Bár elsősorban Nektek jegyzetelek, kedves olvasók, akik hozzám hasonlóan, próbáltok eligazodni az írószerek világában, nagy örömömre szolgál, amikor kiderül, hogy időnként azok a cégek is olvasnak, akiknek termékeiről írok a blogon.

Így esett, hogy kaptam egy kedves meghívást az ICO Zrt. marketing vezetőjétől. Nem tagadom, nagyon nagyon megtiszteltek ezzel. Elképedve ültem a számítógép előtt, és ízlelgettem magamban a szót: gyárlátogatás. Lehet, hogy olvasták a karácsonyi kívánságlistámat? Mindenesetre természetesen igent mondtam, mert ennek nem lehet rossz vége.

Ha valaki már hosszabb ideje követi a blogot, emlékezhet rá, hogy egyszer bizony már jártam Pomázon, de sajnos csak az ICO kapujáig jutottam, ahol gyorsan kipenderítettek, és esélyem sem volt megnézni a bemutatótermet, amiben egzotikus, a boltokban nem fellelhető ICO tollak garmadát reméltem. Most ugyanabban a kapuban álltam, de a biztonsági őr ezúttal barátságos mosollyal fogadott, és bekísért az irodaépületbe. 

Azt kell mondjam, az ICO az utóbbi években egy viszonylag "arctalan" magyar cégből egyre inkább a köztudatba kerül, legalábbis ahogy én látom. Ha emlékeztek, néhány éve egy TV-stáb forgatott egy egészen tartalmas dokumentumfilmet a gyárban, illetve azóta számos alkalommal fogadtak iskolás csoportokat gyárlátogatáson, aminek híre hozzám is eljutott. Nagyon pozitívnak gondolom ezeket a dolgokat, és sokkal szimpatikusabbnak, mint egy egyszerű reklámot. Amiért mégsem szerepel a blogon nagy súllyal az ICO, annak az az oka, hogy úgy vettem észre, főleg az alsó kategóriás írószerek piacán próbálnak érvényesülni, a blog pedig többnyire ennél egy picit magasabb árú tollakra fókuszál.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy ennek mi az oka. De más kérdéseim is voltak, és szerencsére András (marketing vezető) és Gábor (belkereskedelmi vezető) nagyon szívélyesen válaszoltak mindenre, sőt, rengeteg információ és érdekes sztori került elő "csak úgy".

Így nézett ki régen a Signetta toll

Ami számomra érdekes volt, hogy az ICO elsősorban a kereskedelmi partnerei számára reklámoz, és viszonyleg keveset foglalkozik azzal, hogy közvetlenül megszólítson minket, vásárlókat. De persze vannak kivételek, például időnként lehet sünis óriásplakátokkal találkozni. A visszajelzéseiket is főleg a boltosoktól, áruházaktól kapják, közvetett formában. Például ha egy tollat nem kedvelnek meg az emberek, akkor abból a kereskedő nem rendel, így ők nem gyártják tovább. Említettek is néhány terméket, ami nem bizonyult népszerűnek, ezért lekerült a polcokról.

Egy hozzám hasonló átlagember nem is gondolná, hogy mennyi tervezés van egy egyszerű műanyag golyóstoll piaci bevezetése mögött. A termékeknek ismerik az életciklusát, figyelik, hogy mikor kezdik el megkedvelni a vásárlók, és mikor lesz "kegyvesztett". Például ha a futball EB alkalmából előrukkolnak egy különleges tollal, akkor az viszonylag rövid ideig népszerű. De vannak olyan termékek, mint a blog olvasóinak körében is kedvelt Signetta, amikből folyamatosan rengeteget vesznek. Időnként új dolgokat kell kitalálni, ami lehet egy különleges minta, vagy érdekes új szín, esetleg egy új forma.

