Golyóstoll blog

Teljesen meg is feledkeztem róla, de így utólag szeretném pótolni, hogy a blog elmúlt egy éves. 2013. március 25-én élesítettem az első bejegyzést, amelyet gyors egymásutánban még néhány alapozó cikk követett. Nem szeretném hosszasan elemezgetni az elmúlt évet, de azért néhány dolgot leírok, hátha valaki kíváncsi rá.

Miután némi habozás után elindítottam ezt a blogot, úgy gondoltam, hogy főleg tolltesztekről fog szólni. Rövid számolás után arra jutottam, hogy kevesebb mint egy év alatt elfogynak majd a teszt darabjaim, aztán utána fogalmam sincs, hogy miről fogok írni. Nos, ez nem így lett, még mindig van egy halom olyan mindennapi, és jónéhány különleges íróeszközöm, amelyről szeretnék mesélni. Arról nem is beszélve, hogy a gyűjteményem nem vészes ütemben, de azért mégiscsak növekszik, hiszen innen-onnan, családból, barátoktól, érkeznek ajándékba szánt darabok, meg persze vásárolok is néhanapján. A tesztek mellett rengeteg téma jutott eszembe, amiről szívesen megosztottam a gondolataimat, és akkor még bele sem kezdtem az egyéb érdekes írószerek világába.

Az első néhány cikkben kínosan igyekeztem nagyon objektíven fogalmazni, de aztán szép lassan az írásokon kezdett átszűrődni a személyiségem, vagy legalábbis így visszaolvasva számomra úgy tűnik. Meg kell mondjam, egy kicsit sem bántam meg a dolgot, és igyekszem ebben a szellemben folytatni.

A tervem kezdetben az volt, hogy heti 1-2 bejegyzés készüljön, esetleg ha eszembe jut valami érdekes apróság hétvégén, akkor azt kiposztolom. Ez mostanra eléggé rendszertelenné vált, hiszen egyéb elfoglaltságaim miatt nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy eredetileg elterveztem, de azt gondolom beállt egy egészségesebb számra. Nem szeretnék mentegetőzni, mert úgy vélem, ha ide jut a dolog, akkor már rég megette a fene.

Végezetül, szeretném megköszönni minden kedves látogatómnak, aki az elmúlt egy évben osztozott a kis hobbimban, és remélem, hogy egyre többen találtok hasznos olvasnivalót ezeken az oldalakon!

Bízom benne, hogy tetszettek az eddigi retró bejegyzések, amelyekben olyan régi, magyar gyártású tollakat mutattam be, amik néhány olvasó számára ismerősek lehetnek. Bár még van néhány hasonló darab a tarsolyomban, most mégis egy külföldi tollat szeretnék bemutatni, ami azért került a retró kategóriába, mert már réges rég nem lehet kapni, így antikvitásnak számít. A pontos árát nem tudom, de fénykorában biztosan nem két fillérbe került.

Az, hogy ez az írás pont március 15-én született, teljesen véletlen, de ha már így esett, vehetitek egyfajta tiltakozásnak a politika ellen, amely tönkreteszi a Nemzeti ünnepet.

Nem is húzom tovább az időt: a mai vendég a CARAN d'ACHE Madison nevű kollekciójának golyóstolla. Ahogy említettem, a Madison sorozatot már nem gyártják, de nem szüntették meg, hanem újratervezték, és ma is kaphatóak hasonló stílusú írószerek Madison néven. A két termékvonalat a megkülönböztetés végett gyakran Madison 1-nek és Madison 2-nek nevezik, persze nem hivatalosan.

A CARAN d'ACHE itthon kevésbé ismert, de a luxuskategóriában jól csengő márkanév. Egy svájci cégről van szó, amely Genfben működik. Elődje az Ecridor ceruzagyár volt, melyet 1915-ben vásárolt meg egy Arnold Schweitzer nevű vállalkozó. Cégének egy francia képregényrajzoló után adta a Caran d'Ache nevet, ami oroszul - karandash - ceruzát jelent. (Mellesleg egy nagyon híres orosz bohóc művészneve is volt.) A vállalat jelenleg a svájci Reiser és Hübscher családok tulajdonában van.

Ma a CARAN d'ACHE főleg luxuskategóriás írószereket (golyóstollakat, töltőtollakat, rollertollakat és töltőceruzákat, különböző kollekciók részeként), művészkellékeket (ceruzákat, festékeket, ecseteket, stb.) és divatkiegészítőket gyárt. A gyártásról korábban linkeltem egy videót, illetve a cég olcsóbb termékei közül való az egyik kedvenc golyóstollam, a 849-es, amely már szerepelt a blogon.

A toll igényes papír dobozán, és a tartóján természetesen ki van hangsúlyozva, hogy ez svájci termék. A tartóban a tollon kívül megtaláljuk az egyes országokban található képviseletek listáját (ezen Magyarország nem szerepel), illetve egy kis füzetet, amely leírja a garancia feltételeit, és használati utasítást tartalmaz.

Nemzetközi garancia

Ez a CARAN d'ACHE írószer garanciával rendelkezik, mely vonatkozik mindenfajta gyártási hibára, amennyiben:
- nem áll fenn a nem megfelelő használat, nem ütögették, stb.
- nem került szétszedésre, kivéve a használati utasításban megfogalmazottak szerint.

