Golyóstoll blog

Több éves pihenő után úgy döntöttem, megosztom Veletek digitalizált PEVDI katalógusaimat. Sorban haladva, hetente egy tollat (katalógus oldalt) fogok publikálni, várhatóan a szerda reggeli órákban. Sajnos a múltban több eset is volt, hogy a blogról a képeimet letöltötték, és reklám írásokhoz, vagy aukciókhoz használták, így a katalógus oldalakat kénytelen vagyok vízjellel ellátni. A teljes katalógus publikálása után egy tartalomjegyzékben kattintható módon tervezem könnyen navigálhatóvá tenni a képeket.

Az elsőként publikált PEVDI katalógus fekete-fehér nyomtatásban készült, A/5 méretben, fényes papírra. Önálló lapok formájában jutott el hozzám. borító és tok nélkül. Összesen 57 db írószer szerepel benne, melyek között találhatók golyóstollak, rostirónok, tollbetétek, illetve néhány különlegesség is.

Sajnos a lapokon semmiféle dátum nem szerepelt, de kutatásaim alapján az 1970-es évek végére datálnám. A konkrét tippem, hogy 1978-as kiadványról van szó, de ez puszta feltételezés.

A lapok kétoldalasak, de néhány esetben A/4-es méretűek, kétfelé hajtva. Az első oldalon az írószerről készült fotó, illetve magyar nyelvű leírás található, míg a hátoldalon a gyártó elérhetősége, illetve angol, német, és orosz információ látható. Úgy döntöttem, az egyszerűség kedvéért a katalógusból az első oldalakat adom közre.

További feltételezésem, hogy a tollak neve után található cikkszámban (pl. PAX esetén M 6319) az M betű a PEVDI által tervezett, míg a H betű az osztrák HEMOS cégtől származó írószereket azonosítja. Sajnos nem tudom biztosan, de úgy gondolom, hogy a H betűs írószerek gyártása osztrák tervek alapján Magyarországon történt. A cikkszámban található négy számjegy első két száma feltételezésem szerint a tervezés, vagy az első gyártás évét mutatja meg.

Bármilyen kiegészítő információt, vagy helyesbítést szívesen fogadok kommentben, vagy üzenetben.

Kedves olvasóim! Mivel nem csak kommentekben, hanem személyesen, és ismerősökön keresztül is megkerestetek már néhányan, szeretném jelezni, hogy jól vagyok, és továbbra is érdekelnek az írószerek. Azonban 2018-ban egyfajta alkotói szabadságra váltottam a blog rendszeres vezetéséről. 

Az elmúlt években különböző okok miatt - bármennyire is szeretném - nem maradt időm cikkek gyártására, de folyamatosan azon törtem a fejem, hogyan folytathatnám az alkotómunkát, és adhatnék értéket az olvasóközönség, illetve a magyarországi írószerkedvelő közösség számára. Azután eszembe jutott valami. 

Az írószerek iránti érdeklődésem egyik legfontosabb része a Kádár korszakban Magyarországon gyártott golyóstollak (ICO, PEVDI, Signo) utáni kutatómunka, illetve ezek gyűjtögetése. Évekkel ezelőtt a töltőtollkedvelők körében köztiszteletben álló Kovács Zoltán felbecsülhetetlen értékű ajándékkal lepett meg: kölcsönadott két korabeli PEVDI katalógust. A katalógusokból sok addig csak látásból ismert, és rengeteg számomra ismeretlen PEVDI tollat sikerült azonosítanom, de írásaimban is fel tudtam használni a benne szereplő információt.

Több éves pihenő után úgy döntöttem, a digitalizált katalógus oldalakat végre megosztom Veletek, és remélhetőleg kereshetővé teszem az utókor számára. Sorban haladva, hetente egy tollat (katalógus oldalt) fogok publikálni, várhatóan a szerda reggeli órákban. Sajnos a múltban több eset is volt, hogy a blogról a képeimet letöltötték, és reklám írásokhoz, vagy aukciókhoz használták, így a katalógus oldalakat kénytelen vagyok vízjellel ellátni. Remélem, ez semmiben nem zavarja, hogy hasznosak legyenek számotokra. A teljes katalógus publikálása után egy tartalomjegyzékben kattintható módon tervezem könnyen navigálhatóvá tenni a képeket.

