Bár eddig még csak egy alkalommal volt szó ceruzáról a blogon, mindenképpen ajánlom a figyelmetekbe az OzoneNetwork ismeretterjesztő videóját a témában, amelyben a cseh Koh-I-Noor gyárba kalauzolnak minket.
Általában kissé negatívan állok a hazai gyártású műsorokhoz, de ez a sorozat egyszerűen zseniális. Megfelelően részletes, nagyon érdekes, és nem annyira sablonos, mint a "How Its Made" és klónjai. Le a kalappal a készítők előtt. (Egy korábbi adást például az ICO gyárában forgattak.)
Szinte mindenki ismeri a híres Parker Jotter golyóstollat, azonban kevesen vannak tisztában vele, hogy milyen komoly történelme is van. Ennek a cikksorozatnak a célja, hogy áttekintse a toll megjelenésének történetét, és sorra vegye a fontosabb változásokat a típus életében, bemutatva, hogy honnan, és milyen úton jutottunk el a mai napig kapható példányokhoz.
Parker "First Year" Jotter
Gyártási év: 1954-1956
Előzmények
Bíró László és Goy Andor az 1930-as és 1940-es években kezdte meg a munkát, és tökéletesítette a golyóstollat olyanra, hogy alapvetően használható legyen. Természetesen ahogyan az ilyenkor szokás, azokon a piacokon, ahol ők nem kívánták a terméket értékesíteni, eladták a gyártás jogát más cégeknek. Így történt, hogy Észak-Amerikában az Eberhard-Faber vállalat, és a velük szerződő Eversharp vált jogosulttá a Bíró-féle golyóstollak gyártására, így aztán el is kezdték hirdetni a valójában ekkor még nem létező, forradalmian új, golyó segítségével író tollukat.
Ezt azonban nem nézte tétlenül Milton Reynolds, az amerikai üzletember, aki szintén komoly fantáziát látott az újfajta íróeszközben. Miután vásárolt néhányat Argentínában, úgy döntött, hogy a gyártással beelőzi az arra valójában jogosult cégeket, és piacra dobja saját golyóstollát.
Mit keres ez az információ egy Parkerről szóló írásban? - merülhet fel a kérdés, teljesen jogosan. Nos, a Reynolds féle golyóstoll az elkapkodott tervezés és gyártás következtében igen gyenge minőségű, már-már használhatatlan termék lett. Ettől függetlenül azonban az újdonságra kiéhezett tömegek - a hatalmas reklámhadjáratnak köszönhetően is - azonnal elkapkodták. A rendkívül olcsón gyártott, és ehhez képest csillagászati áron értékesített Reynolds golyóstollból több milliót adtak el, azonban a működésben csalódott vásárlók rövid időn belül megrohamozták az üzleteket, és visszakövetelték a vételárat. Reynolds végül 1948-ban fejezte be a golyóstollak előállítását, miután irdatlan összeget tett zsebre, az egyébként silány termékével.
Tekintve, hogy a Reynolds toll minősége messze elmaradt az akkor használatos töltőtollakétól, a csalódott vásárlók hosszú időre visszarettentek a golyóstollaktól. Az Eversharp erre a piacra lépett be saját termékével 1946-ban. Nem kevés pénzt fordítottak kutatásra és fejlesztésre, aminek az eredménye egy jobban használható, ámde még mindig a tökéletestől távol eső toll lett, amely azonban az előzmények miatt mégsem aratott sikert. A bizonytalan működés, és az örök garancia miatt komoly fejfájást okozott a gyártónak. Több veszteséges év után Martin Strauss, az Eversharp elnöke, aki ebbe az irányba terelte a céget lemondott, és bár távozása után is tovább folytatták a golyóstollak gyártását, ez az üzletág sosem lett igazán sikeres.
A Parker tervei
A Parker ekkor már a piacelső amerikai töltőtollgyártó volt, és a céget vezető Kenneth Parker közelről követhette végig a Reynolds és az Eversharp boldogulását a piacon. A zseniális üzletember azonban szándékosan nem lépett, okulva a történtekből.
Egy idő után már a média, és a saját kereskedőik is aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy mikor szándékozik a Parker is piacra dobni saját golyóstollát. Az ilyen megkeresésekre Kenneth Parker általában nyílt levélben válaszolt. A válaszokból egyértelműen kiderül, hogy nem zárkóznak el az új íróeszköztől, azonban mivel a céljuk, hogy igazán jól működő golyóstollat alkossanak, alaposak lesznek, és addig várnak saját termékük megjelentetésével, ameddig csak szükséges.
A felszín alatt azonban a Parkernél ekkor már igen komoly kutatómunka folyt. 1945-től kezdődően a legendás Parker 51 töltőtollat megalkotó csapatot bízták meg egy olyan minőségű golyóstoll kifejlesztésével, amelyre jó szívvel írhatják rá a Parker márkanevet.
Érdekes módon, a Parker már a Jotter megjelenése előtt is készített egy golyóstollat, mellyel a Hopalong Cassidy nevű westernhős sikerét kívánták meglovagolni. Kissé tudathasadásos módon, a kereskedőiknek a golyóstoll árukészlettel együtt egy tájékoztató levelet küldtek, melyben leírták, hogy a Parker továbbra sem lépett be a golyóstollak piacára, és amit árusítani fognak, az igazából nem egy Parker golyóstoll. Ennek megfelelően a Hopalong Cassidy toll Parkette márkanév alatt futott, amely a gyártó belépőszintű töltőtollainak márkaneve volt.
A Scramble
A Reynolds piacrombolásának köszönhetően az emberek teljesen elfordultak a golyóstollaktól. Szinte alig lehetett valakinek eladni, és a gyártók is komoly veszteségeket szenvedtek. Mindez megváltozott, amikor a Patrick Frawley nevével fémjelzett PaperMate cég belépett a piacra. Fejlesztéseik, és ötletes reklámjaik nyomán a golyóstoll az 1950-es évek elejére ismét kívánatos árucikké vált.