Amennyiben az Ön írószere nem megfelelően működik, küldje el ajánlott levélként, írja rá hogy "javításra", a következők egyikéhez:
- a legközelebbi CARAN d'ACHE kereskedő, vagy szervizközpont
- CARAN d'ACHE, P.O. Box 169, CH-1226 Thônex Genéve

Kérjük adja meg teljes nevét és címét, valamint írja le röviden a problémát. Az írószert a lehető legrövidebb időn belül visszaküldjük. A garancia alá tartozó javítások díjmentesek.

A tartóban ezen kívül találunk még egy biztosítási kötvényt is. Mivel más toll esetében ilyesmivel nem találkoztam, az érdekesség kedvéért lefordítottam a benne található szöveget. (Előre is elnézést, nem szoktam jogi szöveget fordítani, nem biztos hogy a megfogalmazás jogilag szabatos lett.)

A CARAN D'ACHE LOPÁS ELLENI BIZTOSÍTÁS FELTÉTELEI

A biztosítási kötvényen szereplő golyóstoll, töltőtoll, filctoll vagy mechanikus ceruza a vásárlás dátumától számított egy évig biztosítva van lopás ellen az egész világon, kivéve Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Lengyelország, Románia, Szovjetunió és Kelet-Németország területét. A biztosítás nem vonakozik a sztrájk, polgárháború, forradalom, felkelés, elkobzás vagy katonai igénybevétel által közvetlen vagy közvetett módon okozott veszteségre.

A toll ellopása esetén a tulajdonos számára a CARAN D'ACHE az eredetivel megegyező típusú tollat biztosít. A gravírozásból, postázásból, vámból és bármilyen más adóból vagy importhoz kapcsolódó kötelezettségből fakadó költségeket a tulajdonos viseli. A klipszre rögzített medalion nem kerül cserélésre. A csere darab nincs biztosítva lopás ellen.

Lopás esetén a tulajdonos kötelessége:
- minden lehetőséget megragadni az ellopott toll visszaszerzésére
- Jelezze azt a CARAN D'ACHE, P.O. Box 169, 1226 THONEX-GENEVA címre, a lopástól számított 10 napon belül, a kitöltött biztosítási kötvény, és az eset részleteit tartalmazó levél kíséretében. Amennyiben lehetséges, csatoljon rendőrségi jegyzőkönyvet, vagy az értesített rendőrkapitányság nevét.

Minden hamis, vagy csalási célú kárpótlási kérelem automatikusan érvényteleníti a biztosítást, és jogi lépéseket vonhat maga után a kérelmezővel szemben.

A vásárló elfogadja, hogy a csere biztosítással kapcsolatos mindenfajta vitában Genf számít joghatóságnak.

FONTOS:

Kérjük a megvásárláskor ellenőrizze, hogy a tollon található sorozatszámot az eladó helyesen felvezette a biztosítási kötvényre. Ez a részlet a legfontosabb a biztosítás érvényességének szempontjából. Amennyiben szükséges, kérjük töltse ki Ön.

A kötvényen látszik, hogy ezt a tollat 1991. január 18-án adták el, a baloldali pecsét alapján valószínűleg a svájci központban. Ennek az lehet az oka, hogy a tollat egy svájci cég gravíroztatta, és adta ajándékba ügyfeleinek. Szintén ebből fakadhat, hogy a dobozra ragasztott típus (0875.785) nem teljesen egyezik a kötvényre írt típussal. A toll sorszámát - amely szétcsavarás után a menet alatt található - sem írták rá a kötvényre.

A sok körítés után lássuk a tollat. Egy meglehetősen vékony, nőies kinézetű golyóstollról van szó, amelynek ugyan van gomb a végén, de nem megnyomni kell, ha írni akarunk, hanem elcsavarni. A vékony kialakítás nem jelenti az, hogy ha kézbe vesszük, hitványnak tűnne, és ez leginkább annak köszönhető, hogy a toll elég nehéz. Kb. 22 grammot nyom, ami majdnem kétszer annyi, mint egy acél Parker Jotter. Visszatérve a formára, a körvonalait tekintve emlékeztet a Parker Classic-ra, de ez tényleg csak távoli hasonlóság.

A klipsz vékony, és nagyon rugalmas, a különlegessége pedig a képen látható kis kereszt forma, ami engem leginkább a kardokon található keresztvasra emlékeztet. Ez az apró részlet emeli ki a tollat a számos hasonló típus közül.

Ahogy a képen is látható, az aranyozás kevésbé állta ki az idő vasfogát, és elkezdett csúnyán foltosodni. Mivel nem vagyok jártas a metallurgiában, fogalmam sincs, hogy mitől lehet ez a bosszantó jelenség, és hogy lehet megszüntetni. Az interneten annyit találtam, hogy az arany bevonaton ún. "tarnish" képződött, és valamilyen speciális kendővel, vagy radírozással lehet eltüntetni. (A radírozást próbaképp egy kisebb részen megnéztem, és valóban hatásos volt, de mivel félek, hogy tönkreteszem vele a bevonatot, inkább így hagytam.)

A toll végén éppen akkora nyílás van, hogy a hegy kényelmesen kiférjen, ami engem speciel gyönyörködtet, és megakadályozza, hogy írás közben a hegy nekikoccanjon a szélének.

A toll szétcsavarásával megtaláljuk benne a CARAN d'ACHE "Goliath" tollbetétjét, amely a gyártó szerint 8 kilométernyi vonalat képes húzni, és ezzel 600 darab A4-es lap teleírására alkalmas. Gyárilag kék színű, medium vastagságú tollbetét volt benne, amit megtartottam, mivel a feliratozása időközben megváltozott, és úgy ítéltem meg, hogy a tollat megőrzöm eredeti állapotában.