Szeretném megköszönni Zolinak, hogy a katalógusokat a rendelkezésemre bocsátotta, és engedélyezte a publikálásukat is. Ha hasznosnak találod az információt, gondolj rá töltőtollaid javításánál, vagy ha lehetőséged van rá, javasold ismerőseidnek.

19 évvel ezelőtt az ICO gondozásában jelent meg Moldova György alapos kutatómunkája nyomán A végtelen vonal című dokumentumregény, mely a golyóstoll feltalálásának történetét mutatja be. A 2017-ben megjelent legfrissebb kiadás még bolti forgalomban van, az eredeti kivitel azonban már csak antikváriumban szerezhető be. 

Néhány napja nagy örömmel fedeztem fel, hogy teljes terjedelmében szabadon olvasható online a Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ezen a címen. Minden írószerkedvelőnek kötelező olvasmány. Jó szórakozást kívánok!

A már megszokott módon jelentkezem az új év alkalmából néhány gondolattal.

A 2019-es év a blog szempontjából egyféle alkotói szabadság volt, hiszen néhány régi írás frissítésén kívül nem volt látható aktivitás az olvasóközönség számára. Természetesen továbbra is sokat foglalkozom az írószerekkel, és a blogot sem tervezem egyelőre nyugdíjazni. Az is biztos, hogy lesznek még új írások, de nem tennék felelőtlen ígéreteket, hogy mikor. Majd jön magától, amikor megszáll az ihlet. :-)

Néhány érdekesség:

Az öt legnépszerűbb írás 2019-ben

1. Az igazi töltőceruza
2. Milyen tollat ajándékozzak?
3. Beszáradt toll életre keltése
4. Teszt: Hungaropen PAX és társai
5. Alapok: Rollertollak 

Az év legérdekesebb keresőkifejezése

• golyóstól szerelő énekes

A blogról 2019-ban összesen közel 34 000 oldalletöltés történt. Úgy tűnik, az új írások hiánya miatt a látogatottság tovább csökkent.

Minden olvasómnak boldog új évet kívánok!

A már megszokott módon jelentkezem az új év alkalmából néhány gondolattal.

A 2018-as év az előzőhöz hasonlóan nagyon pozitív volt számomra minden szempontból. A blog életében a 2017-hez hasonlóan kicsit inaktívan telt, mely az olvasóközönség csökkenését is jelentette. Sosem kergettem különösebben a népszerűséget, de tudom, hogy Ti, a kemény mag továbbra is olvastok engem. Köszönöm Nektek!

Nagyon pozitívnak értékelem, és köszönöm a Pilot-nak, a FIÓK írószerboltnak, és a Budapest Pencil-nek, hogy lehetőséget biztosítottak olyan tollak és ceruzák (no és egy hegyező) kipróbálására, melyek különösen érdekesek voltak számomra. Továbbá köszönöm mindenkinek, aki saját tollait ajánlotta fel tesztelésre. Nagyra értékelem a bizalmatokat, és őszintén mondhatom, hogy megtiszteltek a kipróbálási lehetőséggel.

Néhány érdekesség:

Az öt legnépszerűbb írás 2018-ban

1. Milyen tollat ajándékozzak?
2. Beszáradt toll életre keltése
3. Az igazi töltőceruza
4. Teszt: Hungaropen PAX és társai
5. Teszt és történet: Parker Jotter

Az év legérdekesebb keresőkifejezése

• toll kupak fültágítás

A blogról 2018-ban összesen közel 50 000 oldalletöltés történt. Ez határozott csökkenés a korábbi évekhez képest.

Minden olvasómnak boldog új évet kívánok (és kézben a pénzt kötegben)!

Ez az írás egy töltőceruzákkal foglalkozó sorozat része. A golyóstoll mellett a 2 mm-es töltőceruza véleményem szerint a legsokoldalúbb írószerek egyike, azonban használata régen kiment a divatból. Ezért célul tűztem ki, hogy bemutassak néhány minőségi töltőceruzát. Ha érdekel, kövesd 2019-ben is a Golyóstoll blogot!

