Golyóstoll blog

Szinte mindenki ismeri a híres Parker Jotter golyóstollat, azonban kevesen vannak tisztában vele, hogy milyen komoly történelme is van. Ennek a cikksorozatnak a célja, hogy áttekintse a toll megjelenésének történetét, és sorra vegye a fontosabb változásokat a típus életében, bemutatva, hogy honnan, és milyen úton jutottunk el a mai napig kapható példányokhoz.

A sorozat előző részében a Parker angol leányvállalatának történetét, és az angliai gyártás okát és körülményeit vizsgáltam meg.

Parker Jotter Compact (avagy Lady Jotter, Girl's Jotter)
Gyártási év: 1964 - ? ~1970

A figyelmes olvasóban a kép láttán felmerülhet a kérdés, hogy vajon ez az újabb Jotter miben más, miben tud többet, mint az eddigiek? Hiszen küllemre teljesen azonosnak tűnik a cikksorozat előző két részében bemutatott, és tulajdonképpen a Jotter végleges formájának tekinthető típusokkal. 

Ha csak a képet nézzük, az valóban megtévesztő. Nagyjából két hónappal ezelőtt segítettem egy másik, hasonló Compact Jotter beszerzésében egy kedves ismerősnek, aki az Ebay aukciós oldalon szúrta ki egy sima Jotterként hirdetett toll képein, hogy valami nem stimmel az arányokkal. Ennek ellenére kikiáltási áron sikerült elhozni a tollat, mert úgy tűnik, a többi nézelődő nem vette észre, hogy valójában egy igencsak félreárazott tétellel van dolga. A Compact Jottert ugyanis csak néhány évig, az 1960-as évek elején gyártotta a Parker, így gyűjtők számára jóval komolyabb értéket képvisel egy normál Jotternél.

 Parker "Man's" Jotter (2007) vs. Parker "Girl's" Jotter (1964)

Természetesen a különbség azonnal feltűnik, ha mellé rakunk egy normál méretű példányt. Ahogyan a képen is látható, a tesztalany olyan másfél centivel rövidebb, és kicsit vékonyabb is. Amiről esetleg fel lehet ismerni, az a sűrűbb tollazású klipsz, és azt is érdemes megfigyelni, hogy a nyílvessző hegyét formázó gravírozott minta a klipsz kisebb méretétől függetlenül ugyanakkora mindkét tollon.

A Jotter Compact forgalmazása 1964 decemberében indult meg, hirdetésében pedig a nőies méretű kezekhez illő nőies méretű tollra hívta fel a figyelmet a gyártó. Így, bár a nevében nem, de közönségét tekintve mindig is a hölgyeknek szánták. Emiatt a Compact Jotter elnevezés helyett gyakran találkozni a Lady Jotter és Girl's Jotter megnevezésekkel is, amelyeket hivatalosan tudtommal sohasem használtak.

Hirdetés 1965-ből (a képet az Ebay-ről csentem)

Meglepő módon egyébként a tollbetét szempontjából nincs különbség, ugyanúgy az akkor forgalomban levő T-Ball-lal működött mindkét toll, és az ár is egyformán $1.98 volt.

A Parker ekkor már közel 10 éve kísérletezett egy kisebb méretű, nőiesebb golyóstoll piacra dobásával. Kezdetben egyszerűen a műanyag rész lerövidítésével próbálkoztak, de mivel ehhez a jól bevált tollbetét méretén is változtatni kellett volna, az ötletet hamar elvetették.

Minta nélküli, sima nyomógomb, régi stílusú klipsz gyűrű

Egy nagyon különleges, és néhány évig bolti forgalomban is kapható próbálkozás volt a Minim nevű toll. Érdekes története miatt - amennyiben sikerül hozzájutnom egy ilyenhez - később egy külön írást szentelnék neki. A Minim születése jócskán megelőzi a Compact Jottert, de hasonlóan a női célközönségnek szánták. A kettő között a lényeges különbség, hogy a Minim esetében a mechanika a Jottertől eltérő módon nem a tollbetét fölött, hanem mellette, a kupakban helyezkedett el, így maga a toll is vaskosabb lett. A Compact Jotter esetében a normál Jotterben jól bevált váltóvillát használták, így megmaradt a kecses forma, és a tollbetét is minden gombnyomásra fordult egy kicsit.

A tesztalany érdekessége, hogy az eredeti tulajdonosának nevét is belegravírozták - nem meglepő módon egy hölgy tulajdonában volt. Olyan tollak esetében, amelyeket már régóta nem gyártanak, össze lehet futni különböző vásárokban és aukciós oldalakon hasonló gravírozott példányokkal, amelyek jellemzően jóval olcsóbbak, mint a szinte érintetlen, gyűjteményi darabok. Azt gondolom, ha amúgy vágyunk egy ilyen "antik" tollra, érdemes lehet elfogadni, hogy egy korosabb írószernek akár a mi születésünk előtt kezdődő története is lehet, és ha egyébként szimpatikus állapotban van, akkor megvásárolni. 

Valljuk be, hogy az eredeti Jottert is kellemes kézbe venni, a formája, és kialakítása miatt egyszerűen jól áll az ember ujjai között. Hosszabb használatra véleményem szerint nem olyan kényelmes, de tagadhatatlanul jól eltalált, gondosan megtervezett használati tárgy.

A Compact Jotter még ennél is kisebb, és be kell valljam, hogy emiatt igen fura volt írni vele. Olyan aprócska, hogy leginkább egy olyan noteszbe fűzhető mini toll jutott eszembe róla. (Természetesen kipróbáltam egy mai koronás tollbetéttel, tökéletesen működött.) Tudom, hogy a tulajdonosa szereti használni, de igazából nem tudok úgy tekinteni rá, mint használati tárgyra, inkább különlegességnek gondolom. Hasonlóan a normál Jotterhez, a vékony kialakítása miatt jobban terheli az izmokat írás közben, így igazán kényelmesnek sem gondolnám.

Természetesen szétszedtem :-)

A típus utolsó érdekessége, hogy a korai, a kupakban fém menetet tartalmazó Jotterektől eltérően a benne levő menet ritkább. Ez leginkább az elmúlt 15 évben készült, költségcsökkentésen átesett változatokra jellemző, ahol a kupakban levő alkatrészt egy olcsóbban gyártható fröccsöntött műanyagra cserélték, és a Compact Jotteren kívül egyetlen másik típuson sem láttam hasonlót.