1953-ban ezért a Parker is szükségét érezte, hogy azonnal előálljanak a saját termékükkel, így meghirdették a cégen belül a "Scramble" fedőnevű programot, melynek lényege az volt, hogy 90 nap alatt véglegesítsék az új termék fejlesztéseit, gyártását, és az értékesítéshez szükséges feltételeket.
Sok évnyi várakozás után valami megmozdulni látszott, és a vezetés mindent megtett, hogy hirtelen mindenki úgy érezze, most aztán tényleg igyekezni kell. Megszaporodtak a megbeszélések, a kutatási részleg időt nem kímélve vizsgálta a konkurens termékeket, a pénzügynél minden fejlesztéshez azonnal találtak megfelelő mennyiségű forrást. Mindennapos vendégek lettek a cégnél a formatervezők, és a különböző hirdetési szakemberek.
A munka során ugyanazokkal a problémákkal kerültek szembe, amelyekkel a konkurencia is folyamatosan küzdött. Az igen precíz megmunkálást igénylő írócsúcs és golyó, a tinta összetétele, a működtetési mód és a formavilág kialakítása is sarokpontja volt egy sikeres termék kifejlesztésének.
A név kiválasztására is igen nagy hangsúlyt fektettek. Végül egy reklámügynökség tanácsára elvetették a legjobbnak gondolt "Number One" és "Mark One" neveket, és a Jotter lett a befutó, mely magyarul nagyjából notesznek fordítható.
Parker Jotter - Az első
A szűk határidők ellenére az első 100 db végleges kivitelű Jottert 1953 decemberében sikerült legyártani. Először csak a gyártásban résztvevők próbálhatták ki, de később minden Parker dolgozó kapott ajándékba egy saját példányt. A nagyközönség számára 1954 januárjától fokozatosan vezették be piacra.
Kezdetben fekete, szürke, zöld és piros színekben gyártották, az ára pedig $2.75 volt, melyet a teszt piacokon tapasztalt nagy érdeklődés miatt rövidesen $2.95-re emeltek.
A toll nyomógombja fényes, kissé domború formájú volt, és nem tartalmazott jelölést. A formavilága messziről nézve nagyon hasonló a mai Jotterhez, azonban a toll alsó, műanyag fele barázdált nylonból készült, és nem tartalmazott a végén fém védőkarikát.
A tervek szerint a tolltestnek a barázdák miatt kényelmesebb a fogása, és vékonyabbnak tűnik, mint amilyen valójában. A klipsz sem hordozta még a jellegzetes Parker nyílvessző motívumot, itt egy egyszerű, mélyített fémlemezt használtak, amelynek célja az volt, hogy mutassa a toll alsóbbrendűségét a gyártó magasabb kategóriás töltőtollaihoz képest. (Ún. "trough clip", vagy "V-clip")
A toll legfontosabb újdonságai:
Ezek az első Jotterek jelöletlen, sárgarézből készült ún. "zink" tollbetétet tartalmaztak, amelyek végét sárgásfehér műanyag kupakkal zárták le. A tollbetét teljesen kompatibilis a maiakkal, azonban kicsit vastagabb. A külön megvásárolható tollbetétek 69 centbe kerültek, fine, medium és broad vonalvastagsággal voltak kaphatóak, ötféle tintaszínnel.
Parker "Zink" tollbetét
Parker Jotter - Akkor és most...
A sorozat következő részében a Parker T-Ball Jotter golyóstollat veszem szemügyre.
Köszönöm N. Péternek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a mintadarabot, és az írás alapjául szolgáló "Parker Jotter - History of an icon" könyvet, melyet minden a témában érdeklődőnek csak ajánlani tudok.
Vajon kinek köszönhetjük a ma kapható, kiváló minőségű golyóstollakat?
Ha valakinek eszébe is jut a kérdés, gyorsan elintézi azzal, hogy Bíró Lászlónak. Aki kicsit jobban otthon van a témában, annak beugrik Goy Andor neve is. Vitathatatlanul az ő érdemük a kezdetben felmerült problémák megoldása, és az első működő példányok kifejlesztése, ezért őket tekintjuk a találmány atyjának.
Aki követi a blogot, annak biztosan derengenek azoknak a nevei is, akik sikerre vitték - Marcel Bich, aki piacra dobta az első, mindenki által megfizethető típust, Kenneth és Dan Parker, akiknek vezetése alatt a Parker talán legtöbb innovatív ötlete született, valamint Paul Fisher, aki az űrtoll piacra dobásával extrém körülmények között is használhatóvá tette a golyóstollakat.
Friedrich "Fritz" Schächter (kép: weinviertler-kultursommer.at)
Valamilyen okból azonban a külföldi iparmágnások mellett - akik munkája természetesen elismerésre méltó - kevés szó esik azokról a zsenikről, akiknek a fejéből valójában kipattantak a világmegváltó újítások. Ezt az űrt igyekszem betölteni mai írásommal, amelynek főszereplője egy osztrák feltaláló, Friedrich Schächter.
Friedrich 1924-ben született Bécsben, polgári családban. Fiatalkorában a festészet érdekelte, és ennek szeretete egész életét végigkísérte. Származása miatt azonban tizenéves korában Svédországba kellett menekülnie, így összesen két osztályt járt ki a középiskolából, és utána nem is volt lehetősége tovább tanulni. Saját bevallása szerint azért volt képes olyan dolgokat feltalálni, amiket előtte senki, mert nem járt mérnöki iskolába, így nem tanították meg neki, hogy mi az, amit nem lehet megcsinálni.
Az 1940-es években például egy vonalkódhoz hasonló megoldás jutott eszébe, amellyel megkereste a svéd telefontársaságot. A dolog lényege az lett volna, hogy a kézi tárcsázás helyett egy optikai érzékelő fekete és fehér csíkok váltakozása alapján olvassa le a hívószámot. A találmány nem érdekelt senkit, hiszen az embereknek van keze, miért kellene másképp tárcsázni? (A vonalkódtechnika majd csak a '60-as és '70-es években kezdett elterjedni.) Később felvette a kapcsolatot egy svéd tejipari vállalattal is, és javasolta nekik, hogy a joghurtos poharak aljába helyezzenek lekvárt, így feldobva a terméket. Meglepő módon ez a gondolat sem talált nyitott fülekre. Még élete során tanúja lehetett, hogy mindkét ötletét kitalálták, és megvalósították mások, de jól mutatja a világhoz való hozzáállását, hogy ezen nem bosszankodni kezdett, hanem szinte gyermeki örömmel töltötte el, hogy az újítások végül hasznosultak a világban.