Idestova 4 éve írtam az egyik kedvenc ceruzámról, a Faber-Castell CASTELL 9000-ről. Bár azóta sokat szélesedett a látóköröm ez ügyben, még mindig nagyon kedvelem a típust, és továbbra is az egyetlen grafitceruza, amely munka közben állandóan nálam van. Van azonban vele két probléma, mely a használat során hatványozottan jelentkezik: időnként ki kell hegyezni, illetve nem lehet egyszerűen zsebretenni.

A mai írás ismét a FIÓK segítőkészségét dicséri, ugyanis voltak olyan rendesek, és küldtek egy-egy Faber-Castell TK4600 és TK9500 töltőceruzát kipróbálásra. Hogy lefedjem a Faber-Castell jelenlegi, vastag grafittal működő töltőceruza kínálatát, a TK9400-as típust magam szereztem be. (A TK9400 speciális eset, mert abból 3,15 mm-es változat is létezik.)

Faber-Castell TK4600, Faber-Castell TK9400, Faber-Castell TK9500

Először is gyorsan pozícionálnám a TK sorozatot a töltőceruzák világában kevésbé járatosak számára. Ezt a műfajt alapjában véve a műszaki rajzolás hívta életre, amely a számítógépes tervezőrendszerek előtti időkben precízen működő, megbízható és kényelmes írószereket igényelt. A TK sorozat elsősorban műszaki rajzolók, másodsorban pedig művészek számára lett kitalálva. Hőskorában megannyi terméket foglalt magába - mígnem a CAD szoftverek terjedésével tucatnyi modellre szűkült.

Korabeli A.W. Faber Castell TK9400 használati utasítás

Az első, az 1948 óta gyártott típus a TK9400, melynek komoly kultusza van írószerkedvelő körökben. Mivel többféle márkanéven, számos országban és megszámlálhatatlan apróbb módosítással gyártották, a gyűjtők dolga nem könnyű, ám annál izgalmasabb.

Faber-Castell TK9400 50 éves ezüst különkiadás

Az érdekesség kedvéért leírom, hogy a TK9400 gyártásának 50. évfordulóját a gyártó egy ezüstből készült különkiadással ünnepelte meg, melyből mindössze 1948 darab sorszámozott példány készült. Mindegyik a nemrég elhunyt Anton Wolfgang Graf von Faber-Castell által saját kezőleg aláírt kártyát tartalmazott. Az Ebay-en néha felbukkan egy-egy példány ezekből, a legutóbbi például közel 100 ezer forintnak megfelelő euróért cserélt gazdát.

Egyező befogó szerkezet (balra és jobbra gyári hegyezés, középen utólagos)

A TK9400 puritán formájával azonban a mai, minden extrával ellátott írószerek mellett fapadosnak tűnhet. Sejtésem szerint ezért született meg a TK4600 és TK9500, melyeket a gyártó különféle kényelmi apróságokkal látott el, mint például a beépített hegyező (csak a TK4600 esetében), illetve a klipsz (a TK9500-nál fix). Tekintve, hogy manapság a hozzám hasonló megszállottakat leszámítva leginkább művészek használják rajzolásra a töltőceruzákat, a klipsznek határozottan van létjogosultsága.

Az említett kiviteli különbségektől eltekintve az írószerek alap felépítése megegyezik. Mindhárom TK töltőceruza ugyanabból az erős, ellenálló műanyagból készül, a fontosabb szerkezeti elemek esetében fém alkatrészekkel.  A grafitrudat határozottan tartó befogókarmok kialakítása egyezik, és a fogórész is pontosan ugyanolyan bordázott kialakítással bír, bár a hosszúsága az egyes típusok között eltér. A test profilja is hasonló, a nyomógomb felől hatszögletű, a fogórészhez érve azonban elveszíti ceruza jellegét, és hengerré válik.

A befogó karmok körkörös mintával tartják helyén a grafitrudat

A műanyag színe ugyanaz az "erdőzöld", mely a többi Faber-Castell terméknél is visszaköszön. A műanyag nem karcolódik könnyen, de a karcok meglátszanak. Huzamosabb használat során a dörzsölődéstől más műanyagokhoz hasonlóan a felülete bemattul. A ceruzákon található jelzések tekintetében érdemes megjegyezni, hogy a TK9400 és TK9500 típusok kaphatók grafit-keménység jelzéssel ellátva (14 fokozatban, 6H-3B-ig), illetve jelzés nélküli kivitelben. A jelzés természetesen akkor lényeges, ha ugyanolyan típusú ceruzáidat a rajzoláshoz különböző grafittal töltöd meg, és szeretnéd megkülönböztetni őket. 

