Golyóstoll blog

Frissítés: Sajnos a Dokumental 2014. végén megújította weboldalát, így a korábban fellelhető érdekes videókat is eltávolították. Emiatt az írásban található hivatkozások nagy része már nem működik.

A cikksorozat előző része a Dokumental által végzett, tollbetétek minőségi vizsgálatával foglalkozik, ebben a részben pedig a tintára vonatkozó tesztekről lesz szó.

Mindenképpen csak ajánlani tudom a hivatkozott oldalakon található videók megtekintését.

Tinta folyékonysága

A tinta viszkozitása határozza meg, hogy mennyire könnyen folyik. Például minél hidegebb van, annál kevésbé folyékony a tinta. A mérés során ennek mértékét állapítják meg, hiszen ez egyértelműen utal a minőségre, és a tollbetéttel történő írás nehézségére.

Fényállóság

Fontos iratok esetében nem szerencsés, ha fény hatására az írás megfakul, vagy eltűnik. Emiatt a tintákat az ISO 12757-1/2 szabványnak megfelelő módon tesztelik, és ellenőrzik, hogy mennyire állnak ellen a fénynek. Megadott ideig, a napfényhez hasonló, erős fényforrás alá helyeznek különböző mintákat, majd ellenőrzik az elváltozást.

Hasonló, mint az otthon is könnyen elvégezhető UV-teszt, annyi különbséggel, hogy az otthon végzett teszt esetén az eredményt erősen befolyásolja az évszak, a napsütéses órák száma, és az időjárás.

Minőségi vizsgálat

A vékonyréteg-kromatográfia segítségével a tinták alkotóelemeikre bonthatóak szét. Egy csepp tintát megfelelő anyagra helyezve, majd az anyagot oldószerbe állítva, a különböző anyagok eltérő folyási tulajdonságaik miatt szétválnak.

A kísérlet házilag is könnyen elvégezhető, egy későbbi írásban tervezem bemutatni.

Gázkromatográfia

A gázkromatográfia segítségével szintén kimutatható a legyártott tintában minden összetevő. A vizsgálat lényege, hogy megállapítsáok, hogy az alapanyagok, különösképpen az oldószerek a megfelelő mennyiségben találhatóak-e meg a tintában, és így a tinta megfelel-e az előírásoknak.

Gumisodás

A sűrűbb tintákkal töltött tollbetétek esetén gyakran előfordul, hogy írás közben vékony tintaszálakat látunk. A teszt során a tintát olyan vizsgálatoknak vetik alá, amelyekkel ez kimutatható.

Különösen a filléres golyóstollbetéteknél figyelhető meg a jelenség, mikor folyóírásban hurkokat írunk (g, j, y betűk alján), és közben tintaszál rakódik a papírra, ami könnyen elmaszatolható.

Szavatosság

A tinták komplex vegyületek, így idővel kémiai tulajdonságaik megváltoznak. A tinta élettartamát elsősorban az alapanyagok gondos kiválasztása, és a megfelel őcsomagolás hosszabbíthatja meg. A szavatossági idő megadja, hogy mennyi ideig tárolható a felhasználásra szánt tinta, majd mennyi ideig használható fel az ebből gyártott toll/tollbetét.

A cikksorozat következő része a Dokumental által gyártott termékek rövid bemutatásával foglalkozik.

Hogy tetszett ez a cikk a Golyóstoll blogon? Érdekel a golyóstollak gyártása? Foglalkozzak inkább a különböző tollak bemutatásával, összehasonlításával? Várom a véleményeket a hozzászólások között, vagy a blog Facebook oldalán!

Ahogy már korábban elmélkedtem róla, szívesen használok töltőtollat is. A töltőtollal való bíbelődéshez az is hozzátartozik, hogy az ember többféle tintát kipróbál, és igyekszik olyat találni, melynek tetszetős a színe, vegyi tulajdonságai kielégítőek (nem tömíti el a tollat, nem korrodálja a tollhegyet, nem penészedik meg), és lehetőleg minél olcsóbb. Sajnos a legtöbb bolt kínálata nem csak golyóstollak szempontjából szegényes, hanem - mivel csak egy szűk réteg keresi ezeket - töltőtolltintából sincs valami nagy felhozatal. Már ahol tartanak ilyesmit egyáltalán. Az utóbbi években azonban pozitív fejlődésről tudok beszámolni az országban elérhető különféle tinták számát tekintve.

Nem csak az ár szempontjából szeretném megközelíteni a témát, de valószínűleg - hozzám hasonlóan - az olvasók jó részének ez fontos, és így megfelelő csoportosítási alapnak tekinthető.

Kezdem azzal, hogy a tinta kacagtatóan alacsony költségű alapanyagból előállítható színes víz. A bolti árat leginkább a körítés és a kereskedelmi árrések határozzák meg. Azt is le kell szögezzem, hogy az üveges kiszerelés mindig gazdaságosabb, mintha patronokat vennénk. Az írás utolsó frissítésének időpontjában 1 ml csúcsminőségű, márkás (de nem prémiumként pozícionált) tinta költsége üveges kivitel esetén 20 és 60 Ft között alakul. Ezt a második számot javaslom megjegyezni az ésszerű ár felső határaként. Ha ennél többet fizetünk egy tintáért, ott nem a tintát, hanem a szép üveget, a dekoratív csomagolást, a jól csengő márkanevet, a messzi földről szállítást, vagy valami egyebet fizetünk ki. Például a patronba történő kiszerelést, hiszen egyetlen darab márkás töltőtoll patronért (~0,8 ml*) 80-150 Ft-ot is elkérnek, mely jól csengő gyártók termékeinél ennek akár a többszöröse is lehet. Azaz a legolcsóbb, kevésbé ismert, de minőségi üveges tinták is sokkal költséghatékonyabbak még a nevesincs tintapatronoknál is.

Az árat nagyban befolyásolja a termék származási helye. Általánosságban elmondható, hogy minél közelebb készül hozzánk a tinta, annál kedvezőbb áron vásárolhatjuk meg. Ezt a szempontot követve, a költséghatékonyabb választás az Európában készülő tinták használata. Érdekesség, hogy míg minden, töltőtollakat készítő vállalatnak van saját márkajelzéssel ellátott tintája, valójában viszonylag kevesen gyártják azt házon belül. Igen, a nagy nevű cégek sok esetben nem a saját termékeiket árusítják. Inkább jellemző, hogy két-három nagy, de ismeretlen nevű vállalat termékeit vásárolhatjuk meg, számos patinás márkanév alatt  Természetesen a hasonló összefonódásokat felderíteni szinte lehetetlen küldetés, de jó hír, hogy az említett szürke eminenciás cégek közül több is található a közelben, például a szlovén Vivapen, az osztrák Sellner vagy a németországban működő Gutenberg-Läufer.

Természetesen fontos szempont lehet, hogy ne valamilyen snassz színt válasszunk, hanem érdekes, vagy mókás árnyalatot. Néhány európai országban a mosható, királykék töltőtolltinta iskolaszernek számít, így ezt az egy színt nagy választékban, és kellemesen alacsony áron lehet beszerezni számos forrásból. Minden egyéb színre azonban nyugodt szívvel gondoljunk kevesen által keresett különlegességként, ami maga után vonja a hozzá tartozó, sokszor arcpirító árcímkét. 

Fontos szempont a tintásüveg kialakítása és minősége is, mely jelentősen kihat az árra. Az üveg bekerülési költsége szinte minden esetben meghaladja a tintáét, különösen igaz ez a "dízájner" üvegeknél. A műanyag palackos tinták nem elterjedtek, de az a kevés ilyen termék, amely kapható, többnyire jelentős árelőnnyel bír.

Rátérnék tehát, hogy hol lehet üveges töltőtolltintát vásárolni Magyarországon, illetve hogy egyáltalán miből áll a választék, ami nálunk kapható. Az igazán megszállottak külföldről is rendelhetnek különlegességeket, de azért sok mindent be lehet szerezni itthon is. Emiatt állítottam össze ezt a listát, amelyet időnként frissíteni is fogok, mikor valami újat találok. (Javaslatokat is szívesen fogadok hozzászólásban.)

Nagyon fontos, hogy a töltőtollakban KIZÁRÓLAG töltőtollakba szánt tintát használj, minden egyéb tinta könnyedén tönkreteheti a tollat! Mivel már próbáltak eladni nekem szaküzletben (!) töltőtollhoz sima tustintát, és egyéb rajzolásra való festékeket, amik biztos totálkárt jelentettek volna, javaslom megvásárlás előtt alaposan tájékozódj, hogy éppen mit is veszel!

A lenti sorrend alapja az általam számított egységár növekedése. Vastagított betűvel jelöltem azokat a cégeket, akikről tudható, hogy saját gyártású tintát árusítanak. Zárójelben a tinta származási országa szerepel, amennyiben ismert.

Az árak a 2023. novemberi állapotot mutatják.