Mialatt Svédországban élt, megismerte a golyóstollat, amelynek gondolata annyira megragadta, hogy szinte megszállottjává vált. 1947-ben - csupán néhány évvel azután, hogy Bíró László megkezdte az első golyóstollak (Eterpen) előállítását Argentínában, és ugyanabban az évben, amikor Goy Andor piacra dobja Magyarországon a "GO"PEN-t - Friedrich a szintén osztrák származású, Magyarországról kimenekült J. Eugen Spitzer-rel golyóstollakat kezdett gyártani egy garázsban. Egy évvel később megalakult a Ballograf-Verken AB cég, amelynek Friedrich néhány évig a fejlesztési vezetőjeként dolgozott. Eközben Bécsben is segédkezett a JES nevű írószervállalat golyóstoll üzemének beindtásában (JES = Jenő Eugen Spitzer). Az ő ötletei nyomán fejlesztette ki a Ballograf a fénynek ellenálló, az irattárak tartóssági kívánalmainak is megfelelő golyóstolltintát, amely megalapozta sikereiket.
Ezután Svédországból Amerikába költözött, ahol pár évig a Papermate vállalat tesztelési részlegének vezetője volt. Itt ismerte meg Paul Fisher-t. A Papermate-től való távozása után több különböző cégnek is bedolgozott Amerikában, Németországban és Svájcban, köztük a Ballograf-nak, Paul Fisher-nek, a Toroid nevű cégnek (ahol megismerte későbbi munkatársát, Erwin Rath-et), a JES gyárnak, és saját vállalkozást is alapított Schachter Research néven. A BIC cégcsoporttal először 1959-ben találkozott, amikor azok felvásárolták a Ballograf céget.
Fritz Schächter és egyik golyóstoll tesztelő gépezete (1)
1962-ben, miután végleg visszaköltözött Bécsbe, Paul Fisher segítségével megalapította a MINITEK Feinmechanische Produkte GmbH céget, golyóstollak és tollbetétek teszteléséhez használatos gépek kifejlesztésére. Mottója: "Az ember csak olyan pontossággal tud gyártani, amilyennel képes mérni."
Gépei igen kedveltek voltak, gyakorlatilag a neves gyártók mindegyike vásárolt belőlük (Aurora, Caran d'Ache, LAMY, Montblanc, Parker, Pelikan, Waterman, stb.) (2). Legnépszerűbb találmányát, a MINITEK PSU10 nevű gépet sok golyóstollgyártó a mai napig használja a termékek tesztelésére, egyfajta kvázi szabvánnyá vált. Az általa kitalált tesztelési módszer lett az alapja a különböző szabványosított íráshossz vizsgálatoknak is.
Ajánló: Hogyan készülnek a BIC golyóstollak? (MINITEK PSU10 1:22-től)
Ajánló: Hogyan készülnek az ICO golyóstollak és filctollak? (MINITEK beírógép 9:02-től)
1965-ben a MINITEK-nél Paul Fisher-rel közösen alkották meg a Space Pen tollat. Az alkatrészek és az alap koncepció kidolgozása Friedrich Schächter és Erwin Rath, a speciális tinta összetétele pedig Paul Fisher munkája. A tollat Bécsben 1968-ban mutatták be az ENSZ Világűrbizottság konferenciáján, ahol nagy nyilvánosság előtt Alexey Leonov orosz űrhajós egy békegalambot rajzolt vele, utalva arra, hogy mind az amerikaiak, mind az oroszok használják, így a találmány megteremti a békét a nemzetek között. A rajzot ajándékba adta Friedrich-nek.
Sajnos a Space Pen ügyében szerzett érdemei egyetlen angol nyelvű forrásban sem szerepelnek, amelynek az lehet az oka, hogy a közös munka befejezése után Friedrich-et nem foglalkoztatja különösebben, ahogyan Paul Fisher learatja a babérokat az űrtollal. A feltalálónak temérdek új ötlete volt, és a bosszankodás helyett inkább további találmányainak kidolgozására fordította a figyelmét. Ennek köszönhetően neve a közvélekedésben egyáltalán nem kapcsolódik a Space Pen fogalmához.
Alexey Leonov rajza, Gerhard Gutruf gyűjteményéből (1)
Később Marcel Bich (a BIC konszern tulajdonosa) kivásárolta Paul Fisher-t a MINITEK-ből, mert komoly fantáziát látott Friedrich munkájában. Innentől a cég körülbelül 20 munkatársával főleg a BIC számára készített gyártó gépeket tollak, öngyújtók és borotvák előállítására, melyek közül sok a mai napig használatban van a francia cégcsoportnál. Ezidőtájt számos borotvákkal és öngyújtókkal kapcsolatos szabadalmát jegyezték be. (3)
Súlyos betegsége után a 2000-es évben Friedrich felszámolta a MINITEK-et, és megalapította a Schächter GmbH céget. Korábbi hűséges MINITEK-es munkatársaival egy olyan új, golyóstollhegyet gyártó gépen kezdett dolgozni, amely egyesíti addigi tapasztalatait, találmányait, és selejtes példányok nélkül percenként több mint 300 darab tökéletes írócsúcsot képes előállítani, mindezt 0-24-es üzemben. Korábbi ügyfelei mérsékelt érdeklődést mutattak, hiszen még a régi találmányai is kiválóan működtek, semmi értelme nem volt lecserélni őket. (2) Sajnos ezt a munkáját a feltaláló már nem tudta befejezni, mivel 2002-ben elhunyt.
Élete során mintegy 100 találmányát szabadalmaztatta, és ezekkel forradalmasította a golyóstollak gyártását és tesztelését, megalkotva a jól működő golyóstollhegyet. Nyughelye a Bécsi Központi Temetőben található, rajta legjobb barátja, Gerhard Gutruf szobrával, mely emléket állít életművének.