Faber-Castell TK fogórész

Formájában a TK9400 hosszúságával, és az akasztó hiányával egyértelműen a műszaki rajzolókat célozza, a TK9500 azonban már-már egy tollra, vagy mechanikus ceruzára emlékeztet. A TK4600 a kettő közötti átmenet az én szememben, mivel hosszát és formáját tekintve a TK9400-hoz hasonlít, de beépített hegyezőjével, és (eltávolítható) klipszével próbál kényelmet csempészni az életünkbe. Használat közben, bevallom, nem találtam jelentős különbséget a három típus között. A filigrán forma kiválóan megragadható, és egy tekintélyesebb súlyú, fém töltőceruzához képest a kisebb súly, és a jó kiegyensúlyozottság miatt olyan, mintha a kezem folytatása lenne.

Elsősorban kisebb ábrák rajzolásához (nem grafikai jellegű) használok töltőceruzát. A tollak használatát azért hagytam abba, mert a tollbetétek többsége kis tintapacákkal díjazza a hosszú, egyenes vonalakat, melyek könnyen kellemetlenséget okoznak. A grafitceruza megfelelő lehetne a feladatra, de a töltőceruzák formája sokkal kényelmesebb számomra. A könnyen adagolható hegy pedig igen praktikussá teszi használatukat. Nem mellesleg, a hegy visszahúzásával könnyen hordozhatóvá válik a ceruza, hiszen egyszerűen zsebrevágom.

Faber-Castell TK nyomógomb

Ahogyan korábban említettem, a TK4600 a három közül az egyetlen, mely beépített hegyezőt tartalmaz. Valójában ennek használata is inkább szükségmegoldás, és akit zavar a tompa hegy, annak inkább javaslom egy külön mini hegyezőt magával vinnie. (Ezekkel a korábbi töltőceruzás összefoglaló írásomban foglalkoztam.)

A ceruzák bemutatása után szót kell ejtenem a Faber-Castell által gyártott TK9071 grafitról, melyből a ceruzában is találunk egy szálat - keményéségi fokozattal feliratozott ceruzák esetében a jelzésnek megfelelőt, jelöletlen ceruzáknál HB-t. Az általam használt eddigi összes Faber-Castell grafitrúd minősége kifogástalan, és rendkívül egységesnek találtam őket, ami azt jelenti, hogy a HB mindig pontosan ugyanazokkal a jellemzőkkel írt. Azonban keménységük általánosságban 1-2 fokozattal eltér a többi gyártótól. A normál írásra leginkább a B vagy 2B grafit felel meg, míg a HB szürkén ír, és rendkívül jól tartja a hegyét.

A írás alapjául szolgáló Faber-Castell TK4600 és TK9500 típusú töltőceruzát a FIÓK papírbolt biztosította, melyért ezúton is szeretnék köszönetet mondani. A leírtak a saját véleményemet tükrözik, az írás elkészítéséért semmilyen ellenszolgáltatást nem kaptam.

Nem tudom, hogy a gyorsuló digitalizáció, vagy a modern társadalom, és a feszített munkatempó okozza, de kétségkívül egyre több apró, mégis észlelhető forradalom zajlik életünkben. Stílusidegen lenne ezen a blogon az újhullámos bisztrókonyhákról írni, ezért maradok az írószervilágnál. Sorban jelennek meg, a jobbnál jobb golyóstollak. Bizonyos körökben ismét divatba jönnek a rég elfeledett töltőtollak. Néhány éve pedig a grafitceruzák világában érhető tetten valami megújulás, mely lehet, hogy visszahelyezi a kiégett infomunkások kezébe az iskolában használatos, egyszerű írószert.