A sorozat következő részében egy frissebb, új nyomógombos példányt veszek szemügyre.

Köszönöm N. Péternek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a mintadarabot, és az írás alapjául szolgáló "Parker Jotter - History of an icon" könyvet, melyet minden a témában érdeklődőnek csak ajánlani tudok.

Azt mondják, az emberek ma már szinte csak aláírásra használnak golyóstollat. Azonban négyévente minden arra jogosultnak kötelessége (lenne) legalább egy iksz behúzása erejéig a kezébe vennie a szavazófülkében erre rendszeresített íróeszközt.

Az országgyűlési választások idején számos elmélet látott napvilágot arra vonatkozóan, hogy ezekben a tollakban olyan tinta található, amely egy idő után, vagy hő hatására eltűnik. A Cink a 2014-es választások alkalmával le is tesztelte, de órák után sem változott semmi a rajzukon. Azonban nyilván sokan észrevették, hogy a tinta színe nem kék, hanem lila.

Volt, aki a saját tollát vitte, vagy azért, hogy biztosra menjen, vagy mert iszonyodik az olyan dolgoktól, amit előtte már több százan megtapiztak, kétes tisztaságú kézzel. A legutóbbi önkormányzati választások idejéről emlékszem, hogy olvastam egy esetet, amikor valakit hazaküldtek, és nem szavazhatott a saját íróeszközével. Pedig valójában a választási törvényben semmilyen korlátozás nincs erre vonatkozóan, csak azt írják elő, hogy kell lennie egy tollnak a fülkében, illetve hogy az érvényes szavazathoz tollal kell két egymást metsző vonalat írni a karikába, de hogy a kettőnek ugyanannak kell lennie, azt egy szóval sem. (A szavazatszámláló bizottság tagjai azonban csak a hivatalos írószert használhatják, és nem is lehet náluk másik.)

Szóval, ha valamilyen oknál fogva a saját tolladdal akarsz szavazni, használhatod nyugodtan, de azért a biztonság kedvéért a helyedben nem mutogatnám, hanem csendben előszedném a fülke magányában, behúznám amit be kell, és elraknám.

Szigorúan felhasználói szemmel nézve, a trikolór színeiben pompázó, nemzeti színű zsinór végére kötött csodatoll egy rém egyszerű, és igen olcsó ICO Olimpia típusú darab. Szerintem ez több okból is nagyon jó dolog. Az egyik, hogy mivel ezeknek az írószereknek a szerepe korlátozott, és mindenki csak rövid ideig használja, kifejezetten örülök neki, hogy egy filléres típust választottak, elvégre az árát adókon keresztül mi finanszírozzuk. A másik pedig, hogy dacára az esetleg sokkal olcsóbban beszerezhető kínai termékeknek, egy magyar vállalkozást támogatnak. Az ICO Olimpia nem hivatalos információim szerint nagyobb mennyiségben beszerezve jóval 100 Ft alatti áron vásárolható meg. (A 2002-es országgyűlési választásokon sajtóinformációk szerint 65 ezer darab, a 2014-es alkalmával 195 ezer golyóstollat vásároltak.)

Szerencsére az egyik kedves olvasóm segítségével sikerült szereznem belőle egy teljesen új példányt a gyűjteményembe (köszi Attila!). Tehát ha valaki a képeket látva azt gondolta, hogy aljas módon a fülkéből tulajdonítottam el, azt el kell keserítsem, ez egy fel nem használt példány, amit a szavazás után valószínűleg kidobtak volna.

Az érdekessége egyébként, hogy a tinta valóban lila színű. Még nem végeztem vele komolyabb teszteket, hogy megállapítsam, van-e valami különleges képessége, mondjuk kitörölhetetlen a papírból, vagy UV fény alatt fluoreszkál, de ami késik, nem múlik. Azt viszont én is tudom igazolni, hogy hosszú idő után sem tűnik el, sőt, nem is halványodik, és a színében sem vettem észre semmiféle változást. 

A toll egy teljesen közönséges, fröccsöntött darab, benne egy jelzés nélküli X-20 szabvány betéttel. Azzal a plusz információval együtt kaptam, hogy nagyon kellemesen, ellenállás nélkül ír, de őszintén szólva én nem vettem észre semmi különlegeset. A műanyag test viszont sajnálatos módon már néhány szétszedés után megrepedezett.

A másik infó, amit kaptam hogy a betétben nevetségesen kevés tinta van, amit meg tudok erősíteni. Bár elméletileg ez egy teljesen használatlan darab, és alig pár sort firkáltam vele, a tollbetétet átvilágítva kevesebb mint 1 centiméternyi tinta látszik. Muszáj voltam elővenni egy másik ajándékba kapott, a 2014-es EP választáson használt - egyébként pontosan ugyanilyen típusú, és ugyanezzel a lila tintával író - golyóstollat, amiben szintén csak kb. 1,5 cm tintát találtam. Lehetséges, hogy ezért kellett belőle háromszor annyi, mint 2002-ben?

Ha valaki esetleg tudja a rejtélyekre a megoldást (Miért lila a tinta? Miért van ilyen kevés a tollbetétben?), köszönettel veszem, ha megosztja velünk.

Szinte mindenki ismeri a híres Parker Jotter golyóstollat, azonban kevesen vannak tisztában vele, hogy milyen komoly történelme is van. Ennek a cikksorozatnak a célja, hogy áttekintse a toll megjelenésének történetét, és sorra vegye a fontosabb változásokat a típus életében, bemutatva, hogy honnan, és milyen úton jutottunk el a mai napig kapható példányokhoz.

A sorozat előző részében azzal foglalkoztam, hogy hogyan "fogadta be" a Parker a Jotter golyóstollat a prémium kategóriás termékei közé, és egy olyan példányt mutattam be, amely már hasonló a ma is megvásárolható darabokhoz.

Parker Jotter (Made in England)
Gyártási év: 1962-1973

A sorozat negyedik részében, csupán nyolc évvel a Jotter piacra kerülése után elérkeztünk az első olyan Jotter golyóstollig, amely kinézetre már szinte teljesen azonos a ma is kapható példányokkal. Aminek kapcsán azonban a ma szemlézett típusról érdemes szólni az az, hogy ezt Angliában gyártották.