Kép forrása: viennatouristguide.at
Az írás elkészítéséhez nyújtott háttéranyagért és segítségéért ezúton szeretném köszönetemet kifejezni Friedrich unokahúgának, Anne Schmitz kisasszonynak és Melitta Matousek tanárnőnek, akinek több kutatási munkája is foglalkozik Schächter úr életével és találmányaival.
Frissítés! Elkészült a feltalálónak emléket állító weboldal, amely a http://www.friedrich-schaechter.at/ címen érhető el, jelenleg német nyelven.
További olvasnivaló a témában (német nyelven):
Források:
Általában az év végi időszak arról szól, hogy az ember számot vet az adott év történéseivel, eseményeivel. Esetleg fogadalmakat tesz, vagy kicsit józanabb módon eljárva terveket készít az előtte álló újabb háromszázhatvaniksz napra.
Nem szeretnék senkit untatni azzal, hogy ezt nyilvánosan teszem meg, de a 2014-es év számomra rendkívül eseménydús és gyümölcsöző volt magánéletben, munkában, és a blog szempontjából is egyaránt.
Kis írószer kollekciómat számos különlegességgel, és régóta vágyott darabbal sikerült gyarapítanom, amelyhez immár Tőletek is több esetben kaptam segítséget. Ezt ezúton külön szeretném megköszönni. Még egy írószer forgalmazó cég is bejelentkezett, hogy szívesen biztosítana kipróbálásra szánt tollakat, és bár ez végül mégsem történt meg, már maga a megkeresés is kifejezetten jól esett.
Nem hazudok, ha azt mondom, a témák amiről írhatnék lassan halomban állnak. Viszont úgy érzem a blognak el kell mozdulnia egy olyan irányba, ahol a legújabb véletlenszerűen választott japán zseléstoll, vagy egy korábban már kipróbált 0,5 mm hegyű toll után 0,7 mm hegyű változatáról írni értelmetlen. Akkor inkább valamelyik régi írást frissítem az azóta történt változásokkal, vagy megélt tapasztalatokkal, mint ahogyan tettem számos alkalommal az elmúlt hónapokban.
Semmiképp sem szeretném a sznobizmus irányába tekerni a fonalat, de rendkívül taszítónak találom a rengeteg, kezdetben ígéretesen indult külföldi írószer blogot, amelyek öt perces tapasztalat alapján fél oldalban örvendezve, általánosságokat puffogtatva hetente háromszor összeraknak egy újabb cikket, és minden mindegy, csak pörögjön a látogatottság. Akikre igazán hasonlítani szeretnék, azokat megtaláljátok az Ajánló nevű oldaldobozban.
Néhány érdekesség:
Az öt leglátogatottabb írás 2014-ben
Az év legérdekesebb keresőkifejezése
(Nagyon remélem, hogy sikerült kiszedni.)
A blogról 2014-ben összesen kb. 37.000 oldalletöltés történt. Bízom benne, hogy mindenki megtalálta, amit keresett, vagy ha nem, akkor is sikerült rábukkannia valami érdekes olvasnivalóra.
A hosszúra nyúlt beszámolót lezárva kívánok boldog új évet, és igyekszem, hogy jövőre is legyen miért ide visszatérnetek.
Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!
Ebben az új írássorozatban olyan gyártók után kutatok, akik olyannyira bíznak a saját termékeikben, hogy élettartam garanciát vállalnak rájuk. Bár manapság a tömegcikkek korában nem divat, hogy az ember ennyire ragaszkodjon egy írószerhez, de például a töltőtollak jó részét annak idején élethosszig tartó használatra tervezték.
Így egyetlen ilyen írószer megvásárlásával - amennyiben nem veszíted el - hosszú időre megoldottad az írás problémáját. Azt gondolom, Te is szívesen ülnél be egy olyan autóba, vagy használnád azt a billentyűzetet, ami ha elromlik, akkor a gyártó kérdés nélkül javítja, és ha ez nem sikerül, szó nélkül kicseréli. Nincs ez másképp az írószerekkel sem.
A Fisher weboldalán a következő állásfoglalást találjuk:
REPAIR or REPLACEMENT
At Fisher Space Pen Co. we stand behind our products and our pens are guaranteed against all manufacturing defects.
If your Fisher Space Pen or your Fisher Space Pen Cartridge malfunctions, please send your item and all of the parts to us for repair or replacement via USPS 1st Class Mail. (Please be advised that USPS postal equipment tears an ordinary envelope and unprotected items are lost)
Upon receipt, your Fisher Space Pen product will be thoroughly inspected by our Quality Control Department to determine the cause of the malfunction and your repair or replacement will ship via standard shipping within three weeks at no cost to you. (During the holiday season from Thanksgiving through the New Year, this time period may be extended to four weeks from date of receipt)
We cannot be responsible for an item that is lost or damaged due to inadequate packaging and recommend that you insure your shipment in case of loss in transit.
Mely elnagyolt fordításban a következőt jelenti:
JAVÍTÁS vagy CSERE
A Fisher Space Pen vállalatnál kiállunk termékeink mellett, így minden tollunkra garancia vonatkozik a gyártási hibák tekintetében.
Ha a Fisher Space Pen tolla, vagy Fisher Space Pen tollbetétje nem működik megfelelően, kérjük küldje el nekünk minden tartozékával együtt javításra vagy cserére USPS Első osztályú küldeményként*. (Kérjük vegye figyelembe, hogy az USPS postai berendezései megrongálhatják a normál borítékot, és így tartalma elveszhet.)
Beérkezés után az ön Fisher Space Pen termékét minőségbiztosítási részlegünk alapos vizsgálatnak veti alá, hogy megállapítsa a meghibásodás okát, illetve a megjavított vagy kicserélt terméket postai úton juttatja el Önhöz ingyenesen, három héten belül. (A Hálaadástól Újévig tartó ünnepi időszakban ez akár négy hetet is igénybe vehet a beérkezéstől számítva.)
Nem vállalunk felelősséget a megfelelő csomagolás hiányában elveszett, vagy megsérült tartalomért, és javasoljuk hogy megfelelő értéknyilvánítás mellett adja fel küldeményét.