ICO Jeans Model reklámnaptár

Érdekes volt hallani, hogy külön foglalkoznak a papírboltokkal (kiskereskedők), az áruházakkal, a nagykereskedőkkel és a reklámtárgyakat rendelő ügyfelekkel. Ha jól értettem, a reklámtermékek talán a legfontosabbak a cég számára, és ez magyarázza azt is, hogy miért főleg műanyag tollakat találunk ICO márkanév alatt a boltokban. Egyszerűen a hétköznapi vásárlót nem igazán érdeklik a magasabb minőségű tollak, hiszen ha eldob egy követ otthon, eltalál 25 reklámtollat. Vagy ha mégsem, akkor vesz egy Signettát.

A gyártás mellett számos külföldi cég termékeit is importálják, és árusítják. Sosem értettem, hogy ez miért nem okoz konfliktust a saját termékekkel, de most azt hiszem választ kaptam. Olyan dolgokat választanak, amik nem konkurens termékek, mert vagy a termék teljesen más (pl. Nike iskolatáska), vagy más a célcsoport (pl. Waterman toll). Viszont így nagyon jól ki lehet használni a bejáratott partneri kapcsolatokat, hogy az ICO tollak mellett például edding filceket is eladjanak egy hipermarket írószer osztályára, és így lefedjék a teljes író- és irodaszer piacot. Az iskolaszezonban és az ajándékozási időszakban például teljesen más jellegű termékek fogynak.

Természetesen megnéztem a gyártást is. Tulajdonképpen a folyamatokat nagyon jól bemutatja a korábban linkelt dokumentumfilm, de azért láttam néhány érdekességet, ami abban nem szerepelt. Például, ha raktál már össze műanyag modell autót, vagy repülőt, emlékezhetsz rá, hogy az apró alkatrészek egy műanyag hálóval együtt érkeznek. A tollak kisebb darabjai is pontosan ilyen hálókon esnek ki a fröccsöntő gépekből, melyek tulajdonképpen csatornák voltak a folyékony műanyag számára, hogy eljusson mondjuk a toll kupakjának kialakított üregbe. A kész alkatrészeket leszedegetik, a maradék műanyagdarabokat pedig nem dobják ki, hanem ledarálják, és alapanyagként újból felhasználásra kerülnek.

 
Újrahasznosításra várva

A fröccsöntő szerszámok, amelyekbe a folyékony műanyagot préselik, és amikkel gyakorlatilag az összes műanyag alkatrészt gyártják, igen komoly "vagyonát" jelentik a cégnek. A szerszámok karbantartására, tisztítására nagy gondot fordítanak, egy külön csapat van, akik ezzel foglalkoznak. Egy egészen nagy terület van tele mindenféle állványokkal, és asztalokkal, amiken ezek a nagy, és igen nehéz fém alkatrészek hevernek. Amikor az egyik műanyag termék előállítását befejezik, és egy másikat kezdenek gyártani, a fröccsöntő gépben csak ezeket a szerszámokat kell cserélni, és néhány beállítást módosítani.

Made in 1976

A fröccsöntő gépek többsége igen modern, számítógépvezérelt, külföldről vásárolt berendezés. Ezzel szemben, a Signetta gyártósora például 1976-os évjáratú, kissé viharvert szerkezet, amit még az Albe nevű cég szerelt össze Svájcban. A kétféle korú gép közötti kontraszt nagyon furcsa, de igen érdekessé teszi a sétát, hiszen ugyanabban az üzemcsarnokban járva néhány lépéssel egész évtizedeket lehet ugrani az időben. (Az Albe céget ma Mikron-nak hívják, és a kevés, még mindig működő, írószergyártó gépeket készítő vállalkozás között van.)

Ezek a Signetták nyilvánvalóan túl hosszúak

A Signetta tolltestét gyártó gép éppen nem működött, amikor ott jártam, de az alsó részében láttam néhány hosszú Signetta pálcát, amik valószínűleg akkor készültek, amikor a gépet próbálták beállítani az előző gyártás során. A gép ugyanis végtelenítve készíti a műanyag tolltestet, és ezt utólag vágják a megfelelő méretűre. 