Egyes források szerint a Parker már 1899-től jelen volt Angliában, mások szerint a londoni leányvállalatot csak 1924-ben alapították. Az viszont bizonyos, hogy kezdetben gyártást nem végeztek, csak értékesítéssel és marketinggel foglalkoztak, illetve a Parker kanadai gyárában készült tollakat szerelték össze, és javították. A második világháború idején azonban egyre veszélyesebbé vált az alkatrészek behozatala, valamint a korábbi telephelyüket is át kellett adniuk a háború idejére. Mindezen okok miatt a cég vezetése úgy döntött, hogy Európában is létrehoz egy gyártással foglalkozó telephelyet.

Hogy a váltás a lehető leggyorsabban megtörténjen, nem kezdtek nagyszabású építkezésbe, hanem inkább kibérelték annak a Valentine Pen Company nevű cégnek a Newhaven-ben található telephelyét, amellyel a Parker már korábban is dolgozott együtt. A helyszín annyira bevált, hogy a háború végével a bérbeadó céget - mely saját termékeivel sohasem volt igazán sikeres - a Parker teljes egészében megvásárolta, és ez lett az angliai gyártóbázis.

A termelés komoly ütemben növekedett, és az angol Parker szép lassan képes volt ellátni termékeivel egész Európát. Mivel az immár saját gyárral rendelkező leányvállalat jobban ismerte a helyi piacot, megfelelő döntési jogköröket kapott, és saját fejlesztésű termékeket is készíthetett, ilyen például a kupaknyomós T-Ball Jotter. Emiatt, a később megjelent, számunkra szokványossá vált nyomógombos kivitelű Jottert T-Ball Special Jotter néven árusították. Ez megmagyarázza, hogy miért lehet sok helyen "Special" feliratot találni a Jotter golyóstollak dobozán: nem különkiadásról van szó, egyszerűen Európában így nevezték el a típust.

Az Angliában gyártott tollakon kezdetben "Made in England", a későbbieken "Made in UK" felirat szerepel. Különös ismertetőjegye az ebben az időszakban gyártott Jotter-eknek, hogy nyomógombjuk még nem tartalmaz semmiféle logót és mélyedést, hanem kissé kúpos. A kupakban a költségcsökkentés előtti, sárgaréz menetes alkatrészt találjuk, további fémből készült elemek társaságában. Az írócsúcsot pedig szintén egy finoman megmunkált, a műanyagba a fröccsöntés során rögzített sárgaréz alkatrész veszi körbe. Ezek alapján lehet megállapítani, hogy a képeken szereplő típus jóval korosabb az utolsó képen alatta látható, egyébként ugyancsak Angliában gyártott (2006) darabnál. Ha "Made in England" vagy "Made in UK feliratot" találsz a Jotter golyóstolladon, viseld jó gondját, mert újonnan egyre nehezebb lesz hozzájutni.

Bár inkább a cég történetéhez tartozik, mint a tolléhoz, talán érdemes megjegyezni, hogy 1987-ben a Parker cég központját Janesville-ből áthelyezték a newhaven-i telephelyre. A janesville-i gyár 1999-es bezárását követően pedig a termelés java része is itt folytatódott, miután számos gépsort átszállítottak.

A szivárvány minden színében... (kép innen)

A Jottert az idők során a szivárvány összes színében pompázó műanyag testtel gyártották, egyes források több mint 100 színről számolnak be. Azonban az amerikai gyár bezárása után véglegessé vált a Jotter tollak mai kínálata (rozsdamentes acél, fekete, fehér, piros, kék), és ettől csak különleges esetekben tér el a Parker.

A Gillette, majd Newell-Rubbermaid felvásárlások után a tulajdonos azonban 2007-ben először jelentősen lecsökkentette a termelést, majd 2009-ben halálra is ítélte az angol gyárat, melynek kapuit 2011-ben végleg bezárták. A bontás 2014 májusában kezdődött meg, a cikk írásának idején az épületnek már nyoma sincs. (Képek és videó).

Akkor és most...

A sorozat következő részében egy szokatlanul apró Jotter tollat veszek szemügyre.

Köszönöm N. Péternek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a mintadarabot, és az írás alapjául szolgáló "Parker Jotter - History of an icon" könyvet, melyet minden a témában érdeklődőnek csak ajánlani tudok.

Az íráshoz felhasznált egyéb források:

• A Parker Pen Company rövid története (Carol Walton, Our Newhaven)
• Tony Fischier kiváló oldala

A fene egye meg, már megint elfelejtettem, hogy 2013. március 25-én élesítettem az első bejegyzést, így szerdán betöltötte második évét a blog.

Ennek alkalmából ismét kihagynám az elmúlt év értékelését, és inkább azt szeretném mondani, hogy nagyon örülök, hogy még mindig van energiám új írásokat készíteni, és továbbra is akad, aki ezeket elolvassa. Sőt, az olvasottság nem rohamosan, de azért mégiscsak növekszik, ami külön örömömre szolgál.

Hogy felelőtlen ígéretek nélkül eláruljak valamit a jövőről:

• Jelenleg két cikksorozat is fut (Parker Jotter történelem, Örök garancia), amelyeket igyekszem lehetőségeimhez mérten folytatni.
• Előkészületben van néhány újabb tollteszt. Ezeket egy ideje hanyagolom, de szeretném újra felvenni a fonalat.
• Tervben van a gyűjteményem két komolyabb részének cikksorozatokban történő ismertetése.
• Szeretnék nagyobb teret adni a hazai gyártású/tervezésű "ős-golyóstollak" ("GO" PEN, Biro) bemutatásának, hogy ezeknek legyen nyoma a digitális világban.

Végezetül, szeretném megköszönni minden kedves látogatómnak, aki az elmúlt két évben osztozott a kis hobbimban, és remélem, hogy egyre többen találtok hasznos olvasnivalót ezeken az oldalakon!

Kevés dolog kavarta fel annyira az állóvizet a golyóstollak piacán, mint a hibridtintás tollbetétek megjelenése. Az új megoldás szinte erőfeszítés nélküli írást ígért, és közben mégis élénk, a papírt jól fedő, színes vonalat.

Az egyik igen népszerű tollbetét, mely hibrid tintával van töltve, a Schmidt easyFLOW 9000. A Schmidt egyébként egy olyan gyártó, amely nem csak maga árulja termékeit, hanem számos egyéb cég számára is végez bérgyártást.