* Az USPS az amerikai posta, a First Class pedig nálunk a levélküldeménynek felel meg.
A Fisher hozzáállása a garancia kérdéséhez legendás. Az interneten olvasható történetek szerint nem kérdeznek, nem kötekszenek, egyszerűen megjavítják, vagy szó nélkül kicserélik a terméket. Ez minden olyan esetre igaz, amikor marad annyi belőle, amennyit vissza lehet küldeni. Ez azt jelenti, hogy az egyetlen eset, amikor működő toll nélkül maradsz, ha elveszíted.
Néhány példa, amelyről olvastam:
Természetesen butaság lenne azt gondolni, hogy minden Fisher Space Pen toll és tollbetét tökéletesen működik, így már nekem volt lehetőségem tesztelni a cég által ígért garanciát.
Az első eset akkor történt, mikor az egyik régebben vásárolt tollbetétem elkezdett megőrülni, és rövid pihentetés után mindig egy kis tintapöttyöt hagyott a papíron, mikor elkezdtem írni vele. Ezt a problémát sokan általánosnak tekintik a Space Pen tollbetétek esetében, de nekem mindaddig nem jelentkezett.
Szóval fogtam egy papírt, leírtam néhány sorban a gondomat, celluxszal ráragasztottam a betétet, beletettem egy sima kis borítékba, majd feladtam az USÁ-ba. Az olcsó feladás titka, hogy 20 gramm alatt legyen a levél súlya, ebben az esetben ugyanis jelenleg 300 Ft-ért elviszi a posta, sima, nem ajánlott küldeményként.
Bár a Fisher tollbetét nem kifejezetten olcsó, igazából nem vacakoltam volna a visszaküldésével, ha nem olvastam volna korábban egy felháborodott külföldi blogbejegyzést hasonló panaszról, melyre válaszul a Fisher a csere betét mellé csatolt mikroszkópos felvételt küldött a reklamálónak a hegyről, jelezve hogy mechanikai sérülés okozta a problémát. Lehet hogy nem így van, de nekem ebből az jön le, hogy valóban megvizsgálják a beküldött dolgokat, és érdekli őket, hogy mi a probléma.
Nagyjából két héttel később hozott egy kis dobozt a posta, benne két vadonatúj tollbetéttel, és egy levéllel, melyben elnézést kérnek, megköszönik a termékeik iránt tanúsított hűséget, és megígérik hogy megvizsgálják a beküldött, hibás terméket.
Nem mondom, hogy az év üzlete volt, de akkor megjegyeztem, hogy valóban reagáltak a panaszra, és a kárpótlás mértékét is korrektnek gondolom. Ezek után már tudtam mi a dolgom, mikor valamelyik nap észrevettem, hogy a "dobálósnak" használt Fisher Bullet tollam megrepedt a fogórész és a menet között. Fogtam egy közben begyűjtött másik Fisher tollbetétet, mely szokatlanul nehezen írt, és a Bullettel együtt rácelluxoztam egy papírra, melyen leírtam, hogy mi a probléma, valamint nagyon szívesen venném, ha valamelyik csere betét fekete helyett inkább kék lenne, amennyiben ez lehetséges.
Újabb két hét elteltével megérkezett a hasonló kis doboz. A levélben leírták, hogy a tollamat megjavították, a tollbetét cseréjét pedig mellette találom. A Bullet alsó része valóban új volt, a többi maradt, mellette pedig ott virított a két bontatlan betét, egy fekete és egy kék. A slusszpoén, hogy a Bulletet üresen küldtem el, viszont ebben volt egy harmadik, fekete betét is. Ez némileg kárpótol a feladás komolyabb díjáért, hiszen a Bullet egy drágább darab, így mégiscsak ajánlottam küldtem, valamint önmagában 20 grammot nyom.
Összességében, az említett két alkalommal rendkívül elégedett voltam a szolgáltatással, és az az igazság, hogy simán elhiszem, hogy bármilyen más gondom is lenne, a Fisher találna valami megoldást. Nyilván ezt megfizetem minden alkalommal, amikor a termékeikből vásárolok, azonban pontosan ez a garancia egy olyan hozzáadott érték, amely megkülönbözteti más, hasonló minőségű termékeket gyártó cégektől.
Mivel mostanában a garanciával és a vásárlói panaszok kezelésével szeretnék egy kicsit többet foglalkozni, ez a friss élményem teljesen beleillik a témába. Különben is megígértem, hogy ha valahol olyan korrekt hozzáállással találkozom, ami magyar szemmel szokatlan, írni fogok róla.
A kép a Goulet Pens weboldaláról származik
Az ügy előzménye, hogy tavaly a karácsonyfa alatt találtam néhány üveg töltőtolltintát, amelyet a feleségem, és a családja csempészett oda. (Ezúton is köszönöm!) Köztük volt a Diamine Twilight is, egy olyan, papírtól és tollhegy vastagságtól függően kékes-zöldes-feketés árnyalat, amely szerelem volt első látásra. Egy-két alkalommal használtam is még év elején, de mivel elsősorban golyóstollakkal írok (még szép!), és ráadásul ehhez képest elég sokféle töltőtolltinta van itthon, azóta ki sem nyitottam.
A kép csak illusztráció, de valami nagyon hasonlót találtam én is
Valamelyik nap elővettem ismét, és miután lecsavartam a kupakot, észrevettem, hogy a tinta felületén apró fehér valamik úszkálnak. Eddig még sosem találkoztam ilyesmivel, de olvastam már róla, hogy a töltőtolltinta képes megpenészedni, ha nem megfelelően tároljuk, vagy valamilyen oknál fogva túl sok spóra jut az üvegbe a levegőből. De egyszerűen nem tudom elhinni, hogy nem okés egy zárt szekrényben tartani, és a balesetek elkerülése végett csak a minimális ideig szellőztetni kupak nélkül az üveget. Csak nem fogok tisztaszobát kialakítani, hogy meg tudjam tölteni a tollaimat...
