Továbbra sem adtam fel az a célomat, hogy jól használható, és megfizethető árú zseléstoll betétet találjak, G2 formátumban (Parker/PAX koronás tollbetét). A legújabb áldozat a Schneider Gelion 39 zseléstoll betét.
A Schneider nagy múltú németországi írószergyártó vállalat, amely többféle minőségi termékkel is jelen van a magyar piacon, azonban nem mondanám túl elterjedtnek. A hagyományos és hibridtintás golyóstollaik például kiválóak, de ritkán látok olyan embert, akik ilyet használnának. A tippem az, hogy túlságosan vastagon fognak a magyarországi felhasználók ízléséhez képest, és nem tartoznak a legolcsóbbak közé.
A Schneider egyetlen zseléstoll típust, a Gelion 1-et gyárt, amelynek tollbetétjét külön is árulják, ez lenne az a bizonyos Gelion 39. Magát a tollat még csak webshopokban láttam, és annyira nem jött be a formája, hogy komolyabb keresésbe fogjak. A tollbetétből viszont sikerült szereznem, és máris szereltem befelé a jó öreg PAX Metálba, amibe valamilyen perverz megfontolásból mindig zselés tollbetétet próbálok rakni.
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy komoly várakozásokkal kezdtem használni ezt a betétet kb. egy héttel ezelőtt, hiszen korábban már töprengtem azon, hogy miből választhat az, aki unja a banánt, és zseléstollá szeretné alakítani mondjuk a Parker Jotterét. Akkor az lett az eredmény, hogy az ember vagy kompromisszumot köt, és az olcsó, de nem annyira könnyen sikló betétet veszi meg, vagy rászánja egy McDonalds menü komolyabb toll árát, és a márkás, ennek megfelelően minden igényt kielégító terméket választja.
Azt kell mondjam, hogy ebben a termékben kissé csalódtam. A Gelion 39 árban inkább a PAX Gel felé közelít, ugyanis bolttól függően kb. másfélszer-kétszer annyiba kerül, de minőségben nem nyújt lényegesen többet, sőt.
Hasznos dolog látni, ahogy fogy a tinta a betétből, de a műanyag tartálynak hátrányai is vannak. Nem tudom semmilyen konkrét méréssel alátámasztani, de az az érzésem, hogy ezt lényegesen gyorsabban el fogom használni, mint az előző két zselés tollbetétet. Persze ez fakadhat abból, hogy azok fémből voltak, és nem láttam ahogy kimúlnak, de mindkettő nagyjából két hónapig bírta a használatot, ez meg ha ilyen tempóban fogy, akkor még maximum három hetet adok neki.
Az írást szokni kell vele, és ebből a szempontból nagyon hasonlít a PAX Gel-re, de azt kell mondjam, valamivel súlyosabb a helyzet. Ha nem nyomod oda eléggé a hegyét, nem ír, vagy a vonal nem egyeletes, szakadozik. Ha túlságosan odanyomod, akkor nagyon karcos, és kényelmetlen használni. Van egy vékony határ, amit el kell találni. Emiatt nem kedvelem túlságosan, és azon kaptam magam, hogy kerülöm a használatát, amikor csak lehet. Bevallom őszintén, nem ezt a fajta írásélményt vártam egy Németországban készült, nagy nevű terméktől.
Magával a tintával a világon semmi probléma sincs. Gyorsan szárad, és nagyjából vízálló is. Színre semleges, az íráskép inkább filctollra hasonlít, mint zseléstollra, és a sínezés (a vonal közepén halványabb a tinta, mert odanyomódik a golyó) sem fordul elő túl gyakran. A 0,4 mm vastagsághoz valószínűleg 0,7 mm golyó tartozik, kicsit vastagabban fog mint ahogy szeretem, de attól még általánosságban jól használható. Ha nem lenne ennyire kényelmetlen írni vele, akkor azt mondanám ideális, de így inkább az a véleményem, hogy ebből nem veszek másikat.
Megjegyzés: A betét végében látható összegyűlt zselé az én művem, ugyanis egyszer véletlenül lelöktem az asztalról a tollat, és a tintakövető ezt a mutatványt annyira zokon vette, hogy egy része ottragadt. Ezen kívül egy buborék is született a betétben, de amikor odaért a hegyhez, akkor rövid satírozással sikerült átlendülni rajta.
A keresés tehát tovább folytatódik, hátha mégis létezik a Szent Grál megfizethető árú, kényelmesen használható zselés tollbetét, a leggyakoribb formátumban, és nem csak egy mítoszról van szó.
Frissítés: A Gelion nem bizonyult hosszú távon is használható megoldásnak, így feladtam vele a harcot.