Mivel a korábban említett CARAN d'ACHE 849-es toll is használható a Parker féle koronás "G2" betétekkel, kíváncsiságból belepróbáltam ebbe is egyet, és nagy meglepetésemre tökéletesen működik. A tollban található mechanika ugyanis úgy van kialakírva, hogy a gyártó saját betétjén kívül passzoljon bele a koronás betét is.

A hozzáállásról igazán példát vehetnének más cégek is. Számomra ennek az az üzenete, hogy a gyártó elég magabiztos a saját termékével kapcsolatban, és ránk bízza a döntést, hogy meg akarjuk-e a fizetni a márkát/minőséget, vagy mást használunk. A Goliath betét egyébként tényleg remek, acél heggyel és volfrám-karbid golyóval van szerelve, valamint háromféle (fine, medium, broad) vastagságban kapható, viszont kifejezetten drága, ahol eddig láttam, ott 2.000 Ft fölött volt az ára.

A minőséget számomra mi sem jelzi jobban, mint hogy hiába több mint 23 éves, a tollbetét még mindig fog. Nem mondom, hogy csodálatos érzés írni vele, mert elég jól lehet érezni, és látni is, hogy a tinta kissé már száraz, de folyamatosan, és korához képest szépen ír. A "korához képest" itt azt jelenti, hogy ha vennék a boltban egy tollbetétet, és így fogna, akkor azért azt kicserélném.

A képen az összehasonlítás kedvéért két Goliath betétet probáltam ki, hogy látható legyen a színbeli különbség. Természetesen a 2012-ben vásárolt tollbetét vajpuhán, szinte akadálymentesen ír.

Tetszenek a retró cikkek? Vagy inkább porosodjanak tovább a szekrény mélyén ezek az ócskaságok? Várom a véleményeket a hozzászólások között, vagy a Facebookon!

Ahogy azt már többször említettem, a Fisher Space Pen tollak meglehetősen ismertek, és nagy népszerűségnek örvendenek a golyóstoll kedvelők körében. Korábban már linkeltem videókat a gyártásról, illetve felajánlottam, hogy a kérdéseiteket továbbítom a gyártásban korábban tevékenykedő úr felé.

Sajnos azonban nem számítottam arra, hogy a blog látogatói meglehetősen félénkek, vagy mégsem érdekel benneteket a téma, ezért nem volt túljelentkezés a kérdések tekintetében. Sebaj, megkérdeztem én, ami eszembe juitott. Alább olvashatjátok a kérdéseimet, és a rá kapott válaszokat, természetesen lefordítva.

A válaszokért szeretnék köszönetet mondani Paul Satonin úrnak, akivel egy, a Fisher tollbetétek problémájával kapcsolatos panasznál akadtam össze az interneten, a hozzászólások között.

Paul C. Fisher minőségi garanciája minden Space Pen dobozán szerepel

Melyik területeken dolgozott a gyárban?

A hegy-, a tinta- és a tollbetét gyártó üzemrészben is dolgoztam.

Hogyan készülnek a tollbetétek?

Ez a videó bemutatja a gyártás folyamatát: http://www.cheapspacepens.co.uk/Space-Pen-Videos.aspx

Hogyan gyártják a tollbetét fémtartályát?

Ezeket készen vásárolták egy beszállítótól.

Használ jelenleg Fisher tollbetéteket? Mi a véleménye?

Igen, jelenleg is ilyet használok.

Azt gondolom, hogy a mostanában tapasztalható tollbetét problémákat a tinta okozza. A kilencvenes évek elején hagyták abba a tintagyártást. Mikor még ott dolgoztam, nem emlékszem hogy hasonló problémáink lettek volna. Mikor én irányítottam a tollbetét gyártást, nem volt hasonló minőségi gondunk.

Milyen munkahely volt a Fisher gyár? Van olyan érdekes története, amit megosztana a blog olvasóival?

Paul C. Fisher különösen a tintájára volt büszke. Ez a Space Pen működésének a kulcsa, és ezt volt a legnehezebb kifejleszteni. A tintakészítő részlegen több száz gallon különféle tinta legyártásában vettem részt az idősebb Virgil Furlow-val és a fiával

Mr. Fisher találta fel ezen kívül a radírozható tintát is, amit a BIC tollgyár tett híressé. Szabadalomsértésért be is perelte őket, amit végül megnyert. Szintén az ő találmánya volt többféle különböző illatosított tinta. Például gyártottunk olyat, ami gyökérsör (root beer) illatú volt amikor írt vele az ember, de más illatúakat is. Ezeket nagyon jópofának tartottam. Azt hiszem Mr. Fisher onnan kapta az ötletet, hogy a francia származású feleségének a családja egy franciaországi parfümcég tulajdonosa volt.

Egyébként kivételes munkaadó volt. A Challenger SST 1986-os katasztrófájának idején a hegy gyártó üzemrészben dolgoztam. Emlékszem, ahogy Mr. Fisher végigjárta a gyárat, hogy mindannyiunkkal közölje a rossz hírt. Ez volt a kevés közül az egyik alkalom, amikor szomorúnak tűnt. Mindig nyitott volt a munkavállalók felé, és arra biztatott, hogy mondjuk el, ha bármilyen ötletünk, vagy javaslatunk van. Ő volt a legjobb munkaadó, akinek valaha dolgoztam. Egy kék színű kombi Ford-dal járt, és a gyár fölötti lakásban lakott, hogy bármikor lesétálhasson a gyártásba, ha új ötlete támadt. Rendkívül szerény ember volt. Olyan autót vehetett volna, és oda költözhetett volna, ahová csak akar. Azt hiszem nagyjából 200 szabadalmat jegyeztetett be élete során.