Természetesen nem tudom biztosan, hogy mi volt benne, csak azt, hogy mikor először kibontottam, még nem volt ott. A Fountain Pen Network-ön később találtam egy témát ezzel kapcsolatban (a fenti képet is onnan loptam), de ott sem tudták teljes biztonsággal megmondani.
Miközben az összes többi tintámat ellenőriztem, volt időm gondolkodni, úgyhogy billentyűzetet ragadtam, és írtam a Diamine-nak a weboldalukon egy üzenetet, melyben igyekeztem körülírni, hogy mit találtam, és rákérdeztem, hogy használható-e ebben a formában a tinta. Ez egy vasárnapi napon történt, így meglepetten észleltem, hogy az üzenet elküldésétől számított egy óra múlva megérkezett a válasz személyesen a Diamine ügyvezetőjétől, Christine Joynson-tól, miszerint a problémás tintának a kukában a helye, és a lehető legsürgősebben küldenek egy újat ingyen és bérmentve.
Az üggyel kapcsolatosan a következők maradtak meg: A Diamine nem firtatta, hogy kitől és mikor vettem a tintát, nem próbált belekötni abba, hogy hogyan tároltam, hanem - valószínűleg a tinta árának többszöröséért - küldtek nekem egy újat. Ezután úgy érzem, hogy ha a jövőben bármilyen probléma adódik a termékeikkel, nagy biztonsággal számíthatok rá, hogy hasonló módon korrigálni fogják. Vagyis a továbbiakban is Diamine tintát fogok vásárolni.
(Ez nem reklám bejegyzés, minden Diamine tintámért vagy én, vagy az ajándékozó a bolti árat fizette, továbbá senki sem kért engem a megírására. Kivételt képez az írásban említett 1 db csere termék, amelyet a panasz nyomán kaptam, még a bejegyzés megírása előtt.)
Ebben az új írássorozatban olyan gyártók után kutatok, akik olyannyira bíznak a saját termékeikben, hogy élettartam garanciát vállalnak rájuk. Bár manapság a tömegcikkek korában nem divat, hogy az ember ennyire ragaszkodjon egy írószerhez, de például a töltőtollak jó részét annak idején élethosszig tartó használatra tervezték.
Így egyetlen ilyen írószer megvásárlásával - amennyiben nem veszíted el - hosszú időre megoldottad az írás problémáját. Azt gondolom, Te is szívesen ülnél be egy olyan autóba, vagy használnád azt a billentyűzetet, ami ha elromlik, akkor a gyártó kérdés nélkül javítja, és ha ez nem sikerül, szó nélkül kicseréli. Nincs ez másképp az írószerekkel sem.
A Cross európai weboldalán nem sokkal ezelőttig a következő szöveg volt olvasható:
Cross pens are subject to the strictest quality requirements and undergo various long-term test procedures, including writing, use, drop-tresting and corrosion tests. The corrosion test entails hanging the pens for four days in an area with salt water. None of the materials that we use must rust as a result of this. With the drop test, we let a finished product fall 2,500 times from a particular height above the ground. During the entire test phase, checks are performed to see whether the pen continues to function properly. During our durability test, the pen mechanism is opened and closed more than 100,000 times. This is equal to more than 20 years of normal use. A product may only leave our factory when we are 100% certain that it is perfect. Should a mechanical or technical defect subsequently occur for one reason or another, you as owner may return the product to us at any time during your life. We will then replace or repair it for you, naturally free of charge.
Melynek szabad magyar fordítása a következőképp hangzik:
A Cross tollakat a legszigorúbb minőségi előírások szerint gyártjuk, és különféle hosszan tartó teszteknek vetjük alá, köztük írás-, használati-, leejtés- és korróziós teszteknek. A korróziós teszt során a tollakat négy napig hagyjuk felakasztva egy sós vizet tartalmazó helyiségben. Ettől egyetlen általunk használt anyag sem rozsdásodhat meg. A leejtés teszt során a kész terméket 2500 alkalommal ejtjük a földre egy adott magasságból, miközben folyamatosan ellenőrizzük, hogy továbbra is megfelelően működik. A használati teszt alatt a toll mechanikáját több mint 100.000 alkalommal hozzuk működésbe. Ez több mint 20 év normál használatnak felel meg. Csak akkor hagyhatja el a termék a gyárat, amennyiben 100%-ig biztosak vagyunk benne, hogy tökéletes. Amennyiben bármilyen okból mechanikai vagy gyártási hiba adódna, Ön, mint a termék tulajdonosa, élete során bármikor visszküldheti nekünk a terméket, mi pedig ki fogjuk cserélni, vagy megjavítjuk, természetesen ellenszolgáltatás nélkül.
Sajnos a szöveg már lekerül a weboldalról, és ez van helyette:
All Cross writing instruments and desk set penholder mechanisms are unquestionably guaranteed against mechanical failure, regardless of age.
Any Cross product or part requiring service under this warranty will be repaired or replaced when received at our factory from the consumer (postage and insurance are the responsibility of the consumer, and processing fees may apply). Any such product that is no longer in production and cannot be repaired will be replaced by a comparable Cross product. Leads, erasers and ink refills exhausted in the course of normal use, and emblems and other customized decorations, are excluded from this warranty; also excluded are fountain pen nibs and other parts damaged from impact, unreasonable use or obvious abuse. The Cross guarantee extends our assurance of a lifetime of writing pleasure to every owner of a Cross writing instrument.
Azaz magyarul:
Minden Cross írószerre és asztali tolltartóra, a termék korától függetlenül kérdés nélküli garancia vonatkozik, mely a mechanikai hibára vonatkozik.
Bármely, jelen garancia hatálya alá tartozó Cross termék, vagy alkatrész javításáról vagy cseréjéről gondoskodink, amennyiben a vásárló eljuttatja gyárunkba (a postázás és a biztosítás a vásárló felelőssége, illetve feldolgozási díj felszámítása lehetséges). Amennyiben a termék már nincs gyártás alatt, és nem javítható, egy, az eredetivel összemérhető Cross termékre cseréljük. A rendeltetésszerűen elhasználódott ceruzahegy, radír és tollbetét. valamint az emblémák és egyedi díszítések nem tartoznak a garancia hatálya alá. Szintén ki van zárva a garanciából a töltőtollak hegye, és más, olyan alkatrészek, amelyek mechanikai behatás, nem rendeltetésszerű használat, vagy szándékos rongálás miatt sérültek meg. A Cross garancia kiegészíti az élethosszig tartó írásélményt, melyet minden Cross terméket használó vásárlónak biztosítunk.