Legjobb ár/érték arányú tinták (kb. 60 Ft / ml-ig)

• Koh-I-Noor (Csehország): 50 grammos műanyag tárolóban, jelenleg az általam ismert legjobb árú tinta. Széles körben kapható, mivel az ICO importálja. Néhány alap színben érhető el, a gyártó iskolaszerként pozícionálja. (Tustintát is gyártanak, figyelmesen vásárolj!)
• Metzger & Mendle: 30 ml üvegben. Csak a Müllerben. Kék mindig van, türkizzel is találkoztam már.
• Pelikan (Németország): 30 ml üvegben, alap színekben. Több helyen is kapható. Megbízható minőség. (Tustintát is gyártanak, figyelmesen vásárolj!)
• Pilot (Japán): 350 ml műanyag flakonban, csak kék színben. Rendkívül költséghatékony kiszerelésben, vitathatatlanul csúcsminőségű tinta. Csak a Shirokuma webshopban kapható. 
• Rohrer & Klingner (Németország): 50 ml üvegben, többféle színben. A jellegtelen üvegcse kiváló minőségű tintát rejt. Nem felkapott márka, igazi rejtőzködő gyöngyszem. A Művészek boltja importálja.
• LAMY (Németország): 30 vagy 50 ml üvegben, többféle színben. A legolcsóbb a Pirex papírban, de néhány más helyen is kapható. Kiváló minőség.
• Diamine (Anglia): 30 ml üvegben, több, mint 100 színben. Sajnos a Brexit óta jelentősen emelkedett az ára. Megbízható minőség, elképesztő színválaszték. A Művészek boltja importálja.

Koh-I-Noor töltőtoll tinta műanyag tárolóban (kép: Koh-I-Noor)

Néhány a Diamine színei közül - bővebben (kép: fpgeeks.com)

Középkategóriás tinták (kb. 120 Ft / ml-ig)

• Pennonia (Románia): 60 ml üvegben, többféle színben. Egyre több webshopban kapható, pl. Rajzshop.hu, Művészek boltja. Egyszemélyes, ígéretes, hobbista tintakészítő.
• KaWeCo (Ausztria): 50 ml üvegben, többféle színben. FIÓK írószerüzletben, és még néhány helyen. Egyes tesztek szerint teljesen megegyezik a Caran d'Ache tintáival.
• Parker (Franciaország): 57 ml üvegben, néhány alap színben. Szinte minden írószerüzletben kapható, vagy rendelhető. A márka garantálja a minőséget.
• Waterman (Franciaország): 50 ml üvegben, néhány alap színben. Szinte minden írószerüzletben kapható, vagy rendelhető. Rossz nyelvek szerint azonos a Parker tintáival, mindenesetre ugyanott készül. Közismerten magas minőség.
• Noodler's (USA): 85 ml üvegben, rengeteg színben. A Művészek boltja importálja. Megosztó stílusú, egyszemélyes amerikai tintakészítő. Többféle speciális tintát is gyárt.
• J. Herbin (Franciaország): 30 ml üvegben, több színben kapható. Nagy múltú tintakészítő, megbízható tinták. Kapható a BomoArt üzleteiben, és még néhány helyen.
• LAMY Cristal (Németország): 30 ml üvegben, többféle színben. Prémium tinta, mely csak a Pirex papírüzletekben szerezhető be.
• Robert Oster (Ausztrália): 50 ml műanyag flakonban, rengeteg színben. A BomoArt importálja.

Prémium tinták (120 Ft / ml fölött)

• Sailor (Japán): 50 ml üvegben, néhány féle színben. A Művészek boltja importálja. Megbízható, nagy nevű gyártó.
• Graf von Faber-Castell: 75 ml üvegben, többféle színben. A Stocktechnik importálja, de kapható pl. a Rajzshop.hu-nál is. Népszerű prémium tinta.
• Pilot Iroshizuku (Japán): Csak a Shirokuma webshopban. Töltőtollkedvelő körökben az egyik, ha nem a legnépszerűbb prémium márka.
• Colorverse (Korea): 65+15 ml kétüveges szettben. Növényi eredetű alapanyagokból készült tinta. A Művészek boltja importálja.
• Ferris Wheel Press: 38 és 85 ml üvegben, többféle színben. Igazi újhullámos dizájner termék. A BomoArt importálja.
• Platinum (Japán): 60 ml üvegben, néhány féle színben. A Művészek boltja importálja. Megbízható, nagy nevű gyártó, szerintem kissé elborult árazással.
• CARAN d'ACHE: 50 ml üvegben, többféle színben. Green Papírban kapható. A legmagasabb árú tinta cím örökös birtokosa.

Caran d'Ache Chromatics dizájner üveg (kép: Caran d'Ache)

Speciális tinták - melyekkel az írásban nem foglalkoztam:

• Archiváló (vasgallusz, iron gall)
  • Diamine Registrar's
  • Rohrer&Klingner Salix, Scabiosa
  • Platinum Classic
• Csillámos (shimmering)
  • Diamine Shimmer Ink
  • Pennonia Csillám adalék
• Többszínű
  • Sailor Dual-Shading
• Dokumentumbiztos (document ink)
  • Rohrer&Klingner Documentus
  • Koh-I-Noor Document Ink
•  Pigmentált
  • Sailor Kiwa-guro, Seiboku, Souboku
  • Platinum Pigment, Carbon Black
  • Kakimori Pigment Ink
• Rajzoláshoz tervezett
  • Rohrer & Klingner SketchInk
• Illatos
  • J. Herbin
  • Online Duft
• Keverhető
  • Platinum Mixable

* A különböző tintapatronok becsült töltete (forrás: FPN, Google):

• Standard (rövid) EU patron: 0,75 ml (pl. Pelikan, illetve a legtöbb noname patron)
• Standard hosszú EU patron: 1,45 ml (pl. Waterman, Pelikan)
• Parker Quink hosszú patron: 1,2 ml
• LAMY T10 patron: 1,15 ml
• Platinum patron: 1,1 ml
• Pilot patron: 0,9 ml
• Sailor patron: 0,75 ml

Viszonyítási alap:

• 1 ml tinta = 20-25 csepp
• 1 ml tinta = 5-15 oldal írás (a pontos érték nagyban függ a tollhegy vastagságától, a papír nedvszívóképességétől és az írás sűrűségétől...)

Frissítés: Sajnos a Dokumental 2014. végén megújította weboldalát, így a korábban fellelhető érdekes videókat is eltávolították. Emiatt az írásban található hivatkozások nagy része már nem működik.

Bizonyára egyetértünk abban, hogy a tollbetétek minősége elsősorban két dologtól függ: a tintától és a hegy (írócsúcs) kialakításától. Ezeknek az előállításáról azonban nagyon nehéz érdemben információt szerezni, hiszen a legtöbb gyártó weboldalán csak hangzatos marketinget, és gondosan válogatott imázsfotókat találunk. Ez persze valamilyen szinten érthető, hiszen a golyóstoll gyártás alapanyagait tipikusan business-to-business módon értékesítik, és viszonylag ritka, amikor valaki az utcáról betérve, 20 kg-os vödörben szeretne tintát vásárolni.

Egyetlen kivétel biztosan van, mégpedig a Dokumental GmbH nevű cég; az ő weboldalukról szemezgettem ehhez három részes cikksorozathoz, amelynek első része a mai írás.

A golyóstollgyártás, hasonlóan például az autógyártáshoz, már rég nem arról szól, hogy az egyes cégek mindent maguk állítanának elő. Ehelyett sokszor az alkatrészeket, így az írócsúcsokat, és a tintát is erre specializált cégektől vásárolják. Természetesen vannak olyan gyártók is, akik a költséghatékonyság miatt saját maguk készítik az alkatrészeket, de tudtommal ez kifejezetten ritkaságnak számít. Sajnos nem lehet tudni, hogy pontosan melyik gyártó melyik tollbetétjében találunk Dokumental által gyártott tintát, de ha tippelnem kellene, az alapján, hogy piacvezetők, elég sokban.

A Dokumental rövid története

A Dokumental több mint 60 éves múltra visszatekintő, németországi vegyipari vállalat. 1952 óta gyártanak tintákat Mittenwald városában található gyárukban, kezdetben a Mittenwald Chemie márkanév alatt. 1992-ben a Mittenwald Chemie összeolvadt a szintén nagy múltra visszatekintő IKF céggel, és ebből a fúzióból született meg a Dokumental. 1998-ban a Woellner család cégcsoportja felvásárolta a Dokumental-t, és beolvasztotta a vállalatcsoportba.

Jelenleg három telephelyen folyik a gyártás: a golyóstoll, és egyéb, oldószer alapú tintákat a cég központi telephelyén, Ludwigshafen-ben, míg a víz alapú tintákat továbbra is Mittenwald-ban gyártják. Az ázsiai piacra gyártott termékek egy része Sanghajban készül, ahol a Németországban gyártott tintákból is rendelkezésre áll egy raktárbázis.