Köszönöm, hogy megosztotta velünk ezeket a dolgokat, és jó egészséget kívánok!

Sokan vannak, akik nem vágynak semmilyen különleges írószerre, csak egy hagyományos, jól fogó, vékonyan író golyóstollat keresnek a suliba, vagy az irodába. Ennek tökéletesen megfelel a mai tesztalany, az uni-ball Laknock fine SN-101 golyóstoll.

Az uni-ball cég több termékét is bemutattam már ezeken az oldalakon, de igazából ez az első olyan toll, ami semmi komolyabb extrával nem rendelkezik.

Az egyszerű, nyomógombos felépítéssel a gyártó az olcsóbb kategóriában próbál érvényesülni. Természetesen vannak még ennél is puritánabb típusok a kínálatban, de a Laknock fine esetében már látszik, hogy szempont volt az ergonómia, és valamilyen szinten a kinézetre is ügyeltek. 

Megjegyzés: Az uni-ball kínálatában találunk egy másik Laknock kódnevű tollat, amelynek azonosítója SN-100. Ez csak nevében hasonlít, ugyanis bár szintén nyomógombos típusról van szó, formavilága sokkal modernebb, a tollbetétje pedig 0,5 mm golyóval van szerelve, azaz sokkal vékonyabban fog.

A tolltest formavilága nem feltűnő, de kissé szokatlan, mert a legnagyobb része kerekített négyszögletű, a klipsz felé haladva viszont a keresztemetszet körre változik, a fogórésznél pedig csak három oldala van. Rénézésre meglehetősen szögletesen fest a toll, de közelebbről megnézve nincsenek igazából élei, mintha a gyártó sem tudta volna, hogy mit is akar igazán.

Anyagát tekintve kellően vastag műanyagból készült, így hiába könnyű, nem érezni törékenynek. A klipsz véleményem szerint kevésbé jól sikerült, mivel jól ki lehet hajtani, de az anyaga elég merev, könnyel letörhet. Ezen kívül az összes eddig általam látott példánynál a műanyag gyűrűjével együtt egy kicsit mozog. A nyomógomb a lapított végével nagyon kényelmes, leginkább az orvosi fecskendő ugrik be a formájáról.

A gumi fogórész remekül illeszkedik a tollra, nem mozog, nem forog, és a régebbi példányokon sem indult még bomlásnak. A háromszög formára vágott gumi, a mutatóujjat, a hüvelykujjat, és a középső ujjat támasztja meg írás közben, és kis árkokkal biztosítja, hogy ne csússzon ki a kezünkből. Kényelmesen használható, bár engem az árkok egy kicsit zavarnak hosszabb használat után.

A Laknock fine típusban SA-7CN típusú tollbetétet találunk, amely 0,7 mm golyót tartalmaz, így fine vonalvastagsággal ír. Kiemelném a tintát, amely szépen, egyenletesen jelenik meg a papíron, minimális, alig észrevehető pacázással, és tényleg nagyon nehezen felfedezhető kis karcossággal. A toll vékonyan, könnyen, kihagyásmentesen fog, ideális apró betűk írásához, segít a sűrűn teleírt oldalak olvashatóságában.

A tollbetét cseréje a hegy felőli tollvég lecsavarásával lehetséges. Maga a tollbetét viszonylag egyszerű darab, és a legtöbb papírboltban be lehet szerezni. Az íráshosszát a gyártó 1.100 méterre becsüli, amivel a középmezőnybe tartozik. Aki a vékonyabb vonalat szereti, talál hozzá SA-5CN néven 0,5 mm golyóval szerelt, még vékonyabb tollbetétet bele..

Előnyök:

• egyenletesen, vékonyan fog
• egyszerű, letisztult felépítés
• kényelmes fogórész

Hátrányok:

• felépítéséhez képest kicsit magas ár

Értékelés: 3.5/5

Egy elgondolkodtató cikk, amely valahogy elkerülte a figyelmem eddig, és csak tegnap bukkantam rá.

http://index.hu/belfold/2012/08/28/a_keziras_vagy_a_folyoiras_hal_meg

Szomorú, de valahol igaza van a szerzőnek. Legutóbb egy tizenvalahány fős megbeszélésen vettem észre, hogy én vagyok az egyetlen, akinél füzet és toll van a jegyzeteléshez, mindenki más a notebookján pötyög. Teljesen egyetértek, hiszen így gyorsabb, és könnyebben olvasható az anyag. Rajzolásra viszont szerintem kevésbé alkalmas. Talán az érintőkijelzők fejlődése majd változtat ezen, addig pedig jót mulatok azokon, akik például a Microsoft Visio nevű programmal kínlódnak, vagy a pontatlan, bumszli vonalakat író műanyag ceruzával próbálják legyőzni a tabletjüket.

