Novemberben ajándékötlet hónapot tart a Golyóstoll blog. Ezt a tollat mostoha körülmények között dolgozók megajándékozására ajánlom. (Az ajándékozásról általánosságban ebben az írásban olvashatsz.)

Nem tudom, hogy kell-e többet írnom a Fisher Space Pen AG-7 golyóstollról, mint hogy ez az eredeti, híres űrtoll, amelyet a mai napig használnak a különböző űrprogramokban. A kérdés egyébként költői, természetesen kell, hiszen minden hónapban számos látogató érkezik a blogra, akik valószínűleg kíváncsiak rá, hogy a toll mennyire jól használható, valamint hogy hol kapható, és mennyibe kerül. (A gyártásról itt olvashatsz.)

Egy kis történelem

“Amikor a NASA elkezdett asztronautákat küldeni az űrbe, hamarosan rájöttek, hogy a golyóstoll nem működik gravitáció nélkül. Hogy megküzdjenek ezzel a súlyos problémával, NASA-kutatók kifejlesztettek egy olyan tollat, ami ír gravitáció nélkül, fejjel lefelé, víz alatt, és majdnem minden felületen, valamint fagypont és 300°C között bármilyen hőmérsékleten. Mindez egy évtizedbe és <nagyon sok> dollárba került. Az oroszok ceruzát használtak.”

Biztosan mindenki találkozott már legalább egyszer ezzel a legendával, amelyről sokan azt is tudják, hogy nem igaz. Legutóbb az Index is írt róla, úgyhogy remélhetőleg nem terjed már tovább ez az amúgy vicces marhaság. Arról nem beszélve, hogy mi értelme van a tollnak, ha csak fagypont és 300°C között működik, mikor az űrben ennél jóval hidegebb is lehet.

Kezdetben (Mercury, Gemini, és az Apollo program elején) az űrhajókon zsírkrétákat, és sok esetben filctollakat használtak. Mindkét íróeszköz működik súlytalanságban, azonban pontosságuk némi kívánnivalót hagy maga után, emellett használatuk az űrruha kesztyűjében nem egyszerű. A sima grafitceruza használata tűzveszélyes, ugyanis a grafitpor, a hegyezés során képződő faforgács, és az esetleg letört grafitdarabok szabadon röpködnek a súlytalanságban, és komoly problémákat is okozhatnak.

Néhány hihető forrás (1, 2) szerint, az 1965-ben kilőtt Gemini Titan 3 nevű űrhajón 2 db, egyenként kb. 129 dollárba kerülő (jelenértéken kb. 1000 dollár) Scripto márkájú töltőceruzát vitt magával a személyzet. Mikor a beszerzési ár nyilvánosságra került, azonnal kitört a botrány, és a NASA természetesen sikertelenül próbálta megértetni a közvéleménnyel, hogy a ceruzák maguk csupán 1,75 dollárba kerültek, a költség nagy részét pedig a speciális átalakítások tették ki - ellenálló, mégis könnyű borítás, rögzítési lehetőségek, illetve az űrruha kesztyűjében is használható kivitel - a közvélemény felháborodását nem sikerült elcsitítani. Biztosan még dühösebbek lettek volna az emberek, ha kiderül, hogy az űrhajósok engedély nélkül 4 darab saját, fél dolláros Pentel ceruzát is vittek magukkal...

Nem sokkal ezután kezdte meg Paul Fisher és Friedrich Schächter a Space Pen kifejlesztését, amelyet a NASA egyáltalán nem támogatott anyagilag, sőt, kezdetben még csak nem is vásároltak belőle. Ettől függetlenül Fisher úr valószínűleg reménykedett benne, hogy egyszer majd sikerül értékesíteni az ügynökségnek, mert a tollat a NASA igényei mentén alakította ki. Egyes források szerint a kifejlesztésére több mint 1 millió dollárt fordított. Így született meg a túlnyomásos tollbetét, amely igen széles hőmérsékleti tartományban működik.

Paul C. Fisher, és találmánya

Az új termékkel Fisher úr rögtön bekopogtatott a NASA-hoz, akik 1965 és 1967 között igen alapos teszteknek vetették alá, majd az Apollo 7-től kezdve rendszeresen rendeltek belőle, de nem hogy komoly összeget nem, hanem igen nyomott árat, csak néhány dollárt fizettek darabjáért. Bár az AG-7 tollakról a gyártó azt állítja, hogy pontos másai az Apollo űrprogramban használt daraboknak, ez azért nem teljesen így van.

A NASA által 1967-ben vásárolt 400 darab a SEB12100051-204-es azonosítót kapta a leltárakban, és a toll végét megnyomva lehetett ki- és bekapcsolni (lásd például az Apollo 12 rakodólista, 21. oldalán), valamint a tolltest igen vékony fémből készült, és így könnyen megrepedt. A későbbi típusok (SEB12100051-207 és -208, bár a kép és a tollbetét elég fura) inkább hasonlítanak a mai AG-7-re, mivel ezeken a hegy visszahúzása egy oldalsó gombbal történik. A Skylab űrállomáson és a Space Shuttle programban már ezeket használták.