Érdekesség: A gyűjteményemben több régi gyártású (1978, 1982, 1985) PEVDI tollbetéten található M.CH.DOKUMENTAL 303/103 és MITTENWALD CHEMIE DOKUMENTAL 303/103 felirat, és más gyártók (pl. Sheaffer Dokumental 303 Skrip) is szívesen használták.

Tollbetét minőségi vizsgálatok

A Dokumental a tintagyártás mellett komoly energiát fektet a minőségi ellenőrzésekbe is. Ezekről nagyon jópofa, letölthető videókat is találunk a weboldalon, mindenképpen érdemes megnézni.

Az írás egyenletessége

Ehhez hasonló vizsgálatokat a legtöbb gyártónál folytatnak, ahogyan az például a BIC és az ICO videójában is látható. A lényege, hogy a folyamatos használat során készülő mintában viszonylag könnyen észre lehet venni, hogy a tintakiosztás mennyire egyenletes, azaz például megszakadnak, vagy elvékonyodnak-e helyenként a vonalak. A vizsgálatot ún. beírógéppel végzik.

Íráshossz és tintakiosztás

A teszt lényege, hogy megmérik a tollbetét tömegét, majd egy megadott hosszúságú vonal rajzolása után ismét megmérik. A vonal hossza, és a két mérés különbsége alapján megállapítható, hogy milyen hosszú vonalat lehet írni a betéttel.

Megjegyzem, szerintem hasonló vizsgálatot beírógéppel is lehet végezni, hiszen ott is kiszámítható a minta ismeretében az íráshossz. Az említett módszer inkább arra lehet alkalmas, hogy egy írócsúcs tintakibocsátó képességét megismerjük.

Tinta megindulása

A tollbetétnek lehetőleg azonnal egyenletes vonallal kellene írnia, amint az írócsúcs papírt ér. A tesztben frissen gyártott, és megadott ideig nem használt tollbetétek esetén mérik meg, hogy mennyi időre van szükség, mire a betét írni kezd.

Azt gondolom, itt válik el igazán a végtermék a májtól. A tinták minősége ugyanis remekül lemérhető ezzel az egyszerű teszttel, ami a toll használata közben is komoly frusztrációt tud okozni. Sajnos házi körülmények között viszont nehéz biztosítani, hogy a tollbetétre mindig azonos súlyt helyezzünk, és a méréseknél megegyezzen a hőmérséklet és a páratartalom is.

Írás simasága

A különböző tollakkal és tintákkal való íráshoz más mértékű erőt szükséges kifejteni. Ezért tapasztaljuk gyakran azt, hogy egyes tollak könnyebben, míg mások nehezebben siklanak a papíron, esetleg karcosnak, vagy ragadósnak hat az írás. A teszt során egy mérőműszerrel állapítják meg, hogy mekkora erőkifejtés szükséges a tollal való íráshoz.

A toll használata során talán ez az egyik olyan dolog, ami leginkább kényelmessé, vagy kényelmetlenné tudja tenni az írást. Szintén nehezen mérhető házilag, csak a tapasztalatokra, és szubjektív érzékekre lehet támaszkodni.

Írott vonal vizsgálata

Ha közelebbről megnézünk egy golyóstoll által rajzolt vonalat, már nem is tűnik annyira egyenletesnek, mint messziről. Megfigyelhető például, hogy mennyire határozott a vonal széle, szétfutott-e a papírszálak mentén a tinta, illetve mennyire egyenletes a színe a vonalnak. Ezek a szempontok műszeres vizsgálattal mérhetők, de nagyítás alatt szabad szemmel is megfigyelhetők.

Tintagyűlés az írócsúcson

Az általam csak pacázásnak nevezett jelenség nagyrészt abból fakad, hogy a toll bizonyos ideig történő használata során némi tinta gyűlik fel az írócsúcson. Mikor túl sok gyűlik össze, a papírra kerülve kis tintacsepp keletkezik, amely könnyen elkenhető. A vizsgálat lényege, hogy bizonyos időintervallumban történő írás után megmérik az összegyűlt tintát.

Filctoll töltési térfogata

Az egyes filctollak (rostirónok) tintatárolójában különböző mennyiségű tinta tárolható. A vizsgálat során megállapítják, hogy pontosan mekkora tintamennyiségről van szó. Az egyik vizsgálat során teletöltik a tárolót, egy másik esetben pedig tűvel fecskendeznek bele.

A cikksorozat következő része a Dokumental által végzett, a tinta minőségére vonatkozó vizsgálatokkal foglalkozik. 

Hogy tetszett ez a cikk a Golyóstoll blogon? Érdekel a golyóstollak gyártása? Foglalkozzak inkább a különböző tollak bemutatásával, összehasonlításával? Várom a véleményeket a hozzászólások között, vagy a blog Facebook oldalán!

A munka ünnepe alkalmából úgy döntöttem, hogy a politikusok butaságai, és a népszerű kirándulóhelyeken történő heringezés helyett, ma a Golyóstoll blogon rendhagyó módon egy grafitceruzát fogok bemutatni. Már régóta tervezem, hogy a tollak mellett más írószerek is helyet kapnak a blogon, talán emlékeztek, hogy tavaly novemberben egy töltőtoll csúszott be az írások közé. 

A mai írást az igen rövid életű, de ehhez képest nagyon tartalmas hb-ceruza blog ihlette. Akkor találtam rá, amikor elkezdtem ide az első cikkeket feltölteni, és nagyon megtetszett a témák alapos körüljárása, és a bejegyzések stílusa. Sajnos a létrehozása után néhány nappal már nem frissült tovább. A témába vágó cikkekre az írásban találtok hivatkozást.

Ki a fene akar ceruzát használni, és mit lehet egyáltalán egy ceruzáról írni? - merülhet fel a kérdés a kedves olvasóban. Mikor óvodába, és az általános iskolában alsó tagozatba jártam, zsírkrétával és ceruzával volt szabad írnunk és rajzolnunk, és csak később, mintegy jutalomként kezdhettünk golyóstollat használni. Emiatt nekem például furcsa visszatérni ehhez a rég elhagyott írószerhez, hiszen elsősorban az óvodás idők jutnak róla eszembe. Valami hasonlót gondolhatnak a németek, amikor meglátnak valakit töltőtollal írni, hiszen Németországban az írást mindenki töltőtollal tanulja, és alig várják hogy végre golyóstollra válthassanak.

A jó ceruzáknak viszont érdekes módon komoly piaca van. Az internetes közvélemény szerint a valaha volt legjobb ceruza az Eberhard Faber Blackwing 602 típusa, amelyet sajnos már nem gyártanak, de egy hasonló kivitel kapható Palomino Blackwing 602 néven. A ma is forgalomban lévő állítólagos legjobb ceruzák vitájában pedig általában előkerül a Faber-Castell CASTELL 9000, a Staedtler Mars Lumograph 100, a Tombow Mono 100 és a Mitsubishi Hi-Uni neve, valószínűleg nem véletlenül.

Arról, hogy miért jó ceruzát használni, átadnám a szót a hb-ceruza blog  Miért írjunk ceruzával? és  Ceruza vagy toll írásainak, amelyek egy jó részével egyet tudok érteni.

Ár, pozícionálás

A tesztalanyunk tehát ma a Faber-Castell nevű cég CASTELL 9000 ceruzája, HB keménységben. A Faber-Castell több száz éves történelemmel rendelkező, családi tulajdonban levő német cég, melyet 1761-ben alapított egy Kaspar Faber nevű úriember. Leszármazottai már több generáció óta vezetik a vállalatot, melynek neve később, egy házasság után módosult a mai formájára.

A CASTELL 9000 a cég egyik zászlóshajója, egy 1905 óta gyártott, prémium kategóriás ceruza, amit rajzoláshoz és íráshoz is ajánlanak. A másik tőlük származó, és jól ismert típus, az általam is kedvelt Grip 2001. Ezen kívül természetesen számos grafitceruzát, színes ceruzát, és többek között golyóstollakat is gyártanak, amelyekhez azonban mindeddig még nem volt szerencsém.

A boltban kapható ceruzák nem meglepő módon nagyon sokfélék. és legalább annyira nehéz közöttük eligazodni, mint a golyóstollak között. Az árkülönbség hasonlóan jelentős, hiszen lehet kapni ceruzát jóval 100 Ft alatt, és vannak igen drágák is, például a Faber-Castell cég luxus termékcsaládjában, a Graf von Faber-Castell márkanév alatt több tízezer forintba is kerülhet néhány szép dobozba csomagolt, nemesfém bevonatos kupakkal ellátott, elegáns ceruza.