Ezek meg túl rövidek lettek (valójában gyártási melléktermék)

Nagy meglepetésemre a Signetta töltéséhez a jól ismert német gyártó, a Dokumental tintáját használják. Nagyon pozitív, hogy egy ilyen alacsony árfekvésű tollban is minőségi alapanyag található. Az írócsúcs pontos típusát sajnos nem láttam, de állítólag ez épp Svájcból származik. Az egyik asztalon egy indiai cég 2.500 írócsúcsot tartalmazó dobozát véltem felfedezni, azt hiszem valamelyik tollbetéthez használják. Nagy sajnálatomra ezt a két rendkívül fontos alapanyagot készen vásárolják, ugyanis egyiket sem éri meg az ICO termeléséhez felhasznált, viszonylag kis tételben gyártani.

Megnéztem a rostirónok (filctollak) gyártását is. Rengeteg féle filctoll készült éppen, talán több is, mint golyóstoll. Az ICO a cég nevével fémjelzett dolgok mellett különféle áruházak sajátmárkás termékeit, és külföldi írószeres cégek, számomra teljesen semmitmondó névvel ellátott filctollait is gyártja, de golyóstollak és zseléstollak esetében is lehet találkozni ICO-s termékekkel többféle márkanév alatt.

Az írószereken kívül ugyanazon a gyártelepen készülnek a SAX márkájú fűző- és lyukasztó gépek, és különféle borítékok is.

Fűzőgép (vagy lyukasztó) alkatrészét vágják ki lemezből

Fontos, hogy az ICO-nál a gyártás csak részben automatizált. Nagyon sok dolgozó fáradozik azon, hogy a gépeket kezelje, a szükséges alapanyagokat töltögesse a megfelelő helyre, illetve ellenőrizze a helyes működést, vagy probléma esetén újraindítsa a gépeket. A környéken rengeteg embernek adnak munkát, számos idősebb, és fiatalabb dolgozóval találkoztunk a gyár bejárása során. Az idősebbek közül sokan évtizedek óta a cégnél dolgoznak, és vannak köztük részvényesek (cégtulajdonosok) is.

A munkám miatt számos gyárban, üzemben jártam már. Némelyikben motiválatlan, kedvetlen emberek dolgoznak, akiken látszik, hogy gyűlölik, amit csinálnak. Vannak viszont olyanok, ahol szól a zene, és ha nem is látható élvezettel, de odafigyelve, dolgoznak. Az ICO egy ilyen hely. Mikor nézegettem a gépeket, mindenki nagyon készségesen válaszolt a kérdésekre. Ha látták, hogy fényképezek, kérés nélkül állították meg a gépet. Sokan mosolyogtak is. Biztos vagyok benne, hogy ez nem valamiféle fenyegetés hatása, hanem alapból van egy barátságos légkör.

Fűzőgépek alkatrészei utaznak a libegőn

De tudjátok mit? Golyóstoll blog ide vagy oda, a legnagyobb hatást mégis a tűzőgépek (errefelé úgy mondják, fűzőgépek) összeszerelése tette rám. Az én generációm, aki a "Hogyan készült" műsorokon nevelkedett, megszokta, hogy a tárgyakat automatizált gépsorok állítják elő, és az alapanyagtól kezdve gyakorlatilag emberi kéz érintése nélkül kerülnek a csomagolásba, majd a vásárlóhoz. Elképzelhetitek mennyire meglepődtem, mikor láttam, amint egy hölgy összeszereli a SAX tűzőgépet, és az előtte levő 7-8 szerszám segítségével percekig dolgozik rajta, amíg teljesen nincs megelégedve a működésével. Közben próbaképp kapcsokat tűz egy darab papírba, gumikalapáccsal ütögeti, csavarhúzókkal állítgatja, és különféle fogókkal tekergeti a fém alkatrészeket. És ez így megy minden egyes tűzőgépnél! Mondhatnám azt is, hogy manufakturális termék.

Az egész látogatás olyan volt, mint egy nagyon szuper osztálykirándulás. Sokat olvasgattam már az írószerek gyártásáról, de teljesen más közelről megnézni, megfogni, esetleg megszagolni mindent. Semmivel össze nem hasonlítható élmény. Köszönöm a lehetőséget!