A gyakorlatban még nem volt szükségem ennek az ígéretnek a számonkérésére, azonban nem is olyan régen, valaki beszámolt a tapasztalatairól.
Te is tudsz olyan írószergyártóról, aki minden terméke mellett 100%-osan kiáll? Vagy úgy gondolod, hogy inkább eldobható tollakat kellene használni, hiszen ez csak egy mókusvakító marketing próbálkozás? Van pozitív/negatív tapasztalatod tollak, vagy ceruzák garanciális ügyintézéséről? Írd meg nekem, minden vélemény érdekel!
Bár a tolltesztek jelenleg szünetelnek, bőven van még, amiről írni szeretnék. Mostanában sokat foglalkoztat a tinták gyártása, összetétele, és nem utolsósorban az, hogy mennyire ellenállóak a külső behatásokkal szemben, mikor már a papírra kerültek.
Sok tollbetét ígér tartós hatást, dokumentum- és aláírásbiztonságot, és dobálóznak különféle ISO és DIN szabványokkal is. Ezen már méláztam nemrég, mikor az anyakönyvvezetői toll került elő, amit természetesen egy óvatlan pillanatban szét is szedtem.
Amit már korábban kipróbáltam:
A mai vizsgálat
Inkább érdekes mint aggasztó, hogy mi történik, ha a skót whisky kortyolgatása közben véletlenül ráborítom a poharat a munkámra. Hogy ez azért van, mert nem iszom ilyesmit, vagy azért, mert nem pocsékolom a finom italt, azt mindenki döntse el maga.
Mindenesetre a Csaba által készített, korábbi teszthez hasonlóan, egy kis gyógyszertári (70%-os) alkoholt öntöttem egy edénybe, és néhány óráig áztattam benne egy cetlit, amire különféle, a kezem ügyébe akadó tollakkal firkáltam. Tudtommal a golyóstolltintákban is van valamilyen oldószer, mégpedig gyakran alkoholt használnak. Így magától értetődő, hogy a tinta fel fog benne oldódni, és eltűnik a papírról. Vagy mégsem?
Íme az eredmény
A versenyzők, és helyezéseik
Signo Silver extra fine (kék), egy a sok helyen kapható, igen olcsó tollbetétek közül. Felirata szerint "DOCUMENTARY PROFF" (sic!), bármit is jelentsen ez, illetve ISO 12757 G1 DOC. A munkahelyemen éppen egy ilyet használok, később tervezek beszámolni róla. Meglepően jól bírta a fürdőt, bár egy kissé kifakult, de remekül olvasható.
Sheaffer "K" medium (kék), amely a Sheaffer Sentinel-em gyári tollbetétje. Már az UV tesztben is csúfosan elbukott, pedig kifejezetten drága, 1.000 Ft fölötti árú, márkás, minőségi tollbetét. Szürke nyomokat leszámítva alig látszik, szinte teljesen olvashatatlan.
Hungaropen PAX (kék), azaz a jó öreg PAX betét. Sokat írtam már róla, mint az egyik, vélhetően magyar eredetű tollbetétről. Az UV teszten, és most is csalódást okozott, pedig DOKUMENTECHT KOPIERFEST felirata alapján azt gondolhatnánk, hogy jobban fog teljesíteni. Egy paraszthajszálnyival jobban olvasható a Sheaffer-nél, de lehet hogy csak azért, mert világoskék nyomot hagyott.
Parker fine (kék), még a régi szériából, Made in UK. Felirata alapján megfelel a dokumentumbiztosságot szavatoló ISO 12757-2 szabványnak, ami ha jól tudom tartalmaz UV sugárzással és oldószerrel történő vizsgálatot is. A szabványt pontosan nem ismerem, de tény, hogy sem az UV, sem a mostani teszten nem teljesített valami fényesen, merthogy holtversenyben utolsó lett a Sheaffer-rel.
Fisher Space Pen fine és medium (fekete), hiszen ha mindenhol ír, akkor hasznos, ha mindenhol meg is marad a papíron. Bár erre vonatkozó ígéreteket a gyártó nem tett, mégis igen szépen teljesített. Ez lehetséges, hogy a fekete szín miatt van, de sajnos nincs kék belőle, hogy összevessem őket. A Fisher tollakat gyárilag egy fekete medium betéttel szerelik.
LAMY M16 medium (fekete), felirata szerint ISO 12757-2 H M DOC. Bíztam benne, hiszen minőségi, márkás tollbetétről van szó, és épp ezért kissé csalódnom kellett. Még olvasható, de inkább ceruzára hasonlít a nyoma. A LAMY golyóstollakat gyárilag egy fekete medium betéttel szerelik.
Inoxcom fine (kék), az egyik kedvenc Parker "koronás" tollbetétem. Hasonló árban van mint a PAX, minőségben valamivel jobb. Bár a gyártó nem ígér különösebb tartósságot, azért mégis többet vártam. A PAX-hoz hasonlóan világoskék színe lett, nehezen olvasható.
Caran d'Ache medium (kék), véleményem szerint az egyik legjobb tollbetét, és elképzelhető, hogy a legdrágább is. Nagy csalódás, bár a gyártó szintén nem hirdeti, hogy speciális kunsztot tudna a tintája. Éppen kivehető, de élénknek nem mondható nyomok maradtak.
BIC Cristal medium (kék), az egyik (?) legnagyobb darabszámban eladott golyóstoll, amely az olcsó tollak szinonimája lett a világban. Nem vártam sokat, de azt túlteljesítette, hiszen még éppen olvasható.
uni-ball Signo 207 (kék), a mai első olyan versenyző, amelyik ígéretéhez hűen, magasról tojik minden próbálkozásra, és csak akkor lehet eltávolítani a papírból, ha felgyújtom (de lehet még akkor sem). Az írása gyakorlatilag változatlan. Dícséretes ötös.
uni-ball Insight 0,7 (kék), amely csak érdekességképp, egy rollertoll. A rollertollak némelyike már a víz gondolatától is megsemmisül, no de nem ez! Hasonlóan a Signo 207-hez, jól bírja a szeszt.