A CASTELL 9000, ahogy korábban említettem, prémium termék, így a még megfizethető kategóriában a legdrágábbak közé tartozik. Árából 3-5 db elfogadható minőségű grafitceruzát lehet venni, akár ugyanennek a gyártónak az olcsóbb típusait is, így inkább azoknak ajánlom, akik kifejezetten minőségi terméket keresnek, és nem az ár a legfontosabb szempont. Nem annyira való szerintem például egy gyerek tolltartójába, aki elveszíti, szétrágja, vagy eltöri, hiszen oda egy olcsóbb, minőségi ceruza is megfelel. Kiváló viszont olyasvalakinek, aki munkája, vagy hobbija miatt használ ceruzát jegyzeteléshez, vagy skicceléshez, és valami igazán jót szeretne.

Külső jellemzők

Mikor a kezünkbe veszünk egy CASTELL 9000 ceruzát, egy sötétzöld festésű, aranyszínű feliratokkal díszített, egyszerű íróeszközt látunk. Ha a külcsínnél maradunk, nézzük meg alaposabban a festést. Nem csak a színe miatt, bár valószínűleg mindenkit tudatosan, vagy tudat alatt vonz vagy taszít egy-egy színárnyalat, hanem fontos, hogy mennyire csúszós, és mennyire tartós a borítás.

A sötétzöld szín kellemes, megnyugtató, és nem túl feltűnő. Ahogy a ceruzán olvasható felirat (Water-based varnish, Wasserlack) is mutatja, egy víz alapú, környezetbarát bevonatról van szó. Természetesen ezt nem egy rétegben, hanem több lépcsőben viszik fel a ceruzára, hogy sima, és lehetőleg minél tartósabb legyen. A bevonat kellemes, fényes, sima tapintású, de mégsem mondanám csúszósnak, jól meg lehet ragadni. Formáját tekintve hatszögletű, kissé lekerekített élekkel, és nem tartalmaz semmilyen mélyedést, vagy domborulatot, ami a további kényelmet szolgálná, vagy zavaró lehetne. (Erről bővebben  A forma és a  Tapadást segítő megoldások írásban olvashatsz, a hb-ceruza blogon.)

A CASTELL 9000 hegyezett formában, mártott, és radíros véggel is kapható az általam ismert boltokban (a képen a gyári hegyezés látható). Vannak olyan ceruzák, amelyek hegyezetlenül is beszerezhetők, így biztonságosan szállíthatók, viszont nem lehet azonnal használni őket. A magam részéről jobban szeretem a kihegyezett ceruzákat, bár nem tudom igazán megfogalmazni hogy miért, azt leszámítva, hogy még a megvásárlás előtt meg tudom nézni alaposabban, esetleg ki is tudom próbálni. (Bővebben itt:  Hegyezett vagy hegyezetlen?)

Faanyag minősége

Ha egymás mellé raksz néhány különböző grafitceruzát, biztos hogy találsz eltérést a faanyag színe, durvasága és illata között. Az olcsó, gyenge minőségű termékeket könnyen meg lehet ismerni például onnan, hogy a hegyezés után a vágásfelület nem szép sima, hanem durva, cafrangos lesz. A jó minőségű fából készült ceruzánál viszont ezzel szemben a hegyezék papírvékonyságú "kokárdaként" egyben marad, és nem szakad szét. A bemutatott darab világos színű, enyhén vöröses árnyalatú fából készül, ami kellemes, bár nem túl erős illatú, könnyen és tisztán hegyezhető. Az interneten fellelhető források szerint kaliforniai cédrusról gyantásciprusról (Calocedrus decurrens) van szó.

Szintén nagyon fontos részlet, hogy a gyártás fenntartható, környezetkímélő módon történjen. Erre nagyon jó példaként szolgálnak a  Forest Stewardship Council ajánlásai, illetve a Faber-Castell Brazíliában végzett erdőgazdálkodása. Nekem is van olyan ceruzám (másik gyártótól), amelyen rányomtatva FSC minősítési szám szerepel.

Radír, vagy mártott ceruzavég

Biztosan mindenki ismeri a nevesincs, radíros ceruzákat, amiknek rózsaszín, kemény, könnyen morzsálódó radírja igazából csak alibi, és nem használható praktikusan, ha ki szeretnénk javítani valamit. Emiatt számomra alapvetően minden olyan radír, ami ceruza végén található, alapból gyanús, és nem is igazán szeretek ilyet használni, így inkább a mártott végű ceruzákat vásárolom. (Már fiatalabb koromban is így volt, miután rájöttem, hogy a radírnál a mártott vég sokkal jobban rágcsálható.)

Alapvetően a drágább ceruzák egy részénél már lehet használható radírt találni. Viszont ha megnézzük az árkülönbséget, akkor könnyen kiszámolható, hogy 3-4 ceruza esetében már jobban megéri egy jó minőségű önálló radírt vásárolni. (A hb-ceruza blog szerzője más véleményen van, amelyről a  Radíros, vagy nem radíros illetve a  Kupakot a ceruzára írásaiban olvashatsz. Az említett kupakot én is használom időnként, ha messzebbre kell vinnem egy ceruzát a tolltartómtól.)

A ceruzabél minősége

Természetesen a ceruza legfontosabb feladata, hogy írjunk (vagy rajzoljunk) vele. A benne található grafitbél tekintetében is számos különbség tapasztalható a különböző típusok között. 

A legismertebb jellemző az íróbél keménysége, amelyet többnyire H és B betűkkel, valamint számokkal jeleznek. A H jelentése hard, azaz kemény, vagyis minél több H-s a ceruzánk, annál kevésbé sötét nyomot hagy a papíron, és annál jobban rá kell nyomni, hogy írjon. Ezen kívül természetesen a H-s hegy kevésbé kopik, azaz sokkal tovább lehet vele írni hegyezés nélkül. A B jelentése black, azaz fekete, vagyis minél több B-s a ceruza, annál sötétebb nyomot hagy, és annál könnyebben kenődik a papírra.

Írásra a legjobb a HB, esetleg az F keménység, ami nálunk kevésbé elterjedt; ez a HB-nál egy hangyányit keményebb, de jobban tartja a hegy élét. Ettől függetlenül van, aki B-s vagy 2B-s ceruzával szeret írni.  (Kevésbé tudományos módon megfogalmazva, A keménységről című írásban.) Az amerikaiaknak ez a jelölés túl bonyolult, ezért ők egy másikat használnak, ahol a #2 vagy #2 1/2 jelenti a HB keménységet.

Fontos megjegyezni, hogy a különböző gyártók esetében a jelölések gyakran nem ugyanazt takarják, így könnyen belefuthatunk olyan HB-s ceruzába, amely úgy ír, mint egy másik gyártó 2B-s ceruzája. Az európai ceruzák jellemzően keményebbek (világosabbak) ugyanabban a fokozatban, mint az amerikai és japán példányok.

A HB skála alapvetően azt jelenti, hogy a ceruzahegy anyagának kikeverésekor mekkora arányban használnak grafitot (ez hagy nyomot a papíron) és agyagot (ez térkitöltő kötőanyagként működik). Ezen kívül sok ceruzahegy tartalmaz egyéb adalékokat, például gyakran áztatják a kész hegyet viaszba, amely jól átitatja, és így lágyabb, puhább lesz vele az írás. A legolcsóbb, hitvány ceruzáknál gyakran megfigyelhető, hogy az alapanyag gyenge minőségű, így homokszemek kerülnek bele, vagy kicsi, kemény csomók alakulnak ki, amik használat közben karcolják a papírt, és nyiszorgást, vagy kihagyást okoznak. Az ilyen ceruzát az idegrendszerünk épségének érdekében érdemes azonnal a kukába küldeni.

Az egyes gyártók abban is különböznek, hogy a teljes HB skálából pontosan milyen keménységekben gyártanak ceruzákat. Mivel a Faber-Castell egyaránt kedvezni szeretne azoknak, akik írnak a ceruzával, és azoknak is, akik rajzolnak, ezt a típust 8B-től 6H-ig gyártják, összesen 16 féle változatban. 

A CASTELL 9000 hegye egy igen korrekt darab, ugyanis a HB itt valóban írásra jól használható, tartós, de mégis a papíron könnyen sikló keménységet takar, ami írás után nem kenődik, nem fogja meg a rátett papírt, és első próbálkozásra is igen jól radírozható. (Természetesen ehhez jó minőségű radír szükséges, én a teszthez a napi használatban levő Stabilo Exam Grade radíromat használtam.) Cserébe ennek megfelelően a legtöbb HB ceruzához képest nagyon világosan, már-már szürkén ír. A radírozhatóság egyébként a ceruzabél összetételén kívül valamennyire a hegyezettségen is múlik, hiszen a hegyes, éles hegy könnyen belevési a grafitot a papírba, így utána nehezebb nyomtalanul kiradírozni.

A hegy vizsgálatánál fontos szempont, hogy az mennyire van jól rögzítve a ceruza faanyagához. Kiskoromban volt olyan gagyi ceruzám, aminek a belsejéből könnyedén ki lehetett tolni az egész hegyet. A rögzítés azért is nagyon fontos, mert ez határozza meg, hogy a hegy milyen könnyen törik, ha például leejtjük a ceruzát. A Faber-Castell például sokszor említi az ún. SV bonding technológiájukat, ami egyszerűen azt jelenti, hogy faanyaghoz egy speciális ragasztóval a ceruza egész hosszában végig, erősen oda van ragasztva a hegy.