A koncepció az lenne, hogy ha valaki úgy gondolja, hogy remek tollat tud faragni, de nem kíván annak belsejével is foglalkozni, akkor vásárolhat a Schmidt-től kész golyóstoll, roller- vagy töltőtoll megoldást, amit a termékébe konnyen beszerelhet. Ennek megfelelően, a külföldön népszerű design termékek jó részében valamilyen Schmidt tollbetétet találunk, sokszor eltérő márkajelzéssel. (Pl. KaWeCo, Retro 51)

Mivel rendszeresen szemlézem az írószer témájú külföldi blogokat, már számos írást olvastam az easyFLOW 9000-ről, és szinte mindegyikben az egekig magasztalták. Szintén pozitív véleményeket lehet találni róla különféle online értékesítőknél is. Bár ez némi gyanúra adhat okot, miután ennyi jót olvastam róla, természetesen én is szerettem volna kipróbálni. Sajnos Magyarországon sehol sem találkoztam eddig vele. Elvileg van egy vállalkozó az országban, aki importálja, de az interneten semmi nyoma, hogy hol, mennyiért, és melyiket lehet kapni, úgyhogy ez zsákutca.

Végül néhány hónapja egy véletlen folytán sikerült egy darabhoz hozzájutnom külföldről. (Köszi Attila!)

Magán a tollbetéten semmilyen felirat nem található, minden jelzést egy ráragasztott matricán találunk. Bár ez az érdemei ből nem von le, nekem a matrica csálén van felragasztva, ami azonnal csökkenti a "minőségérzetet".

Azt már megfigyeltem, hogy a legjobb golyóstollbetétek írócsúcsa rozsdamentes acélból van, amit könnyű felismerni a szürkés színéről, és arról, hogy valószínűleg a megmunkálás módja miatt, azon a részen, ahol szűkülni kezd, körömmel érezhető kis barázdák vannak. No de nem az easyFLOW esetében. Az ötvözet színe is valamivel világosabb, és a felülete is sokkal precízebb, így az írócsúcs külseje inkább fényes, mint durva.

A tinta nagyon sötét kék színű, már-már lilás beütése van. Valóban nagyon könnyen ír, szinte minimális ellenállással csúszkál a papíron. Hosszú tétlenség után is azonnal írni kezd, nyoma sincs a sok golyóstollra jellemző kezdeti halványságnak, akadozásnak, ami határozott pirospontot érdemel. A tinta azonban nedves marad, így 2-3 másodpercig még kissé elkenhető. Írásképe az avatatlan szem számára leginkább filctollhoz hasonlít.

A beszáradást valószínűleg itt is a rugós "self-capping" rendszerrel oldják meg, ami viszont kissé kellemetlenné teszi az írást, mert az irányváltásoknál érezhetően megakad a vonal. Egy idő után biztosan megszokható, de számomra ez a jelenség zavaró.

A másik negatívum, hogy vonalak vastagsága bár az M-es (közepes) hegynek megfelelő, de nagyon egyenetlen. Hol vékony, hol vastag, néhol pedig - például az említett irányváltásoknál - kihagyogat és kis pacákat hagy. Igazán szépen csak az egyenes vonalak néznek ki.

Jelenleg tehát úgy gondolom, hogy ez a tollbetét egyáltalán nem rossz, de nem is váltotta be a hozzá fűzött komoly reményeket.

Szinte mindenki ismeri a híres Parker Jotter golyóstollat, azonban kevesen vannak tisztában vele, hogy milyen komoly történelme is van. Ennek a cikksorozatnak a célja, hogy áttekintse a toll megjelenésének történetét, és sorra vegye a fontosabb változásokat a típus életében, bemutatva, hogy honnan, és milyen úton jutottunk el a mai napig kapható példányokhoz.

A sorozat előző részének témája a továbbfejlesztett külsővel, és az első volfrám-karbid golyóval szerelt változat, az ún. "T-Ball Jotter" volt.

Parker Jotter
Gyártási év: 1958/1960 (?)

Biztos vagyok benne, hogy van az olvasóközönségben olyan, akit meglepetésként ért, hogy a Jotter golyóstollakat nem a Parker termékek világszerte ismert védjegyével, a nyílvessző formájú klipsszel kezdték gyártani. Ha elolvasod ennek a cikksorozatnak a korábbi részeit, azt gondolom könnyen belátható, hogy a golyóstollak megjelenésének viharos körülményei óva intették az akkor már igen nagy nevű gyártót attól, hogy a márkajelzésként használt motívumot meggondolatlan módon, egy vakvágánynak bizonyuló termékre pazarolja, ezzel rombolva saját hírnevét. Egyes vélekedések szerint ugyanezen okból nem került az első Parker golyóstollbetétekre semmiféle felirat, vagy cégjelzés sem.

Maga a nyílvessző egyébként egy Joseph Platt nevű formatervező munkája, akit a Parker a forradalmian új, Golden Arrow nevű töltőtollának megtervezésére kért fel. A típus nevét később Vacuum Filler-re, majd Vacumatic-ra módosították, és végül ezen a néven vált igazán ismertté, és az 1930-as évek legnépszerűbb töltőtollává, a nyílvessző pedig a Parker minőségi tollainak szimbólumává.

A Parker a legolcsóbb termékein azonban nem a nyílvesszőt használta. Ide tartozott például a Parker 21 töltőtoll, amely az igen népszerűnek bizonyuló Parker 51 típus "jóárasított" változata volt, és célközönségébe elsősorban a diákok, és a kispénzű vásárlók tartoztak. Kezdetben a Jotter a Parker 21-től örökölte a klipsz formáját, ahogy az az előző két írásból látszik.

A Jotter sikere azonban hatalmas volt. Évente több milliós eladott példányszámával gyorsan a legjobban fogyó golyóstoll lett a piacon, és a Parker hirtelen azzal a problémával találta magát szembe, hogy hogyan gyártson eleget belőle, hogy mindenkinek jusson.

Meggyőző népszerűsége miatt, a közvélekedés szerint 1958-ban (egy hiteles forrás szerint azonban csak 1960-ban) a Jotter "teljes jogú családtaggá" válhatott, és megkapta a nyílvessző formájú klipszet. Viszont nyilván Neked is feltűnt, hogy a fényképeken szereplő darab nem teljesen szokványos - ezen ugyanis a nyílvessző végéről hiányoznak a tollból készült szárnyak.