Egyetértek azzal, hogy az iskolában a korrekt gépírás megtanulására kellene helyezni a fő hangsúlyt, és hogy a hagyományos "szépírás" nem állja a meg a helyét akkor, amikor gyorsan kell jegyzetelni. Az amerikai ötlet, a "nagybetűsített" kézírás viszont taszít. Annak a gondolata pedig, hogy valaki ne boldoguljon számítógép nélkül, ha talál egy ceruzát, és egy papírt, megijeszt. Lehet, már nem is kell olyan sokat várni erre?

Nan Jay Barchowsky kézírás oktató könyve, felnőtteknek

Szó se róla, én is elcsodálkozom, mikor rozzant lovaskocsit látok, és nem gondolom, hogy át kellene szállni az autóból a bakra. Ugyanígy, a postán mindig gúnyos tekinteteket, és néha elmormolt beszólásokat is kapok a pult mögül, mikor a postakész boríték helyett kifejezetten bélyeget kérek (igen, vannak olyan perverz emberek, akik még mindig gyűjtenek bélyeget). Igen, küldök kézzel írott leveleket, néha képeslapot is, mert ezek többet jelentenek, mint egy 10 másodperc alatt becsépelt hozzászólás a Facebookon. A kézzel írt bevásárlólistának és a Post-It cetliknek is megvan a maga haszna. De be kell ismerni, hogy az emberek leszokóban vannak a kézírásról, és ez a trend várhatóan már nem fog megfordulni.

Korábban már írtam róla, hogy a BIC a filléres tollak királya, és én is szívesen használom a Cristal nevű típust, ha a helyzet megkívánja. A minap az egyik áruházban észrevettem, hogy a szokásos BIC termékeken (Cristal, Orange, BU2, Stic) kívül megjelent a zselés Cristal, azaz a BIC Cristal Gel is a polcon. Lehet hogy csak véletlen, de gondoltam kár lenne elszalasztani az alkalmat, hogy kipróbáljam.

A 4 darabos csomagban kék, fekete, piros és zöld színű toll található, medium vastagságú heggyel, ami ezesetben 0,8 mm, króm-karbidból készült golyót jelent, és a gyártó adatlapja szerint 0,6 mm vastag vonallal ír. Érdekesség, hogy a normál Cristal tollaimmal szemben, amelyeket Franciaországban és Mexikóban gyártottak, ezek Brazíliából származnak. Erre a csomagolás, illetve a toll végén található felirat is felhívja a figyelmet.

A csomagolás eltávolítása után az első dolog, ami feltűnt, hogy a tollbetét félig üres. Legutóbb a Zebra Sarasa esetén találkoztam ilyesmivel, és akkor is kissé bosszantott, hogy ha már ekkorára gyártják a csövet, vajon miért sajnálják belőle ki a tintát?

A másik dolog, hogy egymás mellé rakva a négy különböző színt, ahogy a képen is látható, a gyártáskor nem sikerült eltalálni, hogy ugyanannyi anyag legyen benne, sőt, a fekete tollnál a tinta kissé összekeveredett a tintakövető zselével. Persze ertem én hogy filléres termék, de azért mégiscsak bántja a szememet.

A kupak formára a sima Cristal tolléhoz hasonló, csak kb. egy fél centivel rövidebb, míg maga a toll nagyjából 1 cm-rel hosszabb. A kupak belseje pedig egészen más, ahogy a képen is látható, egy kis gumi golyó van benne. Ennek az a célja, hogy mivel belenyomódik a toll hegye, így megakadályozza a kiszáradást. Egyébként ez is biztonsági kupak, azaz lyukas.

Egy dolog, amit észrevettem, hogy a kupak felhelyezéskor a helyére kattan, viszont ha hátracsapjuk írás közben, akkor a toll végén elég laza, könnyen leesik.

Mintha nem is testvérek lennének, a Cristal Gel szakít a hatszögletű tolltesttel, és hengeres formájú. Fura keveredés ez, mert ha jól tudom, a BIC a hengeres tollait más néven árulja. További különbség, hogy a toll végét lezáró műanyag darab is csak hasonlít ahhoz, amit a hagyományos golyóstoll változatnál láthatunk.

Érdekesség, hogy a BIC weboldalán található adatlapon a toll írócsúcs felé eső vége fémből van, a nálam levő példányon viszont műanyag. Lecsavarni nem lehet, oda van gyógyítva. (Nem is lenne különösebb értelme.)

A fogórészen mattított hullámvonalak vannak, ami nem teszi kevésbé csúszóssá, és nem is túlságosan mutatós. A tolltest a két oldalán ráadásul végighúzódik a fröccsöntő szerszámok illesztését jelző két éles vonal, amitől megintcsak nem a csúcsminőség jut az eszembe.

El is érkeztünk a toll legfontosabb tulajdonságához, az írásához. A tolltest számomra kényelmesen fogható vastagságú, és nincsen rajta semmilyen zavaró elem, ami miatt ne lenne hosszabb távon is használható.

Rövid bejáratás után a piros kivételével mindhárom szín szépen, és szinte ellenállás nélkül siklik a papíron. A piros valamiért gyakori kihagyásokkal, szárazon fog, és így ebben a formában teljesen használhatatlan.

A kék toll írását alaposabban megnézve, hajlamos sínezni (a vonal közepe halványabb, a két széle sötétebb kék), és nem túl egyenletes a tintakiosztás. Ez a száradási tesztnél látható a legjobban: tulajdonképpen egyetlen alkalommal sem sikerült úgy leírnom a számot, hogy ne kerüljön valahová egy nagyobb adag tinta, ami utána könnyen maszatolható. Maga az írás egyébként kb. 3 másodperc alatt megszáradt, de nem igazán vízálló.