Végezetül, egy videó, ami elejétől a végéig bemutatja a tárgyalt típus gyártását:  Így készül a Faber-Castell ceruza

... valamint egy másik, amelyben, hogy bemutassa a ceruza törésállóságát, Gróf Anton-Wolfgang von Faber-Castell úr, szerény kis vityillójának egyik 25 méter magas tornyából maréknyi CASTELL 9000 ceruzát hajít ki: Pencil Break test Faber-Castell

Az öregúr egyébként más hajmeresztő mutatványokban is részt vesz, például néha felhörpint egy kis tintát reggelire.

Sajnos a cikk megjelenése után  nem egészen két évvel, 2016. január 21-én távozott közülünk.

Hogy tetszett ez a cikk a Golyóstoll blogon? Hagyjuk meg a töltőtollakat, ceruzákat, radírokat, táblafilceket és egyéb ördögtől való írószereket másnak? Várom a véleményeket a hozzászólások között, vagy a blog Facebook oldalán!

Lehet, hogy a tartalomjegyzéket böngészve úgy tűnhet, hogy nem szeretem a rollertollakat, de biztosíthatlak róla, hogy ez nem így van, többnyire ők nem szeretnek engem. Vannak viszont a mindennapokban is igen jól használható típusok, és ezek közül szeretnék ma bemutatni kettőt, mégpedig a Pilot V-Ball Grip 05-öt (a képen alul) és Pilot V-Ball RT 05-öt (a képen felül).

Az a két, nevében és kinézetében is nagyon hasonló, Japán gyártású darab az Amerikában roppant népszerű, Pilot V-Ball nevű eldobható rollertoll továbbfejlesztett változata. A V betű a Pilotnál mindig a speciális tintaadagoló rendszert, a V-System-et jelzi, ami megtalálható az összes folyékony tintával működő tollukban. (Természetesen minden tinta folyékony, de itt a rollertollakban található, igen híg tintára gondolok, bővebben a rollertollakról szóló írásban.)

A V-Ball termékcsalád a nyílhegyű, a Hi-Tecpoint (Amerikában Precise) pedig a tűhegyű tollakat jelenti, ezen belül pedig a Grip utal a gumi fogórészre, az RT a nyomógombos működésre, az ötös szám pedig a 0,5 mm golyóméretre, azaz a vonalvastagságra utal.

A V-Ball RT, leszámítva a feltűnő kék-fehér színezést, elsőre egy hagyományos, középkategóriás golyóstoll látszatát kelti, bár a tolltesten található "Pure Liquid Ink" feliratból már lehet következtetni arra, hogy nem a megszokott módon fog írni.

A V-Ball Grip külsején ugyanezt a színkombinációt, és hasonló motívumokat láthatunk, azonban itt egy kupakos tollról van szó. Érdekes módon ezen nem található meg a folyékony tintára utaló felirat, holott a szétszedés után jól láthatóan lötyög a betétjében a tinta.

Mindkét tollon egy vékony, nem túl puha, kék gumi markolatot találunk. A V-Ball RT esetében ez kb. egy centivel hosszabb, így jobb választás azoknak, akik feljebb fogják meg írás közben. A V-Ball Grip-en található gumi kissé áttetsző, alatta átsejlik az adagoló rendszer.

A klipsz kialakítása, és rögzítése hasonló, mindkét tollon kellően rugalmas, rögzítése stabil, a bütyök nem éles, vélhetően nem tép szét semmit, amire rácsíptetjük.

A gyártó tehát jól látható módon mindent megtesz, hogy azt gondoljuk, ezek a tollak a kiviteltől eltekintve egyformák, pedig tapasztalataim szerint nem így van.

A V-Ball RT leginkább úgy ír, mint egy zseléstoll. A tinta határozott színű, de kissé áttetsző, és vékonyan, tisztán fog. A koisztás egyenletes, pacázásnak, sínezésnek nyoma sincsen, és még a legvacakabb papíron sem kell tartanunk semmilyen meglepetéstől, ha gondolkodás közben nem tartjuk rajta a hegyet. Ideális írószer, egyetlen apróságot leszámítva, mégpedig, hogy valószínűleg a vékony hegy miatt, lehetőleg minél kisebb nyomással, "könnyű kézzel" érdemes vele írni, így a golyó szépen siklik majd. Ha a szükségesnél jobban rányomjuk a papírra, kellemetlen, karcos érzést tapasztalhatunk.

A V-Ball Grip.hegye sokkal könnyedebben fut a papíron, jobban tolerálja, ha kicsit odanyomjuk, viszont a híg tinta miatt vastagabb vonalat húz, és nagyon könnyen szétfut az olcsó papíron, a szálak mentén. A tinta színe is valamivel sötétebb, bár ahhoz, hogy ezt észrevegyük, azért alaposan meg kell nézni az írást közelről.

A fogórész kellemes, nem csúszós, és a négy oszlopban elhelyezett kis mélyedések sem kényelmetlenek, még hosszú távú használatnál sem. A V-Ball újabb típusainak megjelenésekor sok értetlenkedő véleményt olvastam itt-ott, ami azzal foglalkozott, hogy minek továbbfejleszteni azt, ami tökéletes. Nos, nekem van régi V-Ball-om is, és azt kell mondjam, bár a gumirozás nélküli változattal sincs semmi gond, nem ront rajta semmit ez az apróság, sőt, kifejezetten hasznosnak találom.

A tintát alaposabban megvizsgálva, a V-Ball RT tintája egy hajszálnyival lassabban szárad, viszont cserébe utána csaknem teljesen vízálló. Ez nagyon hasznos, ha például jegyzeteinket szövegkiemelővel szeretnénk áthúzni, hiszen annak festéke gyakran feloldja az olcsóbb zseléstollak és rollertollak tintáját, így olvashatatlanná téve a szöveget.

A V-Ball Grip tintája, bár valamivel nedvesebben ír, gyorsan szárad, és tulajdonképpen ez is vízálló, de egy picit azért megfolyt, és a papír alapszíne kékessé vált. Viszont így is szép teljesítményt nyújt egy rollertollhoz képest.

A V-Ball RT-t szétszedve, nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy a bele való PILOT BLS-VB5RT tollbetét bizony pontosan úgy néz ki, mint egy zseléstoll betét, de az is lehet, hogy csak a tintakövető kinézete miatt mondom ezt. A legegyszerűbben úgy lehetne róla megbizonyosodni, hogy valóban folyékony, rollertintáról van-e szó, ha felvágnám a betétet, vagy fúrnék egy kis lyukat a tintakövetőben. Ezt viszont érthető okokból (a továbbiakban is szeretném használni a tollbetétet) egyelőre nem fogom megtenni, de ha már csak minimális tinta lesz benne, akkor elvégzem majd a kísérletet, és frissítem a cikket. Ez egyébként nem lesz nehéz, mert a tinta szörnyen gyors ütemben fogy.

A gyártó szerint a toll repülőbiztos, azaz felszállás után nem fog orrán száján ömleni a tinta, és nyugodt szívvel lehet használni a kabinban. Ez valószínűleg azért van, mert a tollbetét vége lyukas, így nincs olyan levegőbuborék a tinta mögött, ami a lecsökkent légnyomás miatt "kitolná" a tintát a betétből.

A V-Ball Grip betét megoldása kissé csalódás, ugyanis nagyon hasonlít az uni-ball Vision Elite-nél tapasztalt, teljesen egybegyártott formátumra, amit igen költséges cserélni, hiszen gyakorlatilag csak a kupakot, és a toll vékony műanyag borítását tartjuk meg. Ha mégis a csere mellett döntesz, a típusa PILOT BLS-VBG5.

A beszerzésről csak azt jegyezném meg, hogy a bemutatott tollak időnként meglepő módon, különlegességként tálálva felbukkannak a hipermarketek polcain, viszont többnyire irreálisan magas áron. Érdemes tehát inkább valamelyik papírboltban keresni őket, és ott beszerezni. (Tudom, ez az örök vesszőparipám, de nem ok nélkül!)

Előnyök:

• mindennapi használatra kiváló rollertollak
• kellemes, tiszta vonallal írnak

Hátrányok:

• V-Ball RT: kissé karcos
• V-Ball Grip: nem gazdaságos betét csere
• V-Ball Grip: a tintája könnyen szétfut a papíron

Értékelés:

• V-Ball RT: 4/5
• V-Ball Grip: 4/5

Semmiképpen sem mehetünk el szó nélkül Magyarország talán legismertebb golyóstolla, az ICO Signetta mellett. Régóta adós vagyok ennek a típusnak a bemutatásával, és most jött el az ideje, hogy a tettek mezejére lépjek. (Ha érdekel, hogyan gyártják a Signettát, nézd meg ezt a videót.)

Biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki az internet eme szegletére vetődik, látott már, vagy esetleg használt is Signetta golyóstollat. Egy egyszerű, eldobható tollról van szó, amely nagyon olcsón kapható (jelenleg jóval 100 Ft alatt van a darabára, természetesen bolttól függően), és mégis használható minőségű íróeszköz. Nem véletlen, hogy a Signetta különböző hivatalokban, cégeknél igen népszerű ügyféltoll, és emlékeim szerint tanárok is gyakran használnak ilyet például osztályozásra, bár nem biztos, hogy önszántukból.

Az ügyféltoll alatt természetesen azt az íróeszközt értjük, amelyet aláíráshoz, vagy nyomtatványok kitöltéséhez a kezedbe nyomnak a bankban, a postán, vagy például a benzinkúton, miközben az ügyintéző, vagy hivatalnok féltve szorongatja sajátját. Van ahol furfangos módon lánccal, vagy műanyag dróttal rögzítik, nehogy lába keljen, de sok helyen egyszerűen fogják a legolcsóbban, tömegben beszerezhető golyóstollat, vesznek belőle egy vagonnal, és ha mégis eltűnne, egyszerűen pótolják. (Lehet hogy az alapelv az lenne, hogy egy ilyen filléres tollat talán nem visznek el az emberek, de mivel Magyarországon még a WC kefét is le kell láncolni a nyilvános helyeken, nem biztos hogy az ötlet hosszú távon működőképes...)

Jelenleg többféle kivitel is kapható:

• Signetta Classic: kék, fekete, piros és zöld színű műanyagból, az adott színnel író típus
• Signetta Mix: pasztell színekben pompázó, kék tintával író típus
• Signetta Orient: áttetsző, kék, fekete, piros és zöld csíkozású, az adott színnel író típus

Elméletileg létezik még egy Signetta Lenia nevű típus is, ami onnan ismerhető fel, hogy a színes tolltesten a fehér csíkozás sűrűbben van. Ezt azonban még sosoem láttam egyetlen boltban sem, és a kereséseimre is többnyire csak külföldi webshopok bukkantak fel, így lehetséges hogy exportra gyártják.

A kiszerelést tekintve típustól és színtől függően meg lehet találni zacskózva, 3-4-5 darabos csomagban, de 50 db-os doboz is vásárolható, ami leginkább a kereskedőknek, és a vállalati felhasználóknak hasznos. A legtöbb papírboltban egyébként darabra is árulják.

Bevallom, nekem a legjobban az áttetsző műanyagból készült Signetta Orient tetszik, mivel így látom a tinta fogyását. A műanyag színét leszámítva egyébként formájában mindhárom említett típus azonos, csak a Lenia lóg ki a sorból.

Azt mondják, az utánzás a hízelgés legőszintébb formája, bár nem hiszem hogy az ICO különösebben megtisztelve érezné magát, a rengeteg Signetta koppintás láttán. Merthogy szép számmal találhatunk különböző boltokban igen hasonló, ám többnyire gyatrább minőségű hasonmásokat.

Alaposabban megnézve láthatjuk, hogy a Signetta egy úgynevezett "direct fill" toll, amely azt jelenti, hogy nincsen külön tollbetét, hanem maga a tolltest alkotja a csövet, amit megtöltenek tintával. Ez azt jelenti, hogy minimális számú alkatrésszel, nagyon gyorsan, és olcsón lehet legyártani. (Megint csak a már említett videót tudom ajánlani, tényleg nagyon érdekes.)

A tolltest formáját valószínűleg a grafitceruza ihlette, a hatszögletű keresztmetszet miatt jól meg lehet ragadni, bár hosszabb íráshoz véleményem szerint nem annyira kényelmes, mert ha kicsit jobban szorítod, az élei egy idő után zavaróvá válnak. Nem igazán javaslom továbbá olyanoknak, akiknek vastag ujjai vannak, mert ebben az esetben nehéz a megfelelő, szabályos fogást tartani.

Az olcsóság csak az egyik, mégis talán a legfontosabb előny, a másik viszont, hogy a Signetta az árához képest igen jól fog, és ezt kiszámíthatóan, állandó minőségben teszi.

Az egyetlen valódi panaszom erre a típusra, hogy a tintája hajlamos gyorsan megbosszulni, ha nem használja az ember. Ilyenkor nehezen indul meg, azaz egy pár betűt a mondat elején festék nélkül karcol a papírba. Komolyabb pacázást nem tapasztaltam, bár hosszabb vonalaknál, vagy lendületesebb írásnál kissé felgyűlhet a tinta a hegy szélén.

A toll szép, vékony vonallal ír, a hegy a gyártó adatai szerint 0,7 mm-es golyóval van szerelve, amellyel 2.500 méternyi vonalat lehet húzni. Erre megint azt kell mondjam, hogy ebben az árkategóriában valóban szép teljesítmény.

Előnyök:

• olcsó
• sok helyen kapható
• magyar termék

Hátrányok:

• nem annyira kényelmes
• kevésbé igényes, eldobható kivitel

Értékelés: 3,5/5

A héten egy ismert debreceni papírboltban jártam, és ennek kapcsán született a mai bejegyzés. Nem először vitt arra az utam, korábban például a kirakat tetején levő nagy LAMY felirat miatt mentem be, hogy szemügyre vegyek néhány LAMY tollat. (Azért is kedvelem ezt a boltot, mert sokféle márkás írószert is tartanak, nem csak a szokványos Parker vitrinből lehet választani.) A hölgy azt mondta, hogy valóban árultak LAMY tollakat, de mivel senki sem ismerte a márkát, ezért alig adtak el belőle, így rövid időn belül féláron megszabadultak az összestől.

Nem tudom, hogy éppen valami központi Sheaffer akció volt, vagy a Sheaffer készletet szerették volna kisöpörni, de most olyan jó áron adták őket, hogy muszáj volt vinnem belőle, mert ennyiért az Ebay-en sem lehet megvenni. A Sheaffer Sagaris már szerepelt korábban a blogon, most pedig a Sheaffer legkedveltebb, és legolcsóbb modelljét választottam, a Sheaffer Sentinel golyóstollat.

Mivel ez a típus kialakítását tekintve nagyon hasonló a Parker Jotterhez, ami az egyik legismertebb golyóstoll a világon, és hazánkban is igen kedvelt ajándék, arra gondoltam, hogy összehasonlítom a kettőt. Nem titkolt célom, hogy újabb tippet adjak azoknak, akik megfizethető, de mégis kiváló minőségű ajándék írószert keresnek, vagy magukat szeretnék meglepni valamilyen alkalomból.

Ahogy a képen is látszik, a két toll valóban nagyon hasonló, és kár lenne tagadni, hogy a Sentinel tervezői valószínűleg jócskán merítettek a Jotter vonalaiból. Azonban közelebbről megnézve a hasonlóság már nem olyan nagy, mint például a Jotter és a PAX között.

A Jotter vonalai finomak, elegánsak, a tolltest a toll közepétől kellemes ívben vékonyodik a végéig. A műanyag kemény, és ellenálló, bár a használattal elkerülhetetlen, hogy karcolódjon, majd évek múltán bemattuljon.

A Sentinel kicsit más formájú, a tolltest nem kezd keskenyedni, csak a toll végéhez egészen közel (kb. 3 cm-re), emiatt hosszabb használat után sem csúszik lefelé rajta az ember keze. Véleményem szerint ez az egyik legnagyobb előnye a Jotterrel szemben. A műanyagja talán egy hangyányit kevésbé csúszik, de lehet hogy csak a formája miatt tűnik így.

Ahogyan látható, a felső, szálcsiszolt fém rész formájában is van eltérés. A Jotternél ez szintén keskenyedik kicsit a gomb felé haladva, míg a Sentinelt inkább szögletesnek mondanám. Erre a szögletességre még rátesz egy lapáttal a klipsz, amely teljesen téglalap alakú, illetve a gomb, aminek az oldala, és a teteje egyenes, és merőleges egymásra.

Ha szemügyre vesszük a toll hegy felőli végénél található fém védőkarikát, láthatjuk, hogy a Sentinelén éppen csak kifér a hegy, míg a Jotternél marad némi hely körülötte. A Sentinel használata közben a hegy egyáltalán nem "kocog", ahogy felemeljük a papírról, és visszatesszük a tollat. (Ezt sokan rendkívül idegesítőnek tartják.) Hátránya viszont, hogy ha a tollbetét nem pontosan középen helyezkedik el a tollban - márpedig nem - akkor bekapcsoláskor lehet érezni és hallani, ahogy súrolja a fém gyűrűt. Ez kicsit bosszantó.

A toll külső kialakítását, és díszítését tekintve egyértelműen a Jotter a szépségverseny győztese, hiszen a Sentinel csak a hasított klipszet, és a Sheaffer védjegyeként ismert fehér pöttyöt tudja felmutatni, míg a Parker különleges formájával, és a nyíl alakú klipsszel hódít, amiből mindenki rögtön felismeri.