Nem tudni pontosan, hogy szándékosan történt, vagy porszem került a gépezetbe, de ilyen, vésett minta nélküli példányok is fellelhetők abból az évből, mikor a váltás történt. Ezek, bár nem egyedi darabok, de kellően kevés maradt fenn belőlük ahhoz, hogy gyűjtők számára, érdekességük miatt nagyobb értéket képviseljenek.

Meglepő módon, később ismét gyártottak véset nélküli klipsszel rendelkező Jottereket, mégpedig 2004-ben és 2005-ben, amikor a Jotter gyártásának 50. évfordulóján a Parker többféle különkiadást kezdett árusítani. (Egy későbbi írásban mutatok be egyet ezek közül.)

Ebben az időszakban az említett, speciális "Jubilee" típusokon kívül számos olcsóbb darabon is fellelhető a múltat idéző akasztó, azonban fontos különbség, hogy a hasonlóságtól függetlenül ezekben a "költségcsökkentés" folyományaképp már műanyag belső alkatrészeket, és a ma szokványos ritka menetet találjuk.

Akkor és most...

A sorozat következő részében egy Angliában gyártott Jotter tollat veszek szemügyre.

Köszönöm N. Péternek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a mintadarabot, és az írás alapjául szolgáló "Parker Jotter - History of an icon" könyvet, melyet minden a témában érdeklődőnek csak ajánlani tudok.

A reklámtollakkal kapcsolatos ellenérzésemnek már korábban hangot adtam, mégpedig azért, mert az olcsó kialakítás, és a gyenge minőségű tollbetét miatt a legtöbb repitollat nem tartom igazán jól használható, megbízható írószernek. Természetesen nekem is van egy halom belőle, többnyire azokat tartom meg, amiket a színe, vagy a formája, esetleg a rányomtatott cégnév miatt különlegesnek tartok. De eszembe nem jutna firkáláson kívül másra használni, így ha szerzek egy-egy újat, akkor az rögtön megy a dobozba, a többi mellé.

Nos, eljött az ideje, hogy revideáljam az álláspontomat. Mondhatnám, így jár az, aki kellő körültekintés nélkül nyilvánít sarkos véleményt, ugyanis kiderült, hogy mint minden más területen, a reklámtoll gyártók között is akadnak olyanok, akik igyekeznek kitűnni a mezőnyből, és maradandót alkotni.

Nagyjából egy éve vettem nevetségesen olcsón egy ismerősnek tűnő, márkajelzés nélküli, szürke műanyag tollat. Megbízhatóan működik, szépen ír, és csak később vettem észre, hogy van egy kicsi, nem túl feltűnő domború felirat rajta: "PRODIR swiss made".

Tudom butaság, de a származási hely alapján mindig van némi előítéletem az egyes termékekkel kapcsolatban. Nem minden kínában gyártott termék gyenge minőségű, és nem minden német cucc van precízen összeszerelve, de azt gondolom, hogy azért ezeknek az országokkal kapcsolatos közvélekedéseknek van némi tapasztalati alapjuk.

Svájcról bugyuta módon a svájci csokoládé, és a híres óráik jutottak eszembe, no meg az egyik kedvenc tollam szintén ott készül, így megnéztem a Prodir weboldalát, és rájöttem, hogy ők bizony kizárólag reklámtollakkal foglalkoznak.

Azon gondolkodtam, hogy valamilyen módon azért mégiscsak helyesbítenem kellene a korábbi álláspontomon, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve írtam egy e-mailt a Prodir-nek, amelyben a termékeik gyártása felől érdeklődtem. Néha írok ilyen rövid leveleket, amikre a magyar cégek valahogy sosem válaszolnak, a külföldiek viszont általában segítőkészek. Most sem volt ez másképp, néhány nap múlva a kelet-európai kereskedelmi vezetőtől, Marco Campana úrtól kaptam kimerítő választ a kérdéseimre.

Leírta, hogy a Prodir idén 40 éve alakult, és jelenleg 250 embert foglalkoztató, reklámtollakat gyártó cég. Ami számomra érdekesebb volt, hogy a tollaiknak minden alkatrésze Svájcban készül, a rugó kivételével. A reklámtoll piacon egyedüliként a tollbetéteiket is maguk gyártják, beleértve tintát, és az írócsúcsot is, amelyet szintén Svájcban, az azonos tulajdonosi körrel rendelkező Premec nevű testvérvállalatuk állít elő.

2011 óta minden legyártott tollban hibridtintás tollbetétet használnak, mert az a céljuk, hogy ne csak reklámhordozó, hanem egyben jól használható írószer is legyen. Tulajdonképpen sosem értettem, hogy ez miért nem jut eszébe a gyártóknak, és a megrendelőknek, de úgy látszik, hogy van, aki gondol rá. Minden legyártott tollat 10 különböző minőségi ellenőrzésnek vetnek alá (sajnos ezeket pontosan nem sikerült megtudnom, hogy miből állnak). A weblapjukon olvastam, hogy a műanyagot a lehető legvastagabbra tervezik, hogy a toll strapabíró legyen, és kellemesen fogható súlyt kapjon. A hibridtintás tollbetétjeik minimum garantált íráshossza 4.000 méter. Úgy számolnak, hogy egy átlagos ember naponta 2-3 méternyit ír, így a tollbetét nagyjából 4-5 évig használható.

Kutatásaik szerint egy reklámtoll azért rendkívül hatékony hirdetési feület, mert olcsó használati tárgyként igen gyakran cserél gazdát. Például csupán 1.000 darab legyártott toll esetében több mint 10.000 olyan embert számoltak össze, aki végül használta ezeket, a tollak 4-5 éves életciklusa alatt.

Tapasztalataim alapján a repi termékek esetében a megrendelő általában egy katalógusból választja ki a márkajelzés nélküli terméket, majd azt egy másik cég feliratozza. A gyűjteményemben található, ránézésre is olcsóbb darabok jó részéről a felirat rövid használat után szépen le is kopott. A Prodir tulajdonosának azonban az az alapelve, hogy a reklámtoll előállítási költségének kevesebb mint a felét teszi ki a feliratozás, de a megrendelő számára ez sokkal magasabb értéket képvisel, mint a toll árának a fele. Ezért, hogy a felirat minőségét garantálni tudják, a Prodir nem árulja az írószereit felirat nélkül, hanem saját nyomdájukban helyezik rá azt, a megrendelő igényei alapján. A tollakat így gyakorlatilag közvetlenül a gyártótól, felirattal együtt kapja meg a vásárló, de mindig egy hozzá közeli viszonteladón keresztül, aki segít a kommunikációban és az igények pontos egyeztetésében.