Bár az utóbbi írásaimban én is sok gondolatot szenteltem a témának, mégis meglepett, mikor megkeresett a Budapest Pencil csapata. Talán őrültségnek tűnhet, de ők elsősorban ceruzákat, és ehhez kapcsolódó apróságokat árulnak a magyar közönségnek. Ami felkeltette az érdeklődésemet, hogy terveik között olyan márkák forgalmazása szerepel, melyeket itthon eddig nem, vagy csak igen nehezen lehetett beszerezni. Bevallom, a felsorolásban azonnal lecövekeltem a második névnél, így felajánlották, hogy küldenek néhány Viking márkájú ceruzát kipróbálásra. 

Viking Skoleblyanten 029 HB, Viking Skjoldungen 400 HB, Viking Element 1 HB

A Viking ceruza attól olyan különleges számomra, hogy már évek óta szerepel a kívánságlistámon, de mindeddig nem találtam megfizethető, és nem túl macerás beszerzési forrást, hogy ki tudjam őket próbálni. Mindeközben sok jót olvastam már az 1914-ben alapított dán márkáról és termékeikről, és egyre jobban vágytam rá, hogy magam is kézbe vehessek egy példányt.

A márka történetének megfejtése azért ütközhet nehézségekbe, mert a Viking weboldala kizárólag dán nyelven érhető el, és terjeszkedésüket csak nemrég kezdték meg a nemzetközi piacon. Annyit azért könnyen ki lehet hámozni, hogy a márkanevet bevezető cég profilja eredetileg gyufakészítés volt, és 1914-ben kezdtek ceruzagyártásba. Az üzletág sorsát mindenféle vállalati felvásárlások bonyolították, minek folytán később a gyártás teljesen meg is szűnt, és mindössze a hányatott sorsú márkanév maradt, melyet 2011-ben vásárolt fel a Creas nevű dán művészellátó cég.

Alapvetően bizalmatlan vagyok a márkanevek adás-vételével kapcsolatban. Egy darabig sikertelenül próbáltam kideríteni, hogy magának a ceruzának van-e még bármi köze a világ egyik legboldogabb országához. Több webbolt oldalán írnak a kíváló, Dániában készülő Viking ceruzák érdemeiről, azonban a gyártó taktikusan hallgat a valós származásról, és inkább a márkanévhez kötődő történelmi örökségre helyezi a hangsúlyt. Ezzel szemben nem tudtam nem belebotlani egy írásba, mely a korábbi Viking ceruzagyár területén kialakított dizájnlakásról szól, erősítve a gyanúmat, hogy a modern kori Viking termékek valahol máshol készülnek, és Dániában kizárólag a raktározás és értékesítés zajlik.

Nem maradt más megoldás, mint megkérdezni őket. Levelemre gyorsan reagáltak, és egyenes választ adtak az előállítást firtató kérdésre: nincs saját gyártó egységük. A ceruzák eredetével kapcsolatban azonban csak annyit árult el a válaszoló úr, hogy az EU-ban szerzik be őket. Immár célirányosan keresgélve sem sikerült belebotlanom semmilyen konkrétumba, de annyi biztos, hogy másokat is izgat a kérdés.

Túl sok ma is üzemelő ceruzagyárról egyébként nem tudok az EU-n belül. Van Csehországban (Koh-i-Noor), Németországban (Staedtler, Faber-Castell, LYRA, Schwan-Stabilo), Portugáliában (Viarco), és Franciaországban (BIC, Calepino). A Brexit előtt játékban volt még az Egyesült Királyságban a Derwent.

A hajó a gyártó logója, egyben jópofa dekorációs elem

Mialatt eltöltöttem néhány napot kutakodással, befutott a küldemény is a Budapest Pencil-től. Négyféle ceruza érkezett egy ízléses dobozban, méghozzá a Viking kínálatából az elsősorban írásra szánt típusok, melyek tudtommal csak HB fokozatban kaphatók. 

A sárga festésű Skoleblyanten 029 a Viking által a kezdetektől gyártott iskolai ceruza leszármazottja. A burgundi vörös Skjoldungen 400 egy grönlandi szigetről kapta a nevét, és elsősorban irodai ceruzának szánják. A fekete, matt borítású Element 1 a felső kategóriás típus, melyből Element 2 néven radírral szerelt változatot is kaptam (a képeken nem szerepel). A három, radír nélkül ceruza vége domború, és fényes, fekete festékbe mártották.

