Biztos vagyok benne, hogy nincs Magyarországon "retróbb" golyóstoll az ún. folyadékos vagy úszós tollaknál. Egy bizonyos életkor fölött azonnal mindenki felismeri, és még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne kedvelte volna. Süt róla, hogy egyfajta generációs emlék, mint a nyaralás a Balatonon, vagy a Kacsamesék megszakítása Antall József halála napján.
Persze sokmindent lehet szeretni rajta. A színes műanyag tolltest, a jópofa ábrák, és persze a benne található mozgó tárgy úsztatásával, a toll billegtetésével elpocsékolt eltöltött percek mind mind hozzátartoznak a folyadékos tollakhoz. Ja, és írni is lehet vele! Abszolút nem hátrány egy golyóstoll esetében.
A minták között megtaláljuk a népszerű magyarországi kiránduló- és üdülőhelyeket, nagyobb városokat, meséket, futballcsapatokat, és néhány korabeli vállalatot is. Az úszkáló figurákból is igen nagy a választék, láttam már kirándulócsoportot, fürdőzőket, focistát, különféle járműveket, mesefigurákat, céglogót, stb. Saját kutatásaim alapján olyan 50 féle kivitel biztosan létezik a tollból, és ennél még több is lehet, ha beleszámoljuk a háttér, és úszkáló figura esetleges variációit - például a Mézga család esetében többféle szereplővel is készítették.
Honnan származnak ezek a tollak? Ki gyártotta őket? Sajnos nem tudom, még a pontos nevüket sem ismerem. Annyi bizonyos, hogy az alap ötlet valahonnan külföldről származik, és egészen biztos vagyok abban, hogy Magyarországon gyártották a tollakat, valamikor a 70-es, 80-as években. A betét alapján azt gondolom, hogy a Pax-hoz, és a szintén közismert rokonához, a vetkőzős tollhoz hasonlóan ezek is Szentendréről származnak, a PEVDI tollüzeméből, de ez csak spekuláció, és lehet hogy helytelen következtetéseken alapul.
Mai szemmel talán kicsit nevetséges megoldás, hogy az íráshoz a toll hegy felőli végét kell elcsavarni. Lehet rajta érezni, hogy nem mai gyártmány: a hitvány, vékony műanyag kissé olcsó érzést kelt, miközben csavargatjuk. Ahogy a tollbetét vége előbújik, abbahagyhatjuk a csavarást, és lehet vele írni. Ha szeretnénk visszahúzni a hegyet, akkor természetesen a másik irányba kell forgatni.
Ha viszont tovább tekerjük, még enged egy kicsit, majd mikor már olyan másfél centire kilóg a tollbetét, megakad. Ebben az állapotában lehet betétet cserélni, egyszerűen meg kell ragadni, és kihúzni a régi tollbetétet, majd visszadugni a helyére az újat. A szabványos, "D1" méretű pótbetétet a legtöbb írószerboltban megtaláljuk.
Annak idején mindenkit érdekelt, hogy hogyan működik ez a toll. Na nem az írásra alkalmas része, hanem az úszkálós. Az egyik ismerősöm találóan úgy fogalmazta meg, hogy amelyik toll nem a szemétbe került, az bizonyosan két tégla között végezte.
Nos, most lerátom a leplet a nagy titokról. A műgyantából készült áttetsző test belsejében csak egy keskeny, egyenes falú üreg van. Az egyik oldalára belülről felragasztották a hátteret és a feliratot tartalmazó mintát, majd eléhelyeztek egy áttetsző, vékony műanyag lemezkét, melyen az úszkáló figura található. Azután az üreget olajjal (valószínűleg paraffinolaj) töltötték meg, és légmentesen lezárták.
Sajnos a technológia nem 100%-os, mert néhány tollban a mintát tartalmazó matrica levált, és hullámosodott, ami megakasztja az úszkáló figurát. Más tollaknál pedig a lezárás nem sikerült igazán jól, mert az olaj szivárog, és így apró buborékok keletkeznek. Amíg kicsik, nem okoznak gondot, de mikor már nagyobbak, szintén gátolják a figura mozgását. Az olajnak egyébként jellegzetes, szúrós szaga van.
Természetesen ilyen tollakhoz bolti forgalomban már nagyon régóta nem lehet hozzájutni, ezért igazi ritkaságnak számítanak.
Tetszenek a retró cikkek? Vagy inkább porosodjanak tovább a szekrény mélyén ezek az ócskaságok? Esetleg volt ilyened? Szólj hozzá a cikkhez itt, vagy Facebookon!