A kérdéseim megválaszolásán felül Marco felajánlotta, hogy küld a tollaikból egy mintacsomagot, hogy ki tudjam próbálni mindet, és ne csak az az egy darab szerepeljen a cikkben, amiből az egész történet elindult. (Ez az első alkalom a blog életében, hogy valaki mintadarabokat biztosít!) Szóval akkor lássuk a kínálatot, hátha van olyan olvasóm, aki éppen repitoll vásárlásán gondolkodik.

Prodir DS1

A DS1 egy egyszerű, csavarós golyóstoll, aminek a klipsze nem a toll oldalához van rögzítve, hanem egy hurkon keresztül, a tolltest folytatása. Tetszik a formája, és az egyszerűsége, de a mechanika néha egy kicsit akadozik. 

A típusnak számomra az a különlegessége, hogy a végén található hurokba igény esetén rendelhető egy orsó formájú kis műanyagbetét, amelyet a gyártó "dot"-nak nevez. Szerintem hívjuk ezt magyarul bigyónak. A képen nem látszik, de a klipsz amúgy elég merev, így szerintem nem utólag rakják bele, hanem a gyártás közben.

A bigyóra is lehet kérni mintát vagy feliratot, és lehet más szinű mint a toll, amivel szuper kombinációkat lehet alkotni. Nekem viszont az jutott eszembe, hogy milyen remek ötlet lenne a bigyót gumiból, vagy szilikonból, esetleg üregesre gyártani, hogy egy kicsit összenyomható legyen, és az ember folyamatosan babrálhassa.

A "bigyó" elnevezési, és a gumis bigyó ötletét szabadon a Prodir rendelkezésére bocsátom, amennyiben szerveznek nekem egy látogatást a Premec gyártóüzemébe. :-)

Prodir DS2

A DS2 egyik végén elkeskenyedő végő toll, amelynek a nyomógombja azonban szögletes, és kétoldalt egészen a klipsz feléig lelóg. A formája nem csúnya, de elég fura, nekem kevésbé jön be, valószínűleg valami kontrasztosabb, többszínű változattal fel lehetne dobni.

Ezt leszámítva nincs panaszom, korrektül működik.

Prodir DS3 és DS3.1

A DS3 formáját jól ismerem. A típust 1989 óta gyártják változatlan kivitelben. Valószínűleg népszerűsége okán már több koppintással is találkoztam, a gyűjteményemben is van 2-3 szinte teljesen ugyanilyen, de nem Prodir által gyártott csavarós toll.

A DS3.1 egy kissé módosított változat. A marketingesek szerint időnként muszáj változtatni, hogy a vásárló ne unja meg a terméket, a szakirodalomban ezt szokták "facelift" néven emlegetni. Nincs is baj vele, bár szerintem igazán lényeges különbség nincs az eredetihez képest.

Mindkettőnek kifogástalan, simán járó mechanikája van.

Prodir DS4

A DS4 letisztult formájú nyomógombos toll. A mintadarab azúrkék (?) színe miatt különösen tetszik. Egy dolog emeli ki a többi közül, mégpedig a két vége közötti kontraszt. A gomb felőli oldalán minden szögletes, a hegy felőli vége pedig teljesen kerek, hasonló a jó öreg műanyag négyszínű tolléhoz. Valahogy az én szememben ez nem annyira illik a szögleges klipszhez, és nyomógombhoz, és egy kicsit bugyután mutat, ahogy az írócsúcs kilóg belőle..

A mechanika szuper, a nyomógomb rugózott.

Prodir DS5

A DS5 szintén nagyon népszerű lehet, mert ebből is láttam már többféle koppintást. A szivar formát, és a túlméretezett, lapos klipszet nehéz összekeverni bármi mással.

A mintadarab színe nekem nem annyira jön be, de amúgy formáját tekintve tetszetős darab. Simán el tudnám rajta képzelni a cégem logóját.

Prodir DS7

A DS7 ugyanazt a szivar formát kapta, mint a DS6, de a klipsz vizslafül módjára borul a tolltestre, és nem elcsavarva kell működtetni, hanem van egy kis gomb, amivel a hegy visszahúzható.

Alapvetően az ilyen gombbal visszahúzható tollakat praktikusnak gondolom (pl. Fisher AG-7), hiszen egy rugózott nyomógombos tollnál az ember sosem tudhatja biztosan, hogy kint van-e a hegy, vagy nem, ennek pedig komoly következményei lehetnek, mint például ruhák károsítása, hátvakarás közben nonfiguratív rajzok készítése, stb. Azonban ebben az esetben a toll közepén éktelenkedő "szakadék", és a nyomógomb helye miatt kifejezetten csúnyának találom ezt a tollat, és talán ez tetszik a legkevésbé a csomagból.

Prodir DS8

A DS8 minta színe nem túl szerencsés, de a formája telitalálat. Az eddigi tollak mind hengeres formájúak voltak, ennek viszont lekerekített háromszög alakú a profilja. Nagyon kényelmes megfogni, és a kinézete is szolid, mégis elegáns. Megkockáztatom, hogy ez hagyományos (nem reklám) golyóstollként is példásan megállná a helyét, és megfelelő anyagválasztással kifejezetten elegáns.

A nyomógomb nagyon kellemesen jár. A formáját tekintve ez az abszolút kedvencem mind közül.

Prodir DS9

A DS9 a Prodir új büszkesége. A típus idén januárban debütált, így az elsők között kaptam belőle mintát (a többi fotón is látható szürke papír dobozban érkezett). Kifejezetten felhívják a forma aszimmetriájára a figyelmet, ami szerintem is nagyon érdekes, és igen vonzóvá teszi a tollat, pedig alapvetően a letisztult vonalakat szeretem.

