Különös történet két emberről, akik felosztották maguk között a világot
Scipiades Erzsébet írása, megjelent a Nők Lapja magazin 1994/4. számában
1938 karácsonyán két magyar ember, egy irodaműszerész és egy újságiró Budapesten, a Japán kávéházban felosztották maguk között a világot. Az írásba foglalt egyezség szerint Goy Andor irodaműszerészé lett tizenegy európai ország, Bíró László újságíróé pedig Anglia és a tengerentúl. Az újságíró az egyezség megkötése után elhagyta az országot. Előbb Párizsba ment, majd Dél-Amerikába, ahol BIROPENRE keresztelt golyóstollal, na meg - "országai" jóvoltából mesés vagyonra tett szert. Az irodaműszerész Goy Andor ellenben idehaza maradt, és kilencvenöt éves koráig, vagyis egészen a haláláig pereskedett, majd szép szegényen meghalt. Holott ő volt az, aki kitalálta és megszerkesztette a világon elsőként a valóban működő, golyóstollat.
- A férjem élete - mondja Goy Andor özvegye, Ferna asszony - különösen nehéz volt; korán árvaságra jutott, négyévesen nem élt már sem az édesapja, sem az édesanyja. Az édesanyját egy tüdőgyulladás vitte el, ám előtte még férhez ment, és ez a férfi olyan rendes volt, hogy mikor újból megnősült, a kisfiút elhozta a nagyszülőktől és fölnevelte. Illetve csak szerette volna, mert hogy meghalt ő is. Így maradt a kisfiú egy idegen asszonyra, akit végül olyan nagyon megszeretett.
Andor ügyes kező és éles eszű volt, az evangélikus lelkész mondogatta is, taníttatni kell, ám a nevelőanyának erre nem futotta. Aztán mégiscsak bejuttatták tanulónak egy irodagép-műszerészhez. Abban az időben - figyelmeztetett Ferna asszony - a finommehanika elit szakmának számított. Andor kitanulta, s első műhelyét egy udvari konyhában rendezte be. Javította az irógépeket, majd társult egy Kovalszky nevű műszerésszel, és lett egy írógépüzemük. Szép és mutatós. Az emberek fehér köpenyben dolgoztak, ebédjüket az üzemi étkezdében költették el, a munka végeztével pedig le is zuhanyozhattak. Az 1940-es évek Magyarországában mindez ugyancsak ritkaságszámba ment. A férjem üzemének hamarosan híre ment, és számos külföldi írógépgyár kérte arra, hogy itteni vezérképviseletüket ő vezesse. Hallott már a Wandererről? És a Continentalról? Mindegyik világcégnek Goy Andor lett a magyarországi vezérképviselője.
A férjem 1947-ben indította el a nyomógombos golyóstollak gyártását. GOPEN volt a nevük. Ha akarja, mutatok magának ilyen tollat. Az első GOPEN-tollak kicsit még otrombák, formátlanok voltak, mert kézzel esztergálták. De az, amit most mutatok, már tökéletes példány, melyet a férjem nekem dedikált.
- FERNÁCSKA. Ez van belevésve.
- Így becézett, Fernácskának... Tudja, a mi házasságunk ötvetnöt éven át tartott, s amikor egy este, három évvel ezelőtt holtan találtam meg a fürdőszobában, úgy éreztem megszakad a szívem.
- Ki volt az a Bíró László, akivel a férje fölosztotta a világot?
- Bíró akkoriban szegény kis újságíró volt. Pénztelen, ám okos. Kiásott a Szabadalmi Hivatalból néhány lejárt golyóstolltalálmányt. Mert a golyóstollat már 1888-ban, 1901-ben, 1923-ban és 24-ben is föltalálták.
- Hogyan lehet ennyiszer föltalálni ugyanazt a dolgot?
- Hát úgy, hogy egyik föltalált golyóstollal sem lehetett rendesen írni. Vagy összemaszatolták a papírt, vagy rögtön beszáradtak. Nem volt megfelelő sem az írópaszta, sem pedig a szerkezet. Bíró kiutazott az egyik ilyen prágai feltalálóhoz, egy Klimes nevű mérnökhöz, és megvette tőle a találmányát. Úgy, hogy majd csak utólag, ha a terve bevált, akkor fizet neki.