Az első körben megvásárolt 400 darab Fisher Space Pen tollból 38 darabot használtak az űrben az Apollo program során, ezek közül 29 darabot Hold-küldetésen, és 12 példány holdraszállásban is részt vett, a holdkompok fedélzetén. 1969-ben egyébként az orosz űrügynökség, a Roscosmos is vásárolt 100 darab Fisher tollat, és mindegyikhez 10 db tollbetétet. Legutóbb pedig a SpaceX első, legénységet is szállító Crew Dragon űrhajóján használták, míg a Nemzetközi Űrállomáson további kb. 50 darab van használatban belőle.

A ceruzás legenda mellett egy másik történet is szól a Fisher tollakról, mégpedig az Apollo 11 küldetés idejéből. Buzz Aldrin az Apollo 11 küldetés során egyes források szerint egy letört kapcsoló helyére dugta be a Fisher tollának végét, amellyel sikerült elindítania a holdkomp hajtóművét. Aldrin a Men from Earth című könyvében azonban leírja, hogy Duro Rocket típusú filctolla hegyével helyettesítette a kapcsolót. Az Apollo 11-től kezdve ugyanis a Fisher Space Pen mellett egy-egy ilyen filctoll, és egy Garland márkájú töltőceruza is volt minden űrhajósnál.

Bővebben a tollról

Az Astronaut Space Pen (AG-7) egy teljes egészében fémből készült, és ennek megfelelően igen súlyos, vékonyabb golyóstoll. Ránézésre nem igazán feltűnő jelenség, olyan mint bármelyik fémből készült, krómozott társa, de ha kézbe vesszük, és használni kezdjük, könnyű megérteni a különbséget .

Az AG-7 típus a gyártó egyik első terméke, melyet a mai napig gyártanak. Természetesen azóta többféle változat is kapható, köztük alacsonyabb árú kivitelek is. Egy közös: mind ugyanazzal a speciális  tollbetéttel működnek:

• Shuttle (CH-4): valamivel könnyebb, vékonyabb, AG-7-hez hasonló típus 
• Bullet (400): kupakos, két darabból álló kompakt toll, külön megvásárolható akasztóval
• Cap-O-Matic (M4): könnyebb, vékonyabb, a felső rész a nyomógomb

A német Diplomat cég SpaceTec néven, a Fishertől vásárolt licenc alapján gyárt hasonló tollakat. Ha ilyennel találkozol, ezek gyakorlatilag megegyeznek az eredetivel, de eddigi tapasztalataim alapján az áruk valamivel magasabb.

A hegyet előcsalni a felső nyomógomb megnyomásával lehet. A gomb benyomva marad, így a visszahúzás a toll oldalán levő gombbal történik. A mechanika hangosan kattan, lehet hallani és érezni, hogy strapabíró fém alkatrészekből áll. Ennek megfelelően szépen teszi a dolgát. A rugó nem túl erős, a gomb megnyomása minimális erőfeszítéssel lehetséges. A klipsz rövid, és elég feszes. A külső kidolgozás nagyon aprólékos, és igényes.

A Fisher AG-7 mechanikája (a kép nem saját)

A krómozás állítólag egészen strapabíró. Különböző fórumokat böngészve úgy tűnik, az oldalsó gomb borítása szokott először megkopni. A toll egyébként sárgarézből készült, így ha teljesen lekopik a borítás, akkor ez fog előtűnni. Bizonyos modelleknél (pl. Bullet) lehet vásárolni matt fekete bevonatos változatokat, amelyek valamivel kevésbé bírják a gyűrődést, de ha ez aggaszt minket, némi felárért létezik titánium burkolattal készült típus is.

A Fisher tollakra egyébként örök garancia van, és deklaráltan bármilyen probléma esetén - az egyetlen kivétel ha elveszíted - javítják/cserélik a termékeiket. Az interneten olvasható értékelések alapján a garanciális ügyintézés példamutató. A weblapjukon érdekességképp szerepel néhány példa is: leejtették és behorpadt, lekopott róla a borítás, eltört, stb. Nekem ilyesmire még nem volt szükségem, de arra kíváncsi lennék, hogy ilyenkor a magyarországi forgalmazóhoz is lehet fordulni, vagy az USA-ba kell visszaküldeni a tollat egy kisebb vagyonért. Nekem is cserélték már egy másik Fisher tollamat, amely megrepedt.

A fogórész a tollba vágott kis vékony rovátkákból áll. A kialakítás remek, ugyanis a kis árkok nem elég mélyek ahhoz, hogy zavaróak legyenek, akár hosszabb írásnál sem, viszont nagyon jól megragadható felületet biztosítanak. Emiatt szabad kézzel, és kesztyűvel is kiválóan meg lehet fogni a tollat.

