehet hasznos. A használati utasítás egy matricán található, melyet a letisztultság jegyében természetesen el kell távolítani a hegyező hátoldaláról. Egyébként a tekerő végén árválkodik az egyetlen műanyag alkatrész. 

A harmadik elem a hegyezéket összegyűjtő fiók. Ez szintén szépen kidolgozott, méretéhez képest meglepően súlyos darab. Gyermekkoromból, a megboldogult szomszéd néni sparheltjének hamusfiókja jutott eszembe róla. 

Immár nem először, furcsa kettősséget látok egy CARAN d'ACHE termékben. Kialakítása miatt ez a hegyező tagadhatatlanul alkalmas lenne ipari jellegű használatra. Meg sem kottyanna neki, ha naponta 30 szorgalmas kisdiák hegyezné vele kitört vagy tompa grafitceruzáját. Másrészt viszont minden ízében luxustermékről van szó.

Nem tudom, a két vonal közül melyik indokolja jobban, de a hegyező lelke, a faragó rész cserealkatrészként kapható, így megfelelő utánpótlás esetén tulajdonképpen az örökkévalóságig használhatóvá téve az eszközt.

Kedves olvasóm, talán ezen a ponton már felmerült benned, hogy percek óta olvasod ömlengésemet egy hegyezőről, de még nem hegyeztem ki egyetlen ceruzát sem vele. 

Nos, igazad van. Ezért a korrekt összehasonlítás érdekében elővettem az egyik kedvenc ceruzámból, az Apsara Platinumból egy tucatnyit és medolgoztattam a vörös szörnyeteget

Íme, egy tökéletesen kihegyezett ceruza

A hegyező fogai által okozott sérülések

Eredmények a szögbeállító csavar két végállásánál

Hegyezék és grafitpor

A meggyőző eredményen felbuzdulva elővettem nagy becsben tartott Swiss Wood ceruzámat, melyet ugyan csak különleges alkalmakkor használok, de már sikerült tompára rajzolni a hegyét. A szokványosnál vastagabb átmérője, és bükkfa alapanyaga kellemetlen meglepetést okoz minden késes hegyezőnek.

Kicsit nehezebb volt tekerni a kurblit, de az eredmény nem okozott csalódást

Végül elővettem kedvenc KUM kézi hegyezőmet (Long Point Automatic), hogy valamilyen összehasonlítás is készülhessen. Tudom, nem igazán fair, hiszen egy forgókéses hegyezőt balgaság egy késes, kézi típussal összemérni, de ennek figyelembevételével azért talán mégis elárul valamit. A tesztalany ismét 2 db Apsara Platinum ceruza volt.

Jól bevált hegyezőm kissé el is szégyellte magát az összehasonlítás ötletére, mert lányos zavarában egymás után háromszor is kitörte a teszt ceruza hegyét. 

A felső ceruzát a CARAN d'ACHE hegyezőből vettem ki, a beállítócsavar "hegyes" végállásában. Kissé féloldalas, de jól használható hegyet kaptam. (A féloldalasság a ceruzahegy nem pontosan középre illesztése miatt lehetséges, mely egy ilyen olcsó ceruzánál előfordul.)

Az alsó tűhegyes eredményt a KUM Long Point-tól kaptam. Szerintem semmi oka szégyenkezni, bár a legvége íráskor azonnal letörik. Nekem úgy tűnik, hogy a KUM valamivel hegyesebb szögben faragja a ceruzát.

Azt gondolom, a CARAN d'ACHE hegyezőgépét nem az vásárolja meg, aki pusztán szépen ki akar hegyezni néhány ceruzát. Inkább olyanoknak való, akik kedvüket lelik egy szépen kidolgozott, komoly történelemmel rendelkező tárgyban. Olyan tárgyban, amely messziről láthatóan "analóg", és nem mellesleg kiválóan funkcionál ceruzahegyezőként is. Egy biztos: ha lenne egy ilyen készülék az asztalomon, soha nem lenne szükségem több hegyezőre.

A írás alapjául szolgáló CARAN d'ACHE Sharpening Machine "Matterhorn Edition" típusú hegyezőgépet a FIÓK papírbolt biztosította, melyért ezúton is szeretnék köszönetet mondani. A leírtak a saját véleményemet tükrözik, az írás elkészítéséért semmilyen ellenszolgáltatást nem kaptam.