Nyilván szeretnék felkelteni a figyelmet, azért érkezett a mintadarab a "lenyugvó nap narancs" színében. Megértem a dolgot, bár így a képeket nézve kicsit zavaró, inkább a látóideg elleni merényletre láthatósági mellényre hajaz. Élőben egyébként nem olyan vészes mint a képeken.

No de ha már ilyen szép kontrasztos darabot küldtek, a segítségével figyelmetekbe ajánlanék egy apróságot, amely szinte az összes Prodir tollon tetten érhető, és szerintem mindenképpen díjat érdemelne. A menetnél, ahol a toll szétcsavarható, az egyik felén egy iciri-piciri bütyök van, míg a másik oldalon a végállásnál egy kis mélyedés. Így magától soha nem csavarodik szét, és pontosan tudod, hogy összerakáskor meddig kell forgatni. 

Ahogyan látható, a gyártó ígéretéhez híven valóban meglehetősen vastag műanyagból készült a tolltest, kivehető a speciális formátumú Floating Ball hibridtintás tollbetét, és az egyetlen nem Svájcban készülő alkatrészként a műanyag bevonatos, minőségi rugó is.

Prodir ES1

Az ES1 egy matt, csúszásmentes felületű, lekerekített háromszög profilú toll, amelyben azonban nem cserélhető a tollbetét.

A típus a cikk írásának idején már nem szerepel a Prodir weboldalán. Nem tudom, hogy átnevezik, vagy megszűnik, de azt igen, hogy hamarosan befejezik a nem cserélhető betétes tollak gyártását.

Prodir ES2

Az ES2 nagyon hasonló az ES1-hez. Szintén nem cserélhető a betét, de a csúszásmentes bevonat helyett ez sima műanyagból készült, és különálló, fémlemezből készülő klipszet kapott. 

Floating Ball tollbetét

Ha nem untad meg, és idáig eljutottál az olvasásban, akkor a végére maradt, de rendkívül fontos elem, a tollbetét. Ahogy korábban írtam, a Prodir már jópár éve kizárólag az ún. Floating Ball márkanevű hibridtintás betétet használja minden tollában. 

Remekül ír, nem pacáz, nem hagy ki, és a tintája is gyorsan szárad. Nem mondanám meg róla, hogy hibridtintás, de ez valószínűleg azért lehet, mert nem bőséges tintával ír, hanem kicsit szárazon, mint egy normál golyóstoll. Az egyetlen probléma amit észrevettem, hogy más hibridtintás tollakhoz hasonlóan kicsit lassan indul meg a tinta.

A műanyag tollbetét egyébként a hagyományos "koronás" G2 formátum is lehetne, de ez esetben a korona helyén egy speciális végződés van. Sajnálatos, de talán a gyártó szempontjából érthető módon ez megakadályozza, hogy az amúgy kiváló betétet más tollban használd, viszont maguk a tollak remekül működnek koronás betéttel is. 

Teljesen szubjektív tetszési sorrend

1. DS8
2. DS3 és DS3.1
3. DS9
4. ES1
5. ES2
6. DS1
7. DS5
8. DS4
9. DS2
10. DS7

A Prodir azt tanácsolta, hogy ha valaki Magyarországon szeretné a termékeiket beszerezni, a Gift Heaven-hez bátran fordulhat. A cikk elkészítéséhez a Facebook-on Ők is felajánlották a segítségüket. Minden bizonnyal a megrendelőik számára is hasonlóan segítőkészek, emiatt csak ajánlani tudom őket.

A cikkben szereplő tollakat a Prodir az én megkeresésemre válaszul, térítésmentesen biztosította, amit ezúton is köszönök Nekik. A leírtak teljes mértékben a saját véleményemet tükrözik, és ezért senkitől semmilyen anyagi, vagy egyéb ellenszolgáltatást nem kaptam. Szeretném leszögezni, hogy ez egy golyóstoll blog, így engem elsősorban a tollak minősége, használati értéke, és a gyártásuk érdekel, és nem kívánok egyetlen gyártó szócsöve sem lenni.

Szinte mindenki ismeri a híres Parker Jotter golyóstollat, azonban kevesen vannak tisztában vele, hogy milyen komoly történelme is van. Ennek a cikksorozatnak a célja, hogy áttekintse a toll megjelenésének történetét, és sorra vegye a fontosabb változásokat a típus életében, bemutatva, hogy honnan, és milyen úton jutottunk el a mai napig kapható példányokhoz.

A sorozat előző részének témája az első bolti forgalomban elérhető változat, az ún. "First Year" Jotter, és a Parker megjelenése a golyóstollak piacán.

Parker "T-Ball" Jotter
Gyártási év: 1956-1958/1960 (?)

Megjegyzés: Valójában a most bemutatott típust már két évvel a Jotter megjelenése után elkezdték gyártani, még jóval a T-Ball tollbetét előtt. Azért ismeretes mégis ezen a néven, mert éppen ez a típus volt gyártásban, amikor piacra dobták az említett különleges betétet, és ezután magát a tollat is T-Ball Jotterként kezdte aposztrofálni a gyártó.

Formai változások

A Jotter rendkívüli sikerességének okán a Parker hirdetési részlegének komoly fejtörést okozott, hogy a barázdált műanyag tolltesten hogyan helyezzenek el reklámfeliratokat, és a gravírozás is nehézségekbe ütközött.

A nagyszabású fejlesztések során először a nylon alapanyagot cserélték le, majd 1956-tól a tolltestet barázdák nélkül kezdték gyártani. Egy dologgal azonban nem számoltak: a kevésbé strapabíró műanyagból készült tolltest nem viselte jól, hogy a nyílás belső oldalának írás közben nekifeszül a fém tollbetét, így egy idő után az anyag elfáradt, és szétrepedt. Ezért 1957-től megjelent az azóta is használt kis fém orr-rész, amely írás közben körbeveszi az írócsúcsot. Az azt jelenti, hogy előfordulnak olyan, 1956-ban gyártott Jotterek is, amelyek sima műanyag felületűek, de nincs a végükön fém karika.

A barázdák "kisimításával" nagyjából egyidőben lecserélték a klipszet is, mégpedig egy középen kissé kidomborodó éllel gyártott, lapos, kard formájú csíptetőre (ún. "ridge clip"). Azért, hogy a klipsz "belekapaszkodjon" az anyagba, melyre rátették, a belső oldalán először egy fémből készült félgömb, majd később egy egész gömb volt található.