Egyetlen hátránya azért van: nem javaslom a tollat olyan dolgok mellett hordani, amelyek sérülékenyek, mert a fogórész szó szerint darál. Bele sem merek gondolni, mi marad egy mobiltelefonból, vagy bármilyen műanyag tárgyból, ha a az ember táskájában, vagy zsebében együtt utazik egy Fisher tolllal...

Itt jegyezném meg, hogy kaphatóak az AG-7 típusból különféle speciális kiadások, például a holdraszállás évforodulója alkalmából készített AG7-40 vagy AG7-11. Ezeken nem az itt látható fogórész van, hanem egy gravírozott minta, ami remekül mutat ugyan a vitrinben, de napi használatra kevésbé kényelmes. 

A fogórész kicsit vékony, és a toll a hegy felé haladva keskenyedik. Némi megszokást igényel, de a mintázat megkönnyíti, hogy szabályosan fogjuk. A kiegyensúlyozással nem vagyok teljesen megelégedve, valőszínűleg a mechanika alkatrészei miatt a klipsz felőli hátsó rész jóval nehezebb, mint a másik. Ez írás közben egyébként nem zavaró.

A gyári betét fekete színű, medium vastagságú. Attól függően, hogy éppen milyet fogtunk ki, vagy könnyedén, vagy kicsit nehezebben ír, de nem teljesen egyenletes vonallal, és emellett egy kicsit hajlamos felgyűlni a hegyén a tinta. A Fisher saját fejlesztésű, igen sűrű tintát használ, amelynek szavatosságát 100 évre becsülik. Beszáradásról még sosem hallottam, arra viszont néhányan panaszkodtak már, hogy ha nem használod a tollat, a golyó mellett kiszivárgó kis mennyiségű tinta megáll a hegyen, és a következő használatkor pacát csinál a papíron. Én egyébként még nem tapasztaltam ezt a jelenséget, pedig több Fisher tollbetétem is van, többféle színben és hegyvastagságban. (Frissítés: az egyik, 2000-es évjáratú fine vastagságú tollbetétemre valóban igaz a leírt probléma, de visszaküldtem garanciában, és kicserélték.)

A másik gond, amiről olvastam, hogy a tollbetét egy idő után nem ír tovább, de széttörve még kijön belőle egy jó adag tinta. Tekintve, hogy a tollbetét íráshossza közel 4 kilométer, én pedig nem használom napi rendszerességgel, erről egyelőre nem tudok véleményt mondani.

A tollat szétcsavarva rögtön láthatjuk, hogy itt bizony nincsen műanyag gagyizás. Ez valamivel könnyebbé teszi a toll amúgy elég magas árának elfogadását. Jópofa apróság, hogy a rugó a toll aljában marad, a menetes sárgaréz alkatrész nem engedi kiesni. 

Fisher PR tollbetét felépítése (kép: spacepen.com)

A tollbetét az egész Space Pen őrület lényege: belsejéből a speciális tintát a túlnyomásos nitrogéngáz préseli ki, amikor a golyó forog. Emiatt -35°C-tól +120°C-ig ír, még zsíros, vizes felületre, vagy akár a víz alatt is. (Természetesen ehhez speciális papír is szükséges.) Remekül működik, amikor a falra helyezett papírra írunk, de akár fejjel lefelé is, bár őszintén szólva, erre a képességre nekem még nem volt szükségem.

A szükséges tollbetét a Fisher PR, amiből a PR1 a kék, PR2  a piros, PR3 a zöld és PR4 a fekete színű. Ezen kívül létezik még türkiz, barna, lila, és ezüst jelölő színekben is. Ha nincs utána betű akkor medium vastagság (1,1 mm golyó), ha F akkor fine (0,9 mm golyó), ha pedig B akkor bold (1,3 mm golyó). A tollbetét nem olcsó, de speciális tulajdonságait figyelembe véve nem mondanám olyan rossznak az ár-érték arányát. Összehasonlításképp, két hasonló képességekkel bíró, de összességében is jóval kisebb élettartamú uni-ball PowerTank tollbetét árából már kitelik egy Fisher Space Pen tollbetét. Minden PR betéthez jár egy kis műanyag adapter, amellyel G2 "koronás" tollbetétté lehet alakítani, így rengeteg tollban használhatóvá válik.

Előnyök:

• nagyon jól összerakott, minőségi darab
• biztos hogy nem esik szét, ha mégis, örök garancia érvényes rá
• történelme van, jó beszédtémát biztosít

Hátrányok:

• nincs

Beszerzés

A Fisher tollak magyarországi forgalmazója a Krea-Tipp. Gyakorlatilag a legtöbb típust a Fisher oldalán látható listaáron megveheted náluk személyesen, vagy a webboltjukban. Az Amazonon ennél jóval kedvezőbb áron is meg lehet vásárolni, bár a szállítás megdobhatja az árat.

Az említett cégek semmilyen módon nem támogatták az írás elkészítését, sőt, valószínűleg fogalmuk sincs a blog létezéséről. Semmi közöm hozzájuk, azon kívül hogy elégedett vásárló vagyok.