Az ősgolyóstoll
"Kenjünk be vékonyan egy golyót vagy egy pingponglabdát grafitporral, esetleg korommal, és gurítsuk végig a papíron. A golyó szép egyenletes nyomot hagy, hiszen elvileg mindig egyetlen ponton érinti a papírt. A gördülő golyó alkalmazása az írófesték hordozójaként olyan egyszerű, akár Kolumbusz tojása. Nagy előnye, hogy egyenletes vonalvastagsággal ír akkor is, ha erőteljesen rányomjuk a papírra.
Az ötlet egy Baum nevű feltaláló agyában született meg először. A feltaláló 1910-ben szabadalmat is kapott az ősgolyóstollra. A festékeloszlás azonban nem volt egyenletes, az ötlet elsőre megbukott... A használható golyóstoll alkatrészei, az írócsúcs és a kapilláris festéktartály Goy Andor elgondolásai alapján születtek meg."
Bíró Lászlónak volt egy régi gyerekkori barátja. Ő szervezte meg a találkozót Bíró és a férjem között. Bíró beszélt a terveiről, a férjemnek pedig megtetszett az ötlet, hogy végre megszülessen a használható golyóstoll. Kieszelte a megoldást és a kísérleteket is maga finanszírozta. - 1938-at írtunk. Bíró és a férjem szerződést kötöttek, melynek értelmében a férjem kapott tizenegy európai országot, többek között Németországot, Svájcot, Görögországot..., ahol azontúl maga értékesíthette a golyóstollakat. A magyarországi értékesítésből származó haszon kétharmada Goy Andort, egyharmada pedig Bírót illette meg. Bíró aztán, félve a háborútól s a fasizmustól, Dél-Amerikában telepedett le. S míg Európában dúlt a háború, ő forgalomba hozta a Biropent.
- A magyar golyóstoll elnevezés a Goy szóból származik?
- Nem, ez csupán véletlen egyezés. Egyébként a férjem is megpróbálta eladni a golyóstoll gyártási jogát. Még a háború előtt Németországba utazott, s az egyik müncheni céggel megállapodást kötött. A német gyár 1939 közepén, elsőként a világon, megkezdte a STRATOS névre keresztelt golyóstoll sorozatgyártását. Aztán jött a háború, s még véget sem ért, amikor Amerikából, Bíró vállalkozásai nyomán, megérkeztek az újabb típusok. A férjem írógépüzeme a Nádor utcában volt. Közel száz munkást foglalkoztatott, az alkatrészraktára pedig olyan hatalmas volt, hogy bennük motorbiciklizni is lehetett. Aztán egy nap jöttek az államosítók. Mondták, vegye a kalapját, mert az üzem mától fogva az államé. A férjem rosszul lett, holtra vált.
- Hogyhogy nem hagyták itt akkor az országot?
- Ennek én vagyok az oka.
- Ön, aki osztrák származású?
- Annyira ragaszkodtam a magyar hazámhoz. Meg azán egyszer már váltottam hazát, és a három gyermekünk még picike volt. Maradtunk, amit aztán később sokszor megbántam, mert olyan sok megaláztatásban lett részünk. Megbélyegeztek ugyanis minket, a férjemet kapitalistának hívták, hiába bizonygattuk, hogy Goy Andor mindent a saját két kezével, az eszével, no meg a szerecséjével csinált meg. Mert kár tagadni, a boldoguláshoz bizony nagy adag szerencse is szükséges.
- Mihez kezdtek az államosítás után?
- Annak örültönk, hogy együtt lehetünk, hogy egészségesek vagyunk. A férjem akkor már egy másik nagy találmányán dolgozott, egy különleges nyomdai szedőírógépen. A gép a szovjeteknek is megtetszett, legyártattak a férjemmel egy teljes szériát, aztán meg ott maradt megint, állás nélkül. S mivel egyéb munkához nem juthattunk, az egyik barátunk jóvoltából egy pincében ágyterítőket festettünk. Olyan sokáig, hogy azt már el is akarom felejteni. Akkor jótt az Írószerkészítő Ktsz, mely megbízta a férjemet, menjen ki Németországba, s ott vásárolja meg az a gépsort, mellyel golyóstollakat lehet gyártani.
A férjem az Írószerkészítő Ktsz egyik részlegvezetője lett, egészen kicsike fizetésért. Kötöttek vele ugyanis egy szerződést, melynek értelmében minden egyes golyóstoll után meghatározott százalékú licencdíj illeti meg. Soha nem kapta meg. Állítólag azért, mert ehhez a felsőbb szervek nem járultak hozzá. Holott a szerződés megköttetett, láthatja, itt van. Szerződések?! A férjem egyetlen órszágból sem kapott szabadalmi díjat. Talán mert hosszú ideig ki sem mehetett az országból, s mire megtehette, addig a Bíró-féle vállalatok mindenütt, minden nagy írószergyártónál behajtották a licencdíjakat.