Az írószerek származásával kapcsolatos kételyek miatt kissé csalódottan, nem éppen hygge* hangulatban indultam munkába a három ceruzával felvértezve. Már az első nap rá kellett jönnöm, hogy kár volt egyáltalán foglalkozni a körítéssel, és egyedül a termék minőségére kell koncentrálnom.

Amint először papírt ért a Skoleblyanten hegye, feltűnt hogy ez bizony nem egy filléres iskolai ceruza. A legolcsóbb fénymásolópapírt leszámítva simán, és akadálymentesen írt, ezzel határozottan (ismét) felkeltve az érdeklődésemet. A grafitot kiemelkedő minőségűnek találtam, bár a kemény német ceruzákhoz képest puhább, az ő skálájukon talán B vagy 2B beosztásnak felel meg. Gyorsan kipróbáltam a többit is. A Skjoldungen és az Element hegye kicsit kevésbé siklik, de még így is felveszi a versenyt érzésre bármelyik prémium ceruzámmal.

A képen a gyári hegyezés látható

A törésállósággal kapcsolatban nincs panaszom. Egyetlen baleset történt, mikor a biztonsági okból radírkupakba szúrt hegy külső behatásra beletört a kupakba, ezzel kb. fél centivel redukálva ceruza élettartamát. A hegy pontosan középre van igazítva, hegyezés közben egyszer sem találkoztam kitört heggyel.

Annak ellenére, hogy közel két hétig tartó használat során érezhető eltérést tapasztaltam a három típus grafitjában, a Viking kérdésemre azt írta, hogy pontosan ugyanazt a ceruzabelet használják mindháromban, és bármilyen vélt vagy valós különbség a gyártási szórás következménye. Sőt, a faanyag is teljesen egyforma, a prémium ceruzák túlnyomó többségénél használt kaliforniai gyantásciprus. 

Laikus szemmel nézve egyébként a fa anyagában lehet apró eltérés egy luxuskategóriás ceruzától. A néhol nem teljesen egyenes szálirány a prémium kategórián belül alacsonyabb árú alapanyagot sejttet. Szerencsére ez pusztán esztétikai különbség, a ceruza minőségét még hegyezés közben sem befolyásolja. Az összes Viking ceruza vékony, összefüggő szalagban hegyezhető, és ráadásul kellemes illatuk is van.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha a grafit egyforma, és a faanyagban sincs különbség, akkor miért lehet eltérés az árban**? A válasz ezúttal a festésben/lakkozásban keresendő, mely tudomásom szerint az előállítási költségnek kb. a negyedét teszi ki.

A Skoleblyanten festése valószínűleg vékonyabb, mint a magasabbra pozícionált Skjoldungen és Element ceruzáké. Ezt onnan gondolom, hogy néhol sejtteti az alatta megbújó famintázatot. A Skjoldungen érezhetően simább, vastagabb, fényes festéssel rendelkezik, míg az Element kevésbé csúszós, matt felületet kapott.

A konklúziót levonva, igyekszem a továbbiakban az újjáélesztett márkanevekkel kapcsolatos előítéleteket figyelmen kívül hagyni.

Frissítés: A Skjoldungen ceruzát időközben elhasználtam. Annyit tennék hozzá a leírtakhoz, hogy közben egy olyan hegyezőt kezdtem használni (M+R Pollux), mely kifejezetten háklis a grafit legkisebb központosítási hibájára is, és könyörtelenül kitöri hegyezés közben, ha akár csak egy hajszálnyival félre van csúszva. Sajnos úgy tűnik, hogy a ceruzának ez egy hibája, mert a szóban forgó hegyezővel képtelenség kihegyezni. 

* hygge = lefordíthatatlan dán kifejezés, a végtelen boldogság érzése

** az írás elkészültekor még nem ismert a ceruzák magyarországi árazása

A írás alapjául szolgáló Viking Skoleblyanten, Skjoldungen, Element 1 és Element 2 típusú grafitceruzákat a Budapest Pencil biztosította, melyért ezúton is szeretnék köszönetet mondani. A leírtak a saját véleményemet tükrözik, az írás elkészítéséért semmilyen ellenszolgáltatást nem kaptam.