Sajnos már rövid használat után is észrevehetően, és gyorsan fogy a tinta. Gyanítom, hogy a toll élettartama lényegesen rövidebb, mint a hagyományos Cristal-é, és mivel az ára is magasabb, ár/érték arányát tekintve kevésbé jó.

Előnyök:

• olcsó, de elfogadható minőségű zseléstoll

Hátrányok:

• csak medium vastagságban kapható
• kialakítása nem a legesztétikusabb
• kevés tinta, az is gyorsan fogy

Értékelés: 2,5/5

Nagy sajnálatomra nincs golyóstoll gyáram, így csak találgatni tudok, mikor a tollak lelkének, a tollbetéteknek a gyártása kerül szóba. Biztos vagyok benne, hogy az olvasók között is van olyan, akit kifejezetten érdekel a téma. Sajnos erről elég kevés információt találni, többnyire csak a szabadalmi leírások adnak némi támpontot.

Pár nappal ezelőtt megkerestem a Fisher gyár egyik (ma már nyugdíjas) dolgozóját, aki volt olyan jó fej, és felajánlotta, hogy ha tud, válaszol a gyártással kapcsolatos kérdésekre. Mivel dolgozott a hegyeket gyártó üzemrészben, és a betéteket összeszerlő gépet is felügyelte, biztosan sok érdekes dolgot tud mesélni.

Mivel szeretném az alkalmat maximálisan kihasználni, várom az olvasóktól a kérdéseket, amelyeket összegyűjtök, és továbbítok az említett úriembernek. A kérdéseket hozzászolásban, a blog Facebook oldalán, vagy nekem küldött privát üzenetben is beküldheted. A javaslatokat 1 hétig, azaz 2014.02.19-ével bezárólag várom.

Nagyon valószínű, hogy előbb-utóbb minden Parker Jotter használó találkozik egy olyan tollbetéttel, amelyik belefolyik a tollba. Különös módon, a Parker igen drága tollbetétjei is hajlamosak a műanyag záró elemnél (itt a blogon ezt koronának szoktam nevezni) igen komoly mennyiségű, sűrű, olajos tintát kiereszteni.

A legutóbbi eset

Az utóbbi időben több MADE IN UK feliratos Parker tollbetétet láttam, amely ezt a jelenséget produkálta. A tollat használó egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a gomb nehezen jár, vagy a tinta megszáradása után már egyáltalán nem működik. A jelenség biztosan nem egyedi, mert a blogra többen is érkeznek olyan keresőszavakkal, ami hasonló problémára utal, és az internetes fórumokban is gyakran felvetődik a kérdés: mit lehet ilyenkor tenni?

Van olyan, aki ilyenkor szomorúan lemond a tolláról, és elrakja, vagy kidobja, majd vesz egy másikat. Tekintve viszont, hogy a Jotter kedvelt ajándék toll, és jól gravírozható, sokakat valamilyen kapcsolat fűz ehhez a tollhoz, és inkább emlékként tekintenek rá, nem pedig mint íróeszközre.

A jó hírem, hogy a problémát meg lehet oldani, a tollat ki lehet tisztítani, és az újra működni fog. Még jobb hír, hogy tudtommal a Parker térítésmentesen cseréli a tollat, amennyiben belefolyt a Parker márkájú tollbetét. Ezt már több helyen olvastam, de személyesen nem tudom megerősíteni. Érdemes megkeresni a Parker magyarországi képviseletét a problémával, és ha megtetted, kérlek hozzászólásban írd le, hogy mit mondtak.

Ha magad akarod megoldani a problémát, a következőkre lesz szükséged:

• 1-2 db citrom (a tippért köszönet illeti pipedli21 nevű olvasómat, én korábban higítót használtam)
• 10-15 db fülpucoló pálcika
• 0,5 literes üdítős palack
• kb. 2 óra szabadidő, és türelem

Az eljárás a következő:

1. Csavard szét a tollat, lehetőleg újságpapír fölött, hogy ne tintázz össze mindent. A tollbetétet szedd ki, és dobd ki, ezt nyilván már semmire sem lehet használni.
2. Semmiképp se szedd szét ennél jobban a tollat! Ne próbáld kiszedni a mechanikát, a műanyag belső részt, és a gombot sem! Ez nagyon fontos, ugyanis szinte lehetetlen normálisan összerakni újra.
3. Facsard ki a citromot, és önts kb. 2 cm citromlét a műanyag flakonba.
4. A toll nyomógombos felét tedd bele a flakonba, és áztasd benne 1-2 órán keresztül. Közben óvatosan rázogathatod, de semmiképpen sem túl durván, mert a klipsz némelyiken könnyen lejön.
5. Áztatás után szedd ki a flakonból, és egy újságpapír fölött, a fülpucolót tiszta citromlébe mártva, tisztítsd meg a toll belsejét a tintától. Úgy kell használni, mint egy ecsetelőt, és ledörzsölni a tintafoltot. Ügyelj rá, hogy a fülpucoló vattája ne ragadjon bele a toll belsejébe. Ha tisztítás közben a gombot is nyomogatod, a mechanikát is rendesen meg lehet pucolni. (Ha mégis beleragad a vatta, vékony horgolótűvel lehet kiszedni.)
6. Ha esetleg a toll alsó része is tintás lett, a fülpucolók segítségével azt is megtisztíthatod.
7. Csapvízzel mosd ki alaposan a felső részt, majd hagyd megszáradni.
8. Mosd le a tintát a kezedről. :-)

Várom az élménybeszámolókat a hozzászólások között, külön megköszönöm, ha képet is küldesz!

