Én mondom, ahány féle golyóstollbetétet próbáltam eddig, szinte nem volt közte két egyforma. Tartósabb használat során megtapasztalható, hogy mindegyik másképp viselkedik, ha úgy tetszik, van egyfajta "személyiségük". Némelyiknek több idő kell, hogy meginduljon a megfelelő tintaellátás, van amelyik többé-kevésbé pacáz, vagy gyakrabban kell használni, hogy megfelelően működjön.
Egy ideje próbálok erőt venni magamon, és a számos remek tollam közül lehetőleg csak egyet használni, amikor lehet. Jelenleg épp egy Platignum márkájú, kék, medium vastagságú koronás tollbetét van benne.
A Platignum cég elődjét 1919-ben alapították, de azóta többször is gazdát cserélt. Ha jók az információim, az ő töltőtollaikban volt először cserélhető a hegyet és az adagolót tartalmazó rész. Sokan összekeverik a Platinum nevű, ismert Japán töltőtoll gyártóval, pedig a Platignum egy brit cég, ami jelenleg a Snopake konszern tagja.
Szóval ebből a bizonyos Platignum golyóstoll betétből nemrég jutányos áron sikerült vásárolnom, és mivel alapvetően a cég rendkívül szimpatikus a marketingje alapján, no meg a tollaik kialakítása is tetszik, ennek megfelelően valamiféle kiemelkedő minőségre számítottam.
Az első csalódás akkor ért, amikor néhány hónapja egy hirtelen ötlettől vezérelve minden koronás tollbetétem végéről leszedtem a műanyag kupakot, és megnéztem mi van benne. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a Platignum betétje ugyanazt a sunyi megoldást használja a benne található tintamennyiség csökkentésére, mint a legtöbb olcsó, kínai példány. Emiatt úgy döntöttem, hogy aktív használat során döntöm majd el, hogy a többi tulajdonsága alapján érdemes-e ajánlanom.
Ahogy említettem, néhány hete már ezt a bizonyos tollbetétet használom - mostanában elég aktívan - és szeretnék beszámolni a tapasztalataimról. A betét meglehetősen szárazon (nagyon kevés tintával) ír. Ezzel alapjában véve nem lenne probléma, hiszen például az általam oly nagyra tartott Caran d'Ache talán a legszárazabban író tollbetét amit ismerek, de a Platignum esetében ez nehézkes, ragadós írásélménnyel párosul, legalábbis az első néhány szónál vagy mondatnál viszonylag nagy a golyó ellenállása, és csak utána válik könnyebbé, de még akkor sem mondanám rá, hogy vajpuha. Nem gondolom kellemesnek, sőt, inkább nagyon bosszantó tapasztalat. Kezdetben gondolkodtam rajta, hogy egyszerűen kihajítom, de ha már belekezdtem, akkor csak kiírom már.
A vonal minősége is hagy némi kívánnivalót maga után, elég sok a kihagyás, jellemzően a hurkos betűim alsó része halványabban látszik a papíron. Cserébe viszont szinte egyáltalán nincsenek tintapacák. Valahogy úgy képzelem, hogy a golyóstoll hegy előállításakor a gyártónak valamiféle kompromisszumot kell kötni: minél szorosabban illeszkedik a golyó a foglalatba, annál kevesebb tintát forgat ki a tintatartályból, és annál nehezebben forog, cserébe viszont a pacázás is lecsökken. Ha az illesztés lazább, a könnyen forduló golyó kellemes írásélményt nyújt, de a tintakiosztás egyenetlenné válik. Ebben az esetben egyértelműen a kevesebb tinta - nehezebb írás felé billen a mérleg nyelve.
Mindezt figyelembe véve, esélyes, hogy a másodpéldány a tartalékos bögrémben marad, miután ez kifogyott. (Valószínűleg már nem kell sokat várni, köszönhetően a lecsökkentett tintatartálynak, illetve annak, hogy mostanában szinte egész nap írok.) Ezen kívül átgondolom, hogy kihúzzam a Platignum No.9. golyóstollat a kívánságlistámról. Ha annak is hasonló a betétje, már nincs kedvem hozzá...