A helyzet azonban nem ilyen egyértelmű, ha a használati értéket, a pratikusságot nézzük. A Sentinel szögletessége sokkal kényelmesebben tartható tollat eredményez, illetve a klipsz sem hajlamos beleakadni, széttépni azt amire rácsíptetjük, mint a Jotter esetében.

Egy érdekesség, amely rövid használat után is feltűnt, hogy a két toll mechanikája teljesen másképp működik. A Jotter gombjának kapcsolási pontja kb. a gomb felénél van, és nagyon határozottan, hangosan működik. Ez azon kívül, hogy remek módszer a kollégák idegesítésére, megnyugtatóan közli használójával, hogy igen, a toll működik.

A Sentinel sokkal halkabban, lágyabban kapcsol, és a gombot szinte teljesen be kell nyomni, hogy működésbe lépjen a mechanika. Az a sejtésem, hogy így kisebb eséllyel kapcsol be véletlenül, mindenesetre szokni kell. Mindkét tollnál a kupak rugózott, azaz nem marad beesve, mikor a toll be van kapcsolva.

A Jotter a műanyag "koronás" G2 tollbetéttel működik, amit azért szeretünk, mert hihetetlen nagy választék van belőle a piacon, és minden boltban lehet találni utánpótlást. Ha sokalljuk a Parker tollbetétek jóval ezer forint fölötti árát, vehetünk hatodannyiért PAX-ot vagy Inoxcrom-ot, kalandorok pedig az ennél is olcsóbbakkal is megpróbálkozhatnak.  Ezen kívül a kialakítása miatt a betét minden bekapcsoláskor és kikapcsoláskor fordul egy kicsit, így a hegy egyenletesen kopik minden oldalon.

A Sentinel hivatalosan csak a Sheaffer "K" tollbetéttel működik. Ezen kívül ha jól tudom, a Monteverde nevű cég gyárt még ilyen formájú tollbetétet, valamint lehetséges, hogy a Sailor, illetve némi barkácsolással más gyártók termékei is működnek benne, viszont ezek közül még egyiket sem próbáltam ki. A Sheaffer "K" betét nem túlságosan drága (az említett boltban például valamivel 1.000 Ft alatti áron hozzá lehet jutni), viszont csak elszórtan fordul elő egy-egy helyen. Minőségét tekintve egyáltalán nem rossz, de tapasztalataim szerint ha nincs használatban, nem válik javára az idő, így nem javaslom, hogy nagyobb mennyiséget vásárolj belőle, mert ahogy öregszik, az első néhány betűt nehezen fogja írni.

A Parker Jottert kezdetben az USA-ban (Janesville), később Angliában (Newhaven), majd ma már Franciaországban (Nantes) gyártják. Az évek során számos változtatás történt rajta, amelyről korábban már írtam, és amelyek nem kifejezetten váltak az előnyére. Az egyik ilyen dolog, amivel nem igazán tudok megbékélni, hogy az olcsósítás jegyében a toll belsejében a menetet egy szépen megmunkált fém alkatrészről műanyagra cserélték. Hallottam már olyan Jotterről, amelyből magától kiesett, és olyanról is, amelyben eltört.

A Sheaffer szintén amerikai eredetű cég, amelynek gyára korábban Fort Madison városában működött, azonban miután a BIC felvásárolta, a gyárat bezárták, és a tollaikat Kínában gyárttatják. Ez szintén nem túl örömteli, viszont ha belenézünk a Sentinelbe, látható, hogy a menetes alkatrész még mindig fémből van, ami kellemes, megnyugtató súlyt ad a tollnak, és csak a tollbetétet felülről tartó kis korongot készítik műanyagból. A tollbetét kialakítása miatt egyébként a Sentinel nem forgatja a betétet.

A tollbetét lelke a hegy, és a tinta. A jó minőségű tinta egyik fontos ismérve pedig, hogy könnyen megindul, amikor írni kezdünk vele. Tettem is egy próbát, amiből azért nem javaslom, hogy hosszútávú következtetéseket vonjatok le, mivel a benne szereplő Parker tollbetét már legalább 3 éves, a Sheaffer pedig valamivel fiatalabb. Mindkettőt kb. 1 napja nem használtam, és a nyíllal jelzett helyen tettem a papírra őket, a tollat függőlegesen tartva, minimálisan rányomva.

Összefoglalva tehát, két hasonló árú, és hasonló kinézetű, de más használati értékű tollról van szó. Mindkettő elegáns, és kiváló ajándék lehet. Érdemes megfontolni, hogy az ismert márka, a szép kinézet, és a könnyű tollbetét utánpótlás a fontosabb számunkra, vagy inkább a kényelmes használat, és ennek megfelelően dönteni.

Milyen tollal írjuk az X-eket a választáson?

A tippem: ICO Olimpia, a magyar trikolór színeiben

ICO Olimpia

Nyomógombos mechanikával mûködô golyósirón, cserélhető golyósbetét, különböző színű kiegészítők.
Írószín: kék
Íráshossz: 2.500 m
Golyó átmérő: 0,8 mm
Betét: X20

Továbbra sem adtam fel az a célomat, hogy jól használható, és megfizethető árú zseléstoll betétet találjak, G2 formátumban (Parker/PAX koronás tollbetét). A legújabb áldozat a Schneider Gelion 39 zseléstoll betét.

A Schneider nagy múltú németországi írószergyártó vállalat, amely többféle minőségi termékkel is jelen van a magyar piacon, azonban nem mondanám túl elterjedtnek. A hagyományos és hibridtintás golyóstollaik például kiválóak, de ritkán látok olyan embert, akik ilyet használnának. A tippem az, hogy túlságosan vastagon fognak a magyarországi felhasználók ízléséhez képest, és nem tartoznak a legolcsóbbak közé.

A Schneider egyetlen zseléstoll típust, a Gelion 1-et gyárt, amelynek tollbetétjét külön is árulják, ez lenne az a bizonyos Gelion 39. Magát a tollat még csak webshopokban láttam, és annyira nem jött be a formája, hogy komolyabb keresésbe fogjak. A tollbetétből viszont sikerült szereznem, és máris szereltem befelé a jó öreg PAX Metálba, amibe valamilyen perverz megfontolásból mindig zselés tollbetétet próbálok rakni.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy komoly várakozásokkal kezdtem használni ezt a betétet kb. egy héttel ezelőtt, hiszen korábban már töprengtem azon, hogy miből választhat az, aki unja a banánt, és zseléstollá szeretné alakítani mondjuk a Parker Jotterét. Akkor az lett az eredmény, hogy az ember vagy kompromisszumot köt, és az olcsó, de nem annyira könnyen sikló betétet veszi meg, vagy rászánja egy McDonalds menü komolyabb toll árát, és a márkás, ennek megfelelően minden igényt kielégító terméket választja.

Azt kell mondjam, hogy ebben a termékben kissé csalódtam. A Gelion 39 árban inkább a PAX Gel felé közelít, ugyanis bolttól függően kb. másfélszer-kétszer annyiba kerül, de minőségben nem nyújt lényegesen többet, sőt.

Hasznos dolog látni, ahogy fogy a tinta a betétből, de a műanyag tartálynak hátrányai is vannak. Nem tudom semmilyen konkrét méréssel alátámasztani, de az az érzésem, hogy ezt lényegesen gyorsabban el fogom használni, mint az előző két zselés tollbetétet. Persze ez fakadhat abból, hogy azok fémből voltak, és nem láttam ahogy kimúlnak, de mindkettő nagyjából két hónapig bírta a használatot, ez meg ha ilyen tempóban fogy, akkor még maximum három hetet adok neki.

Az írást szokni kell vele, és ebből a szempontból nagyon hasonlít a PAX Gel-re, de azt kell mondjam, valamivel súlyosabb a helyzet. Ha nem nyomod oda eléggé a hegyét, nem ír, vagy a vonal nem egyeletes, szakadozik. Ha túlságosan odanyomod, akkor nagyon karcos, és kényelmetlen használni. Van egy vékony határ, amit el kell találni. Emiatt nem kedvelem túlságosan, és azon kaptam magam, hogy kerülöm a használatát, amikor csak lehet. Bevallom őszintén, nem ezt a fajta írásélményt vártam egy Németországban készült, nagy nevű terméktől.

Magával a tintával a világon semmi probléma sincs. Gyorsan szárad, és nagyjából vízálló is. Színre semleges, az íráskép inkább filctollra hasonlít, mint zseléstollra, és a sínezés (a vonal közepén halványabb a tinta, mert odanyomódik a golyó) sem fordul elő túl gyakran. A 0,4 mm vastagsághoz valószínűleg 0,7 mm golyó tartozik, kicsit vastagabban fog mint ahogy szeretem, de attól még általánosságban jól használható. Ha nem lenne ennyire kényelmetlen írni vele, akkor azt mondanám ideális, de így inkább az a véleményem, hogy ebből nem veszek másikat.