Akkor és most...

A T-Ball tollbetét

Ahogyan az előző írásból kiderült, a kezdeti golyóstollakkal kapcsolatos problémák nagy része a pontatlan működésből fakadt, amelyeket az írócsúcs és a golyó gyenge megmunkálása, idő előtti elhasználódása, és a tinta nem megfelelő összetétele okozott. A világháborúból visszamaradt 1 mm körüli sima csapágygolyókon, amelyeket akkoriban a golyóstollakban használtak, az elnagyolt kialakítás matt gyárilag, vagy a használatból fakadóan kis bemaródások, laposodások alakultak ki, emiatt nem mindig gördültek megfelelően a papíron, illetve a felületi hibák miatt megszorultak, ezzel befejezve a tollbetét életciklusát.

A Parker komoly energiát fordított arra, hogy ezeken a területeken tökéletesítse termékét, volt azonban egy olyan eset, amelyben az első általuk gyártott tollbetétek sem remekeltek, mégpedig a sima, csúszós, vagy szennyezett felületre történő írás, ahol minden golyóstoll kihagyott időnként. (Gondoljunk például a színes magazinok fényes lapjaira, vagy esetleg a fényképekhez hasonló felületre.)

A probléma megoldását ígérve mutatták be 1957-ben a Parker T-Ball tollbetétet. A golyóstollgyártók ekkor már régóta próbálkoztak valamiféle mintázatot felvinni az írócsúcsban található golyóra, azonban ezt vagy nem sikerült tartós módon megvalósítani és a minta gyorsan lekopott, vagy épp ellenkezőleg, túl ellenálló lett, és hamar tönkretette a foglalatát.

Parker T-Ball tollbetét

A Parker azonban más módszert választott. Nem a szokásos módon elkészített, sima acélgolyóra vittek fel utólag mintázatot, hanem volfrám-karbidból, fémzsugorítással (apró fémrészecskéket magas hőmérsékleten összepréselve) majd csiszolással egy anyagában lyukacsos, gyémántot megközelítő keménységű, de mégis inkább fémből készült szivacshoz, vagy kockacukorhoz hasonló szerkezetű golyót állítottak elő. Ez volt az első olyan golyó, amit kifejezetten tollakban történő felhasználásra gyártottak. Nagy szilárdsága ellenére gyakorlatilag térfogatának a felét levegő tette ki.

Kép a golyó felületéről az interneten elérhető szabadalmi leírásból

A kivitel egyértelműen jobban működött, mint a korábbi megoldások. A golyó felületén és belsejében található számos kis mélyedés és az azokat összekötő csatornák több mint 150-szer annyi tintát tároltak, mint amennyi a hagyományos acélgolyó felületén elfért. Ezen kívül a golyó immáron nem rákente a papírra a tintát írás közben, hanem - mivel a felület egyenetlenségei beleakadtak a papírba - egyszerűen rányomtatta miközben gördült.

A kiváló működés mellett természetesen - a Parkerhez méltó módon - igen komoly reklámot is csináltak az új terméknek. A termékbejelentés alkalmából összehívott újságírók mindegyike megkapta az új típusú golyó 15 centiméteresre nagyított mását, amelyen keresztül lehetett fújni a cigarettafüstöt. Az ezután induló reklámkampányra közel 1 millió dollárt fordítottak.

Ráadásul a korábbi $2.95 árat nemhogy megemelték volna, hanem lecsökkentették $1.95-re, és mellé 1 éves garanciát vállaltak a tollbetétre, melynek ára ekkor 79 cent volt. A T-Ball Jotter emiatt igen komoly sikert aratott, többek között a szülők körében, akik rengeteget vásároltak belőle gyerekeiknek iskolakezdésre.

Csak később derült ki, hogy a T-Ball tollbetét golyója annyira jól sikerült, hogy ha a vásárló túl erősen nyomta a papírra írás közben a tollat, akkor a bronzból készült írócsúcs (a képen jól kivehető) még a tollbetét kifogyása előtt túlságosan elkopott, a golyó meglazult a foglalatban, és így a szükségesnél nagyobb mennyiségű tintát vitt a papírra. Ennek megoldásáról egy későbbi részben lesz szó.

A sorozat következő részében az első olyan Jotter golyóstollat veszem szemügyre, amelynek nyíl formájú az akasztója.

Köszönöm N. Péternek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a mintadarabot, és az írás alapjául szolgáló "Parker Jotter - History of an icon" könyvet, melyet minden a témában érdeklődőnek csak ajánlani tudok.

A képre kattintva nagyítható!

GO-PEN golyóstollunkat a közönség dícséri

Jobb a legjobb külföldinél, mert nemes anyagból komoly precíziós munkával készített, egyedülállóan elmés, egyszerű szerkezete van, amely üzembiztosan ír hajszálvékony vonalakat érdes, sőt szívóképes papírra, fára, bőrre egyaránt jól ír.

Megbízható, gyors és költségmentes vevőszolgálat.

Minden hibás, vagy kiírt darabot, illetve tartályt a kereskedő cserélhet, mert azért tőlünk újat kap.

Tökéletes átíróeszköz

A magyarországi gyártás alapjául szolgáló magyar szabadalmak:

1200 37 (BÍRÓ) 1938, 1376 82 (BÍRÓ) 1938, B 133 16 (BÍRÓ) 1938, G 247 (GOY) 1947, G 10252 (GOY) 1947, G 10292 (GOY) 1947, G 10294 (GOY) 1947

Goy Andor, a modern golyóstoll egyik feltalálója

A hirdetésről készült képért köszönet Kovács Zoltánnak. A hirdetés a Papír és Írószer újságban jelent meg, 1947-ben. Goy Andor fényképéért köszönet Baloghné Goy Krisztinának.

Bár eddig még csak egy alkalommal volt szó ceruzáról a blogon, mindenképpen ajánlom a figyelmetekbe az OzoneNetwork ismeretterjesztő videóját a témában, amelyben a cseh Koh-I-Noor gyárba kalauzolnak minket.

Általában kissé negatívan állok a hazai gyártású műsorokhoz, de ez a sorozat egyszerűen zseniális. Megfelelően részletes, nagyon érdekes, és nem annyira sablonos, mint a "How Its Made" és klónjai. Le a kalappal a készítők előtt. (Egy korábbi adást például az ICO gyárában forgattak.)