A tollkedvelők körében nagy ismertségnek örvend a Fisher Space Pen űrtoll, amelynek egyik jeles képviselőjével már foglalkoztam ebben, a gyártásával pedig ebben az írásban. Az érdeklődésemet azonban már korábban felkeltette valami, amit egy-két helyen megjegyeznek a túlnyomásos tollakkal kapcsolatban, mégpedig hogy minden vélekedéssel ellentétben, a hagyományos golyóstollak is működnek súlytalanságban.

Ez bár szöget ütött a fejembe, különösebben nem foglalkoztam vele, megbízható forrás hiányában. Nem tudom, hol járhatott az eszem, ugyanis a forrás végig a szemem előtt volt: A magyar Wikipedián, az űrtoll szócikkben ugyanis a téma kapcsán hivatkoznak Pedro Duque spanyol űrhajós naplójára,

Pedro Duque (kép: spacefacts.de)

Sajnos a link már nem működik, de a napló megtalálható ezen a címen. Az alábbiakban a releváns rész fordítását olvashatjátok.

2003. október 23. Ezeket a sorokat a Soyuz-on írom, egy filléres golyóstollal. Miért lényeges ez? Nos, már 17 évet töltöttem különböző űrprogramokban, ebből 11 évet űrhajósként, és mivel mindig ezt mondták, azt hittem, hogy a hagyományos golyóstollak nem működnek az űrben.

Azt mondták, "a tinta nem folyik le". Meg azt, hogy "próbálj egy darabig fejjel lefelé írni golyóstollal, és majd meglátod".

Az első űrutazásomra azokból a nagyon drága túlnyomásos betéttel szerelt tollakból vittem, mint a többi Shuttle űrhajós. De később, láttam, ahogy a Soyuz kiképzőm összekészítette a dokumentációt a repüléshez, és egy zsinegre fűzött hagyományos golyóstollat rakott el, hogy majd azzal fogunk írni az űrben. Látva a meglepődésemet elmondta, hogy az oroszok mindig is golyóstollakat használtak.

Úgyhogy én is fogtam az egyik golyóstollat, köszönet érte az Európai Űrügynökségnek (mert mi van, ha az oroszoké mégiscsak különleges), és tessék, itt van, működik, nem is folyik, vagy ilyesmi. Néha ha az ember túl óvatos, akkor nem is próbálkozik, így a dolgok túlbonyolódnak.

Mivel jómagam híján vagyok komolyabb fizikai tanulmányoknak, várom az elméleteket a hozzászólások között.

Ahogy törtem a fejem az e heti írás témáján, az jutott eszembe, hogy talán ezúttal nem untatom halálra az olvasókat nem fogok hosszan értekezni, hanem beérem valami rövidebb firkálmánnyal. Aztán inkább úgy döntöttem, hogy alszom rá egyet, és mint mindig, ez más perspektívába helyezte a dolgokat. (Bocsi!)

Akkor döntöttem el, hogy úgy fogok beszámolni a nyomógombos és a kupakos tollak közötti használatbeli különbségekről, hogy egy hétig kizárólag kupakos tollakat fogok használni. Ahogyan azt korábban megosztottam az olvasóközönséggel, a nyomógombos kialakítást kedvelem jobban. Ezen a héten viszont itthon is, és munka közben is a szokásos tollaim a tolltartóban pihentek, és helyettük uni-ball Signo-t, ICO Signettát vagy BIC Cristal-t használtam, attól függően, hogy épp melyik akadt a kezembe. (Ez abból a szempontból is remek volt, hogy gyűlik a tapasztalat a rég időszerű Signetta beszámolóhoz.)

Alapvetően a kupak legfontosabb célja, hogy megakadályozza a tinta beszáradását, ezzel jelentősen megnövelve a toll élettartamát. Ez leginkább a víz alapú tintáknál lényeges, mint például a zseléstollaknál és rollertollaknál. A zseléstollak esetében a kupakban gyakran egy kis szilikon lemez, vagy golyó található, amelybe az írócsúcs belenyomódik, így megakadályozva a beszáradást. 

Golyóstollaknál gyakran találkozni olyan kupakkal, amely lyukas, tehát nem zárja le a toll hegyét légmentesen, de jelentősen lecsökkenti a légáramlást az írócsúcs körül. Ilyen például a Signetta és a Cristal kupakja is. Filctollak esetében előfordulnak dupla kialakítású kupakok is, amelyek a hegyet ugyan elzárják a levegőtől, de mellette lyukakat is tartalmaznak. Ezeknek az az értelme, hogy ha mondjuk egy gyereknek a torkába kerül a kupak, a nyílásokon keresztül kapni fog levegőt, és nem fullad meg. Ez az ISO 11540 szabvány szerint kötelező elem a gyerekek által használt íróeszközök esetében.

A kupak másik fontos feladata, hogy megvédi a toll környezét az összetintázástól. Természetesen a nyomógombos tollaknál erre szolgálna a gomb, amivel visszahúzhatjuk a tollhegyet, de a gomb véletlenül is benyomódhat, míg a kupak többnyire nem esik le magától. Ha nincsenek rajta szellőzőnyílások, akkor a kupak hatékonyan véd a tollbetét folyása ellen is, ha esetleg a tinta a golyó mellett elkezd szivárogni. Hallottam már rémtörténeteket olyan reklámtollakról is, amelyekből a golyó egyszerűen kipottyant, szabad utat nyitva a tintának.