Megjegyzés: A betét végében látható összegyűlt zselé az én művem, ugyanis egyszer véletlenül lelöktem az asztalról a tollat, és a tintakövető ezt a mutatványt annyira zokon vette, hogy egy része ottragadt. Ezen kívül egy buborék is született a betétben, de amikor odaért a hegyhez, akkor rövid satírozással sikerült átlendülni rajta.

A keresés tehát tovább folytatódik, hátha mégis létezik a Szent Grál megfizethető árú, kényelmesen használható zselés tollbetét, a leggyakoribb formátumban, és nem csak egy mítoszról van szó.

Frissítés: A Gelion nem bizonyult hosszú távon is használható megoldásnak, így feladtam vele a harcot.

Retró rOtring roller, no meg korán reggel ritkán rikkant a rigó! Kicsit bajban voltam a mai bejegyzés címének kiválasztásával, mégpedig két okból. Az egyik, hogy ez nem annyira régi toll, mint az eddigiek a sorozatban, hiszen valamikor a 2000-es években fejezték be a gyártását. A másik, hogy nem tudom pontosan a nevét. Mindenesetre egy igen különleges típusról van szó, amelynek ma a rollertoll változatát vesszük szemügyre.

A rOtring márkáról Magyarországon általában mindenkinek a "rotringceruza", azaz a töltőceruza, vagy a csőtoll jut eszébe. Kevesen tudják, hogy a cég a méltán híres ceruzái mellett kiváló minőségű, és ehhez képest korrekt árú töltőtollakat és golyóstollakat is gyártott.

Először is, mi az a rOtring 600 Newton?

Nos, legjobb tudomásom szerint pontosan ilyen nevű típus nem létezik, mert vagy 600, vagy Newton, viszont a legtöbben ezen a néven ismerjük azt a tollat, amiről a mai írás szól. Hogy a dilemmámat megértsétek, lássunk néhány képet:

rOtring 600 rollertoll (kép: penoftheday.wordpress.com)

Ez a csúnya vasdarab az eredeti rOtring 600 sorozat rollertoll változata. A legkönnyebben a kupakról lehet felismerni, és megkülönböztetni a többitől. 1989-től gyártották Németországban, de mikor a rOtring cég beolvadt a Sanford márkái közé, megszüntették a típust. Azóta a gyűjtők egyik nagy kedvence, az Ebay-en igen komoly pénzt kérnek érte, de természetesen felbukkannak reálisabb áron is, no meg olcsó, használt példányokat is lehet találni. 

Az igazán fanatikusok egyébként a felirat színe, a klipsz mélyedései, a fogórész mintája, illetve a kupakban található műanyag betét alapján meg tudják saccolni a különböző típusok gyártási idejét, vagy legalábbis azt, hogy melyik sorozatban készült.

rOtring Newon töltőtoll (kép: rakuten.com)

Ez a rOtring Newton nevű típus, amely már a Sanford cégcsoport szülötte, igazából egy teljesen mezei toll, rajta egy nagy hagyományokkal rendelkező régi cég logójával. Kinézetre hasonló ugyan a rOtring 600-hoz, de a hasonlóság csak látszólagos. A ferde vonalak, illetve az anyagválasztás miatt látható, hogy egy teljesen másik termékről van szó. Egyébként ha jól tudom már ezt sem gyártják.

Ne tévesszen meg senkit, hogy a töltőtollról tettem be képet, egyszerűen ez volt a legjobb, amit találtam. 

 Parket Facet töltőtoll (kép: sweetcouch.com)

Ez pedig a Parker Facet, ami 2008-tól egy pár évig volt kapható, bár én például sosem találkoztam vele bolti forgalomban. A Sanford ugyanis nem csak a rOtring, hanem a Parker tulajdonosa is, és gondolom, hogy a cégcsoporton belül nem akart konkurens termékeket megtartani, így a rOtring egy ideje már csak töltőceruzákat gyárt, a Newton pedig a Parkerhez került át, kis módosításokkal, illetve töltőtollak esetében Parker féle tollheggyel.

És akkor felmerül a kérdés, hogy ez vajon micsoda? Hasonlít a 600-ashoz is, meg kicsit a Newtonhoz is, szóval olyan, mint valami köztes típus. Nos, ezért hívja mindenki rOtring 600 Newton-nak. Többek között azért is kakukktojás, mert még a Sanford előtti időkben tervezték, de már a Sanford fennhatósága alatt gyártották, 1998-tól. Állítólag az eredeti rOtring 600 nem volt elég népszerű, ezért hogy vonzóbbá tegyék, módosításokat végeztek a típuson, és ez lett az eredmény.

Van élet a rOtring 600 után?

A jó hírem, hogy a rOtring 600-as töltőceruza változatát ismét gyártják. Ez persze nem teljesen igaz, mert ha jól tudom, Japánban egy másik cég licenc alapján folyamatosan gyártotta őket, úgyhogy mondjuk inkább azt, hogy az európai és amerikai piacon ismét elérhetők. Apró szépséghiba viszont, hogy bár ezek az új 600.as töltőceruzák még mindig jó minőségűek, de már csupán halvány árnyékai az eredeti daraboknak.

Levenger L-Tech Stealth töltőtoll (kép: clickypost.com)

A rOtring 600 töltőtollak és golyóstollak gyártását azonban nem indították újra. Vannak olyan cégek, akik ezt meglovagolták, és saját hasonmásokat kezdtek gyártani (pl. Levenger L-Tech, Retro51 Hex-o-matic), de egyik sem lett igazán népszerű.

Bővebben a tollról

Ahogy említettem tehát, ez nem rOtring 600, és nem rOtring Newton, hanem valahol a kettő között áll. Ez számomra abban nyilvánul meg, hogy elveszítette a 600-as néhány stílusjegyét, például a mintás fogórészt, illetve a kupakon levő forgatható gyűrűt, de megtartotta azt a szögletes, nehéz, szerszám jelleget, ami igazán egyedivé teszi.

Ha alaposabban megnézzük ezt a formát, észrevehetjük, hogy pont úgy néz ki, mintha valaki megformázott volna egy kellemes, lekerekített testű kupakos rollertollat, majd utána egy szamurájkarddal minden vonalat kiegyenesített volna rajta. Sokan mondják, hogy ezt a formát a Bauhaus irányzat ihlette, ami biztosan így is van, de nekem, mint a műveszetekben kevésbé jártas haladónak erről a szóról leginkább egy barkácsáruház jut eszembe.

Be kell valljam, mikor először láttam képen, finoman szólva sem nyerte el a tetszésemet, és azt gondoltam, hogy teljesen hibbant aki ilyen rusnyaságot megvesz. Mindez akkor foszlott szét, mikor először a kezembe fogtam, és rájöttem, hogy a fura külső az egyik legjobban összerakott tollat rejti, amit valaha használtam. Talán az egyetlen hátránya az árán kívül, hogy mivel teljesen fémből van, érthető módon elég súlyos darab.

Az eredeti rOtring 600-asok kétféle színben (fekete és ezüst) és azon belül egyszínű és aranyozott (rOtring 600G) változatban voltak kaphatóak. Az átdolgozott 600 Newton viszont egy újfajta bevonattal is megvásárolható volt, ez pedig a Lava. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy valamilyen különleges módszerrel apró szemcséket visznek fel a toll sárgaréz testére, amitől szürkésfekete színű, érdesen csillámos lesz a felülete. Valaki egyszer elmésen megjegyezte, hogy komoly fantáziára utal, hogy azt a borítást, aminek tapintása leginkább a nedves kőhöz hasonlít, lávának nevezték el. Bármennyire is haragszom a Sanfordra amiatt, amit a rOtringgal és a Parkerrel művelt, ez a bevonat szerintem remekül sikerült.

Bár a tollhoz van egy eredeti, Németországban gyártott rOtring rollerbetétem, ezt a mai napig nem bontottam fel. A jó hír, hogy bármilyen szabványméretű rollerbetéttel működik, így például a Pilot G2-be valóval is, jelenleg épp egy Pilot V-Ball RT betét van benne. Emiatt az írásminta elkészítésének nem látom különösebb értelmét, de azt elárulom, hogy írás közben a toll kicsit farnehéz, a fogórész tapintása különleges, nagyon kényelmes, és egyáltalán nem csúszik.

Annak ellenére, hogy nagyon megkedveltem a rOtring 600 formavilágát, és ezt a különleges bevonatú rollertollat is, nem mehetünk el amellett, hogy egy igen értékes, gyűjtői darabról van szó. Sajnos emiatt nincs szívem gyakrabban használni, nehogy valamilyen sérülés érje. Nem hiszem hogy komolyabb baja lenne, ha esetleg leejteném, de az ilyen kincseket jobban szeretem eredeti állapotában megőrizni.