Pilot FriXion 0,7 (kék), tudjátok, a radírozható. Még mindig nem vágom, mi értelme az egésznek, de ezt majd egy külön írásban kifejtem. Mindenesetre a sors elém vetett egy ilyet, aztán gondoltam jó hecc lenne a szánt szándékkal eltüntethető tintát valami teljesen más módon megkínozni. Érdekes módon, egy kis fakuláson kívül más baja nem lett. Az alkoholos fürdő után, már szárazon megpróbáltam a vonalba beleradírozni, de így már sajnos nem működött.
Noname (kék), jelöletlen X20 tollbetét a feleségem Snoopy-s tollából. Ezt fontos volt kipróbálni, de sajnos nem tudok semmiféle értékelhető következtetést levonni, hiszen fogalmam sincs, hogy miféle gyártmány. Egyébként meglepően jól teljesített.
Következtetések
Minden toll valamilyen szinten olvasható maradt, azaz egyiket sem sikerült nyomtalanul eltávolítanom. Lehetséges, hogy ha többet vártam volna az áztatással, akkor egy, vagy több eltűnik. Mivel nem ismerem pontosan az ISO 12757 szabvány tartalmát, lehetséges, hogy az is elegendő, ha minimálisan rajta marad a papíron a nyoma.
Ha gyakran öntesz alkoholtartalmú italokat az írományodra, akkor vizsgáltasd ki magad válaszd az uni-ball megfelelő termékeit, vagy a Fisher Space Pen-t.
A tesztben nem volt összefüggés a tollbetétek ára és ellenállósága között, sőt, a filléres típusok meglepően jól teljesítettek. (Lehet, hogy az olcsó tintában más oldószert használnak?)
Én mondom, ahány féle golyóstollbetétet próbáltam eddig, szinte nem volt közte két egyforma. Tartósabb használat során megtapasztalható, hogy mindegyik másképp viselkedik, ha úgy tetszik, van egyfajta "személyiségük". Némelyiknek több idő kell, hogy meginduljon a megfelelő tintaellátás, van amelyik többé-kevésbé pacáz, vagy gyakrabban kell használni, hogy megfelelően működjön.
Egy ideje próbálok erőt venni magamon, és a számos remek tollam közül lehetőleg csak egyet használni, amikor lehet. Jelenleg épp egy Platignum márkájú, kék, medium vastagságú koronás tollbetét van benne.
A Platignum cég elődjét 1919-ben alapították, de azóta többször is gazdát cserélt. Ha jók az információim, az ő töltőtollaikban volt először cserélhető a hegyet és az adagolót tartalmazó rész. Sokan összekeverik a Platinum nevű, ismert Japán töltőtoll gyártóval, pedig a Platignum egy brit cég, ami jelenleg a Snopake konszern tagja.
Szóval ebből a bizonyos Platignum golyóstoll betétből nemrég jutányos áron sikerült vásárolnom, és mivel alapvetően a cég rendkívül szimpatikus a marketingje alapján, no meg a tollaik kialakítása is tetszik, ennek megfelelően valamiféle kiemelkedő minőségre számítottam.
Az első csalódás akkor ért, amikor néhány hónapja egy hirtelen ötlettől vezérelve minden koronás tollbetétem végéről leszedtem a műanyag kupakot, és megnéztem mi van benne. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a Platignum betétje ugyanazt a sunyi megoldást használja a benne található tintamennyiség csökkentésére, mint a legtöbb olcsó, kínai példány. Emiatt úgy döntöttem, hogy aktív használat során döntöm majd el, hogy a többi tulajdonsága alapján érdemes-e ajánlanom.
Ahogy említettem, néhány hete már ezt a bizonyos tollbetétet használom - mostanában elég aktívan - és szeretnék beszámolni a tapasztalataimról. A betét meglehetősen szárazon (nagyon kevés tintával) ír. Ezzel alapjában véve nem lenne probléma, hiszen például az általam oly nagyra tartott Caran d'Ache talán a legszárazabban író tollbetét amit ismerek, de a Platignum esetében ez nehézkes, ragadós írásélménnyel párosul, legalábbis az első néhány szónál vagy mondatnál viszonylag nagy a golyó ellenállása, és csak utána válik könnyebbé, de még akkor sem mondanám rá, hogy vajpuha. Nem gondolom kellemesnek, sőt, inkább nagyon bosszantó tapasztalat. Kezdetben gondolkodtam rajta, hogy egyszerűen kihajítom, de ha már belekezdtem, akkor csak kiírom már.
A vonal minősége is hagy némi kívánnivalót maga után, elég sok a kihagyás, jellemzően a hurkos betűim alsó része halványabban látszik a papíron. Cserébe viszont szinte egyáltalán nincsenek tintapacák. Valahogy úgy képzelem, hogy a golyóstoll hegy előállításakor a gyártónak valamiféle kompromisszumot kell kötni: minél szorosabban illeszkedik a golyó a foglalatba, annál kevesebb tintát forgat ki a tintatartályból, és annál nehezebben forog, cserébe viszont a pacázás is lecsökken. Ha az illesztés lazább, a könnyen forduló golyó kellemes írásélményt nyújt, de a tintakiosztás egyenetlenné válik. Ebben az esetben egyértelműen a kevesebb tinta - nehezebb írás felé billen a mérleg nyelve.
Mindezt figyelembe véve, esélyes, hogy a másodpéldány a tartalékos bögrémben marad, miután ez kifogyott. (Valószínűleg már nem kell sokat várni, köszönhetően a lecsökkentett tintatartálynak, illetve annak, hogy mostanában szinte egész nap írok.) Ezen kívül átgondolom, hogy kihúzzam a Platignum No.9. golyóstollat a kívánságlistámról. Ha annak is hasonló a betétje, már nincs kedvem hozzá...