Az ember annak fizet, akinek muszáj...
- Goy Andor golyóstolla volt az első olyan toll, melyet sorozatban lehetett gyártani - mondja Gáspár István, az ICO Rt. elnöke, műszaki igazgatója. GOPEN névvel került forgalomba, s gyakorlatilag ugyanazon az elven működött, mint a mai golyóstoll, vagyis a festéket a tartályból egy golyócska hozta előre. Goy Andor az ICO elődjében, az Írószerkészítő Ktsz-ben fejlesztgette tovább a tollait. Addigra persze a világon már sokfelé gyártottak Bíró László jóvoltából golyóstollat. És való igaz, ezek az írószergyárak mindig Bírónak fizették a licencdíjakat, és soha Goy Andornak. A dologban számomra az a legérdekesebb, hogy a Bíró-féle szabadalmi kötelezettségek nem vonatkoztak Magyarországra; az ICO elődje például anélkül gyárthatta a golyóstollakat, hogy azért fizetnie kellett volna Bírónak. Valahol tehát elismerték az oreg Goy igazságát. És dacára az elveszített nemzetközi pernek, számos nyugati gyár úgy bánt vele, mint a golyóstoll igazi feltalálójával. Erről tanúskodnak a hozzá érkezett levelek, a róla szóló külföldön megjelent cikkek. Mindezek ellenére az Írószerkészítő Ktsz-ben kimondhatatlanul alacsony fizetésért ült egy jó sötét lyukban, és reszelgette a következő típusú tollat. Aztán nyugdíjba ment.
- Ha mindaz, amit az előbb elmondott, köztudott volt, akkor miért nem honorálták Goy Andort? És miért nem lehet legalább utólag elismerni az érdemeit?
- Valóban csak apróságokat tettünk meg avval, hogy a gyár a saját halottjának tekintette és eltemettette, az özvegyének pedig, aki szintén nálunk dolgozott meó-vezetőként, extra segélyeket juttattunk. Az igazság az, hogy Goy Andort két okból nem honoráltuk. Egyrészt, mert ha a legkisebb jelét is mutattuk volna annak, hogy az igényeit jogosnak tartjuk, akkor azonnali hatállyal akár több milliárdos kártérítést jelentett volna be. Írt is egy-két olyan jellegű levelet, melyben arra célzott, hogy jogait kénytelen lesz peres úton érvényesíteni, visszamenőleg is. Igazából rémségesen tartottunk attól, hogy elkezdi a pert. Az öreg Goy egyszerűen nem tudta megemészteni, hogy a golyóstollat a fél világon BIROPENNEK hívják s nem GOPENNEK.
- És mi a másik ok, amiért az Írószerkészítő, illetve annak jogutódja, az ICO nem fizetett?
- Nézze, a világon oly sok mindent feltaláltak. Mégsem keressük meg mindennek a kitalálóját. Az ember ugyanis csak annak fizet, akinek muszáj!
Sok igazságtalanság történt, amibe a férjem nem tudott belenyugodni. Egyik pert indította a másik után. Azt hitte, igaza nyilvánvaló, ám mindannyiszor csalódnia kellett. A legnagyobb csapást a nürnbergi nemzetközi per hozta. A férjem a magyar találmányokat értékesítő LIcencia Vállalat jogi támogatásával pert indítótt a Bíró AG ellen. A per közel hét éven át tartott, s végül a Licencia vesztett. Egyesek szerint azért, mert a felperes a szocialista magyar állam volt. Mondogatták is a férjemnek, ha ő maga lett volna a felperes, akkor már évekkel ezelőtt, számára kedvező ítélettel dőlhetett volna el a per.
- Miért nem próbálkoznak újabb perrel?
- A férjem egész életében ez tette. Még a halála előtt is jött olyan bírósági papír, hogy perköltség címén fizessek be kétezer forintot. Akkor aztán leállítottam mindent. Pedig a férjem az Írószergyártó Ktsz jogutódját, az ICO-t is perelni akarta. De én azt mondom, ennyi év után el kell fogadni a kisemmizést - a nyugalomért.