Szórakozott egyéneknél előfordulhat, hogy a nyomógombos tollat a hegy visszahúzása nélkül vágják zsebre, és egy rollertoll, vagy zseléstoll ezekben az esetekben komoly pusztítást képes végezni, hiszen a textil szinte kiszívja a tintát a betétből. (Próbáld ki, hogy egy zseléstollat odaérintesz egy papírzsebkendőhöz, és egy pár másodpercig rajta tartod.) Épp ezért nyomógombos zseléstollaknál előfordul, hogy ha rácsípteted valamire a klipszet, a mechanika automatikusan visszahúzza a hegyet.

Valamiért a legtöbb kupakos tollban nem lehet betétet cserélni (vagy lehet, de nem kapható hozzá csere betét), így rögtön eldobhatóként tekint rá az ember. Természetesen vannak kivételek, de ez elég ritka. A gyártók valamiért összekötik a nyomógombos működést a cserélhető betéttel. Ez természetesen a termékek árán is megmutatkozik, ha a legolcsóbb típusokat keresed, ne a nyomgógombos változatok között keresgélj.

A kupaknak számos hátránya is van, például hogy valahogy le kell szedni a tollról. Ezt az egyszerűnek tűnő műveletet jelentősen megnehezíti, ha csak egy szabad kezünk van, mert mondjuk a másikban a telefont, a kormánykereket, egy jegyzettömböt, vagy a sörünket tartjuk. A rutinos felhasználók akár egy kézzel is le tudják pattintani a kupakot, de a visszarakás már csak az igazán gyakorlottaknak megy.

Ha leszedtük, mit csináljunk vele? Van aki hátracsapja a toll végére, már amelyik tollnál ez lehetséges. Ezt a magam részéről borzasztó kényelmetlennek találom, mert megváltoztatja a toll súlypontját. Ha lerakod, esélyes, hogy rápakolsz valamit, lelököd az asztalról, esetleg elgurul, és soha többé nem lesz meg. Ilyenkor ugye maga a toll is erősen kegyvesztetté válik, mert a ruhád, vagy a táskád összetintázása nélkül már nem tudod egyszerűen szállítani.

Mikor rakjuk vissza a kupakot a tollra? Mivel a golyóstollak azért annyira nem száradnak ki gyorsan, ez inkább a töltőtollak esetében probléma. Például egy megbeszélésen, ahol két lejegyzetelésre érdemes gondolat között hosszú percek telhetnek el, vajon érdemes a várakozás alatt visszarakni a kupakot a tollra? MIvel ennek hangja van, aki éppen beszél, veheti egyfajta udvariatlan jelzésnek is, hogy a mondandóját már nem tartjuk érdekesnek.

BIC Cristal kupakja (kép: Wikipedia)

A kupakon található a klipsz is. Ez két okból érdekes számunkra, először is, ha kupak nélkül rakjuk le a tollat valahova, és a felület nem teljesen vízszintes, akkor a tollunk azonnal elgurul. Márpedig higyjétek el nekem, az asztalok, pultok, munkaterületek nagy része nem teljesen vízszintes, így sok kellemes percet szerezhetünk magunknak az eliszkoló tollak kergetésével.

A másik dolog, hogy az olcsóbb darabok esetében, ahol a klipsz a kupak meghosszabbítása a tolltest mellett (pl. Signetta, Cristal), nem annyira megbízható, és kényelmes, mint egy nyomógombos tollnál. Sokkal használhatóbbnak tűnik például a kupakos uni-ball Signo klipsze.

Ha biztosan vissza szeretnéd kapni a tolladat, a kupakot ne add kölcsön a tollal. Igazság szerint ez nem az én agyszüleményem, hanem olvastam valahol, de tapasztalataim szerint valóban 100%-ban hatékony. A nyomógombos tollaknál sajnos nincs hasonló aduász, így én például mindig a kupakos tollaim közül adok kölcsön, ha valakinek szüksége van rá, és alkalmazom ezt a trükköt.

A nyomógombos tollakon a gomb idegesítő hangot ad. Az ember akarva-akaratlanul is elszórakozik vele, hiszen amíg csak neked van gomb a kezedben, és tudod kattogtatni, jó mókának tűnik, de lehetőleg másnál ne legyen. :) 

Schneider K15 nyomógombos toll, és alkatrészei (kép: Wikipedia)

A nyomógombos toll mechanikája elromolhat. Ez meglehetősen ritka, de előfordul. A kupakos tollnak nincsen "bonyolult" szerkezete, ami tönkremehet. Maximum a kupak lazul ki rajta egy kicsit a gyakori használattól.

+1. A nyomógombos zseléstollak és rollertollak írócsúcsa más felépítésű. A jelenségről egy korábbi írásban számoltam be. Ez okozhat kényelmetlenséget az írás során, attól függően, hogy mennyire precízen legyártott darabot használunk. A kupakos zseléstollaknál és rollertollaknál nincs ilyen probléma.

Érdekesség: A kupakos tollak gúnyneve angolul "stick pen", míg a nyomógombos változatokat "retractable"-nek (USA) vagy "knock"-nak (Japán) hívják.

Ha szerinted kifelejtettem valamit, kérlek oszd meg velem a hozzászólások között!