Én szóltam! Folytatom az átkosban Magyarországon gyártott írószercsodák bemutatását. Hogy ne érje szó a ház elejét, nem válogattam, hanem kiborítottam mindent az asztalra, és lottósorsolás-szerűen kivettem, amelyik éppen kézre esett. A mai áldozat a PEVDI szövetkezet Dreikant névre keresztelt "gyermeke", és előkelőbb kivitelű testvére, a Super Dreikant.
Annak idején, mikor a látásból sokak által ismert PEVDI 178 MG-ről írtam, azt találtam állítani, hogy ma is megállná a helyét. Nos, a Dreikant esetén ez a veszély biztosan nem fenyeget. A tollnak ugyanis botrányosan kényelmetlen, lapos téglalap keresztmetszete van, mely a vége felé ugyan összeszűkül, de még így sem lehet tisztességesen megfogni.
Akár jót is kacaghatnánk a formáján, ha nem lenne véresen komoly, hogy szüleink/nagyszüleink ilyen tollakat találtak a boltban. Mint letűnt korból megmaradt kuriózumot, természetesen a szívem csücske, és szívesen nézegetem, de ha ezzel a tollal kellene dolgoznom, az rövid úton rituális öngyilkosságba taszítana.
Számos PEVDI termék esetében felfedezhetők érdekes hasonlóságok (legutóbb például a CARO golyósirón és a Parker 51 szimmetriáján elmélkedtem), de ezidáig nem sikerült megtalálnom azt az elvetemült nyugati írószert, melyről a Dreikant golyósirónt mintázhatták. Persze logikus... melyik írószergyár dobna piacra önként egy ilyen kínzóeszközt?
A fém díszítő alkatrészekből úgy tűnik csak a klipsz maradt...
A név megfejtése pofonegyszerű, a dreikant ugyanis háromszöget jelent németül. Állítólag ez egy háromszögletű golyóstoll. De vajon mitől? Való igaz, a vége tényleg háromszögre hajaz, de én inkább laposnak nevezném. Egyetértek azonban - ha "Flach" golyósirónnak nevezték volna, nos, annál tényleg sokkal szebben cseng a Dreikant név.
A katalógusban látszik, hogy az alsópolcos, A3 szabványú T16-os (réz) és T23 (műanyag) tollbetét adja az írószer lelkét. A sorok között olvasva az, hogy nincs feltüntetve az acél hegy, és a karbid golyó nyilvánvalóvá teszi, hogy mindkét kritikus alkatrész valamilyen puhább fémből készült, és az akkoriban megszokott, jó minőségű Dokumental 303 tinta helyett is ugyanezen cég - feltételezhetően olcsóbb - Dokudunkelblau nevű, sötétkék tintáját használták.
Sasszeműek felfedezhetik, hogy a katalógusfotón ferde a klipsz
Szinte érzem az olvasóban felgyülemlett feszültséget: mitől olyan szuper a korábban említett Super Dreikant? Nos, ez a megkülönböztetés azt jelzi, hogy a toll felső része - bár továbbra is műanyag - krómozott bevonatot kapott, és az írócsúcsot körbefogó alkatrész fémből készül. Ugyan a katalógus alapján elvileg ez az elem a sima Dreikant esetén is fém, a valóságban én mindig műanyaggal szerelt tollakkal találkoztam.
Könnyen beazonosítható tehát, hogy az írás elején található két képen a bal szélső toll a Super Dreikant, a másik kettő pedig sima, mezei Dreikant. Mindkét kivitel valószínűleg 1972-es tervek alapján készült, és az 1980-as évek elején megjelent katalógusban már nem szerepelnek. Mely hiányzás oka talán érthető.
Zárásképpen még egy apróság. Ahogy látható, a Dreikant golyósirón az idők folyamán számos különféle színű műanyag alkatrészből készült, de ha jobban megfigyeljük, a klipsz is egészen érdekes sokszínűséget mutat. A katalógusban még egy sima, jelöletlen és kivágások nélküli lemezből készült akasztó látható, míg a fennmaradt Dreikant tollak többsége háromszög kivágásokat tartalmaz. Azonban egy nálam lévő - valószínűleg késői - öszvér példány már a más PEVDI termékeken is megtalálható, téglalap alakú kivágásokat, és a stilizált P betűt tartalmazó klipszet kapta.
AJÁNLÓ - korabeli propaganda a szentendrei írószergyárról
Tetszenek a retró cikkek? Vagy inkább porosodjanak tovább a szekrény mélyén ezek az ócskaságok? Esetleg volt ilyened? Szólj hozzá a cikkhez itt, vagy Facebookon!
Az írás elkészítéséhez nyújtott felbecsülhetetlen értékű segédanyagokat ezúton is köszönöm Kovács Zolinak.